Babarczi Katica, a TEP nevű alkalmazás egyik fejlesztője arról beszélt, hogy mik a fitnesz/sportalkalmazások fejlesztésének nehézségei. A TEP nagyjából úgy működik, mint egy tamagocsi, csak ebben sportolással/mozgással lehet életben tartani egy cuki zsiráfot. Babarczi Katica szerint a sport és a fitneszalkalmazások rákfenéje, hogy a felhasználók átlagban két hónap után meg is válnak azoktól az alkalmazásoktól, amelyeket letöltenek. Pedig, ha sikerül megfogni őket, akkor a nők – merthogy a női fogyasztók tematikáját járta körül ez a szekció – hálás felhasználók, akik költeni is hajlandóak. Viszont amikor egy nő felmegy Instagramra, meg a többi, fitneszre motiváló idézetekkel és kigyúrt csajokkal teletömött közösségi oldalakra, akkor könnyen megijed, hiszen amit ott talál, az valójában demotiváló egy normál külsejű nő számára. A TEP-esek ezért az olyan elterjedt jelmondatok helyett, mint a „skinny is the new sexy” létrehozták az „active is attractive” jelmondatot. Jelenleg az alkalmazás Ios verzióját fejlesztik.

Ezt követően Szily Nóra beszélgetett Müller Péterrel, ami szintén egy nem hagyományos médiaszakmai előadás volt, talán épp ezért voltak sokan a teremben. A médiáról, a nők szerepéről a médiában és a modern piacgazdaságban – ezek voltak a főbb témák, amikről beszéltek. Íme Müller Péter néhány fontosabb gondolata a beszélgetés folyamán: „A médiában dolgozókhoz sorolom magamat, hiszen számos magazinban publikáltam, és azt látom, hogy nagyon hülyének nézi a média az embereket: minél olcsóbb, minél butább, annál jobb. Virginia Woolf volt az egyik legjobb női író, és nem járhatott egyetemre, ami szerencsére megváltozott, ma már több nő van az egyetemeken, mint férfi. A Bibliában három mondat van Máriáról, az Ember tragédiában is csak a végén kap hangsúlyos szerepet Éva. Pedig minél nehezebb, mélyebb könyvet írok, annál több olvasóm van, akik zömmel nők, méghozzá még csak nem is „női témájúak” ezek a könyvek. A nők érdeklődőbbek a mélység, a szellem, a lélek, az élet dolgai iránt. A marketingesek nagy tévedése, hogy azt gondolják, hogy minél butább az ember, annál könnyebb eladni neki. Minél hülyébbnek tekinti a média a nőket, annál nagyobbat téved. Bizonyos értelemben nekem is nővé kellett lennem, mert ebben a bal agyféltekés világban hatalmas igény mutatkozott a lélek iránt. A nőnek sohasem elég a test, miközben egy férfinél a testi kapcsolat iránti igénye erőteljesebb. A világ anyagias és piacszemléletű, ezért a női vezetőknek férfiasodniuk kell és sajnos végül sokszor ugyanolyan könyörtelenné válnak, mint a férfiak. Ravasz kettősség kell hozzá, hogy egy női vezető legalább nyomokban megőrizze magában az anyai jellemvonásokat. Pedig az anyai szerep nagyon fontos. De a mai világban vannak más női szerepek is, amiket el kell játszani, nem csak az anyaság.”

A következő fórumbeszélgetés arról szólt, hogy a vezetésben és a hétköznapokban hogyan boldogulnak a nők, milyen nehézségekkel szembesülnek a karrierben és a „perszonálbranding” terén. A résztvevők Bánhegyi Zsófia (T-Systems), Gál Judit (Auchan), Kende-Hofherr Kriszta (TMC Management), Pálfalvi Márta (Heineken), Yvonne Dederick (TV2 Csoport) és Pohly Ferenc voltak, a beszélgetést Kamasz Melinda (Figyelő) vezette. A következő gondolatok hangzottak el: a nők számára megnyíltak a férfiasabb szakmák, ami annak köszönhető, hogy a társadalom már nyitottabb erre. „Ha a férfi a fej, a nő a nyak, ami mozgatja.” Pálfalvi Márta: „Másfél éves volt a gyerekem, amikor visszamentem dolgozni. Ha a férjem nem állt volna maximálisan mellettem, akkor nem sikerült volna.” De ilyen esetben nem csak a férfi a fontos, hanem a munkahely hozzáállása is. Elhangzott ezen kívül, hogy nem működik a szerepzavar: nem lehet vezetőnek lenni az irodában, aztán hazamenni és meghunyászkodni, minden döntést a férfira hagyni. A munkahelyen pedig le kell fektetni a szabályokat és meghúzni a határokat női vezetőként, mármint, hogy a férfi kollégák mit engedhetnek meg és mit nem, de a nőiességet ettől még nem szabad elveszíteni. Azt is megtudtuk Kende-Hofherr Krisztától, hogy nem hisztisebbek a női sztárok, mint a férfiak. Yvonne Dederick pedig elmondta: „meg kell tanulnunk, hogy nem tudunk tökéletesek lenni, tudni kell menedzselni azokat a helyzeteket, hogy esetleg hamarabb kell elmenni a munkahelyünkről, vagy hogy nem tudtunk annyit készülni a prezentációra, mert mondjuk beteg volt a gyerek, és foglalkozni kellett vele”. De kiderült az is, hogy ma már külföldön simán előfordul, hogy szülési szabadság előtt nem sokkal neveznek ki vezetőnek egy nőt. Yvonne Dederick hangsúlyozta, hogy a TV2-nél a visszatérő kismamák számára rugalmas munkaidőt nyújtanak, de az iskolaidőszakban is figyelnek a gyerekes szülőkre.

Szóba került ezek után az inkriminált Éden Hotel-epizód is, amiről Dederick elmondta: „Olyan tartalom került adásba, ami számomra is nagy csalódás volt, mert miközben a cég sokat foglalkozik társadalmi témákkal, ez az anyag átment különböző szűrőkön, közte női szűrőkön is. Ebből is látszik, hogy itt van egy nagy szürke zóna, egy problémás terület, ezért elkezdünk egy tréninget a cégnél, mert egyéb esetekben is nehéz néha eldönteni, hogy mi az, ami még belefér, és mi az, ami már nem.”

A résztvevők kitárgyalták azt is, hogy vajon van-e értelme a pozitív diszkriminációnak, például azoknak a nyugat-európai lépéseknek, hogy a nagyvállalatok vezetésében női kvótákat határoznak meg. Ebben nem volt közös álláspont.

Pohly Ferenc elmondta, hogy nem hisz a pozitív diszkriminációban – ahogy a negatívban sem –, szerinte béna helyzet, amikor azért esik ki egy jobb képességű igazgató, mert nem fért bele a kvótába, de azzal egyetért, hogy szükség lenne több női vezetőre, csak ennek nem a kvótázás a megfelelő módja. Ült olyan cég képviselője a résztvevők között, ahol, vagy amelynek anyavállalatánál használtak bizonyos kvótákat, ilyen volt Bánhegyi Zsófia (T-Systems), aki így fogalmazott: „megértek minden ellenvetést, ami a kvóta ellen szól, de azt kell mondanom, hogy ez most segít”.

A nyitókép forrás a konferenciának helyszínt adó Hotel Azúr weboldala.