Az első öt percben be kell vonni a nézőt
A berni követ és a Félvilág rendezője egy szovjet női lágerbe vezeti a nézőit, de az Örök télből nem hiányzik az univerzális szerelmi szál és egy klasszikus #Metoo pillanat. Miben jelentett kihívást a Saul fia sikere és miért más egy málenkij robot film, illetve miért fontosabb egy tévéfilm esetében, hogy az első öt percben bevonjon, mint egy mozifilmnél? Interjú Szász Attilával, az Örök tél rendezőjével.
Az Örök tél is a múltat dolgozza fel valamilyen formában, mint a korábbi filmjeid: miért a történelmi drámában látod meg újra és újra a lehetőséget?
A történelmi film akkor működik jól, ha a máról is tud szólni, ha a nézőnek van kapcsolódási pontja a szereplőkhöz. Azért is lett az Örök tél szerelmes film is egyben, mert ez egy örökérvényű, univerzális téma. A berni követben a munkahelyi viszályokkal tudott bárki azonosulni, a Félvilágban pedig a nők boldogságkeresése jelentette a kapcsolódási pontot. A filmjeinkkel az a célunk, hogy kidomborítsuk, mi az, ami évtizedek óta nem változik, és mi az, ami nagyon megváltozott. A berni követben például azt látjuk, hogy vannak, akiknek annyira fontos a forradalom ügye, hogy az életüket adnák érte, ezt ma nagyon nehéz elképzelni. A Félvilág azt mutatja be, mennyire limitált volt a századfordulón a nők mozgástere. Az Örök télben pedig itt az az elképzelhetetlen szörnyűség, hogy kirángatnak a családodtól karácsonykor és elvisznek több ezer kilométerre az otthonodtól kényszermunkára vagy meghalni, miközben nem tettél ezért semmit. Ez az a műfaj, amellyel megmutathatod, hogy mennyit változott a világ, és hogy mégis mennyire ugyanolyan.
„Embernek maradni az embertelenségben” - a Saul fia is ezt a témát boncolgatja, illetve mindkét film lágerben játszódik. Mennyiben érzel közösséget Nemes Jeles László filmjével?
Fel voltunk készülve arra, hogy ez a kérdés felmerül majd. Ez egy, a közelmúltban készült magyar film, a legnagyobb filmsikerünk is az utóbbi időben, ami ráadásul még elképesztően erős film is. Mivel a holokausztot már ezerféleképpen, sokkal nagyobb költségvetésből megmutatták, a Saul fiának megvolt az a lehetősége, hogy egy egészen új formanyelven próbálja meg, ami egyébként fantasztikusan működött. De mi például ezt nem engedhettük meg magunknak, nekünk a lehető legegyszerűbb módon kellett elmesélnünk, hogy mi történt. Nekem egyébként szándékom volt kidomborítani a koncentrációs táborok és a GUPVI táborok közti különbségeket, annak ellenére, hogy sok panel visszaköszön, úgymint a marhavagon, a láger és a kerítés, csak itt a náci precizitást felváltja a szovjet szervezetlenség, a módszeres likvidálás helyett pedig itt inkább „csak” hagyták meghalni a rabokat.
Miért fektettél ilyen nagy hangsúlyt a lágerbeli nők csoportdinamikájának bemutatására?
A mi főhősünk, Irén, akit Gera Marina alakít, értelemszerűen a női barakkba kerül, így azt a csoportdinamikát követtük le, ami az elhurcolásuktól egészen a végkifejletig zajlik közöttük. Sokszor megpróbálnak kiállni egymásért, annak ellenére, hogy az őrök ezért megbüntetik őket. Ezek a karakterek nagyon elnyomottak, nincs igazán mozgásterük, több esetben a férfiakra vannak utalva, ha kiváltságokra akarnak szert tenni. Van egyébként a filmben egy klasszikus #Metoo pillanat, amelyben női összefogást láthatunk egy hatalmával visszaélő férfival szemben. Amikor forgattunk, még nem volt ez a téma ennyire a levegőben, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fog rezonálni majd a nézőkben ez a pillanat.
Köbli Norbert forgatókönyvíró állandó társad. Mi az, ami miatt jól tudtok együttműködni?
Nagyon fontos, hogy hasonló az ízlésünk, emiatt jól megértjük egymást. Egy generációhoz tartozunk és ugyanazokon a filmeken nőttünk fel. A pályánk is hasonlít, ő is volt filmforgalmazó és filmkritikus, akárcsak én, csak aztán ő író lett, én meg rendező. Norbi könyvei már az első verziótól kezdve elképesztően biztos alapokon állnak, nekem már csak az a dolgom, hogy részben dramaturgiai, részben érzelmi, de legfőképpen vizuális finomságokkal rukkoljak elő neki. Norbi nagyon nyitott az ötleteimre, nem ragaszkodik minden erővel egyes szavaihoz vagy mondataihoz, együtt gyúrjuk a forgatókönyvet, amíg mindkettőnk úgy nem érzi, hogy tökéletes. Ha valami olyat javasolok, ami nem tetszik neki, akkor találunk együtt egy még jobb megoldást.
Hogyan válogattátok a szereplőket a filmhez?
Gera Marinát és Csányi Sándort, a két főszereplőt még egy évvel korábban, az Apró mesék című filmhez néztük meg, és elraktároztuk őket az agyunkba – végül az Örök télnél azt éreztük, hogy bennük van meg az, amit keresünk. Nagyon örültem, hogy Marinának tudtunk adni egy ilyen lehetőséget, hiszen korábban nem sok filmben játszott. És éppen emiatt rejlett nagy lehetőség benne: mivel még nem ismert arc, a nézőnek nincs előítélete, nem tette még dobozba, könnyebben azonosul vele. Sanyi esetében éppen az ellenkezőjéről volt szó: az utóbbi években romantikus vígjátékokban játszott, vele együtt szerettük volna megmutatni, hogy több van benne és egy egészen más, drámai karaktert is tud hozni. Aztán voltak olyan karakterek, amiket a kezdetektől konkrét színészekre írtunk, például Anna karaktere, akit Döbrösi Laura testesített meg, vagy Éva, akit Kiss Diána Magdolna alakít.
A filmjeid jellemzően az első pillanattól bevonják a nézőt, könnyen érthetőek és gyors tempót diktálnak.
Számomra mindig az a legfontosabb, hogy az adott történetet hogyan lehet a legjobban elmesélni, a történethez keresem a formanyelvet. Ebben nagyon jó partner Nagy András operatőr például, szeretünk kísérletezni a fényvilággal, színekkel, optikákkal. Azért is fontos ez, mert a filmjeink először mindig tévékben láthatók, ahol könnyen elkapcsol a néző, nem úgy, mint a moziban, ahol már csak azért is végig üli a filmet, mert jegyet vett rá. Nagy rajtunk a nyomás, hogy már az első öt percben bevonjuk a nézőket érzelmileg, hogy akarják tudni, hogyan folytatódik a történet. Nem lassulhat a tempó, hogy ne unatkozzanak. Igaz, az Örök tél esetében megtartottunk néhány több perces vágatlan snittet, minél észrevétlenebbül, mert azt éreztük, hogy ezek sokat adnak hozzá az átélhetőséghez. Tehát kísérleteztünk, abban a kis mozgástérben, ami a rendelkezésünkre állt. Tudtuk, hogy nagy rajtunk a felelősség, mert ez az első málenkij robot film, és meg kell mutatnunk az elejétől a végéig, hogy pontosan hogy történt, hogyan kerültek oda ezek a nők, és hogyan zajlott az élet a lágerben. Ez nem engedett túl sok teret a formanyelvi kísérletezgetéseknek.
Sok éve rendezel reklámfilmeket hazai és nemzetközi megrendelőknek, például a Samsungnak vagy a Drehernek. Mit adott neked a játékfilmeknél az ott szerzett tapasztalat?
Másfél éve nem tudtam reklámfilmeket vállalni: kivételes helyzet állt elő azzal, hogy két filmet is csináltunk egy évben, tavaly forgattuk ugyanis az Apró meséket is, amit már a Filmalap támogatott, vagyis mozifilm lesz. Egyébként szívesen vállalnék most is reklámokat, mivel szeretem csinálni, és jó kondiban is tartanak. Úgy gondolom, hogy egy rendező attól marad felkészült, hogyha folyamatosan dolgozik. A reklámszakmában fontos, hogy mindent előre pontosan megtervezzen az ember, hogy a helyszínen már ne kelljen semmin gondolkodni. Ezt a látásmódot hoztam magammal, amikor elkezdtem filmezni. Azért tudtam ezt hasznosítani, mert rengeteg anyagot kellett felvennünk nagyon rövid idő alatt, bár most már egyre inkább érzem magamon azt, hogy egy előre kitalált „A” tervtől képes vagyok eltérni, és szabad folyást tudok engedni a helyszínen kipattanó friss ötleteknek is.
Szász Attila Örök tél című filmjét 2018. február 25-én, 21:00-kor mutatják be a Duna TV-n.
