Szerényi Szabolcs, a bulinegyedből
Szerényi Szabolcs, a Kreatív szerkesztője másfél éve él a 7. kerületben, de korábban is lakott már ott, illetve amikor épp nem, akkor is közel hozzá. Az Én Városom sorozatban elmondja, miért jó a bulinegyedben lakni.
Bevallom, nem vagyok őshonos városlakó. Szabolcs megyéből, egy olyan kisvárosból származom, ahol a kocsmák és Coop üzletek mellé nyugati hódítóként csak pár éve tört be egy-egy Penny Market, Spar és Lidl. Ettől függetlenül nagyon megszerettem Budapestet, és a 7. kerületet is, ahol élek, viszont nem ismerem még annyira, hogy minden zegzugából fejből fel tudjak sorolni három jó éttermet, két kávézót és mondjuk egy rendes hentest (utóbbi valószínűleg lehetetlen is volna).
De nem is ezek az igazán izgalmas dolgok. Hanem az, hogy a Klauzál téren épp köztéri kiállítás nyílt a budapesti gettó felállításának évfordulójára, amikor pedig nincs kiállítás, cigány kisgyerekek fociznak a téren, akiket kerítésbe kapaszkodó kis, kipás zsidó fiúcskák figyelnek, miközben a gyepen erasmusos külföldi diákok boroznak és gitároznak. Mert ilyen hangulata van igazából ennek a környéknek. Ja, igen, azt elfelejtettem megemlíteni, hogy itt élek a Klauzál utcában, a Klauzál tértől pár lépésre. Bő egy éve költöztem vissza a 7. kerületbe, ahol korábban már éltem körülbelül két évet.
Mit szeretsz benne?
Leginkább azt, hogy minden közel van. Tetszik az is, hogy egészen különböző részekből áll össze egy különleges egésszé, kezdve a régi zsidó negyeddel, ami mára bulinegyed lett, de még itt is különféle-fajta vendéglátóipari egységek keverednek a Gozsdu elit placcaitól a romkocsmákon át kifelé haladva a körútnál gombamód szaporodó helyekig – nem tudom mi az épp trendi megnevezésük, én csak olcsó vagy diákkocsmáknak hívom őket. Aztán kintebb ott van Csikágó meg a Ligetváros, mind-mind gyökeresen eltérő hangulatú városrészek.
Mit nem szeretsz benne?
A bulinegyedségnek vannak azért hátulütői, például nagyon nehéz olyan tetszőleges pillanatot kifogni – ez hétvégén különösen embert próbáló feladat –, amikor az embernek nem kell ugróiskolát játszani séta közben a szerteszórt emberi és állati anyagcsere-maradványok között, és sajnos sztereotípiák ide vagy oda, a brit turisták tényleg elég ordenáré módon hangosak.
Melyik a kedvenc üzleted?
Nincsenek kedvenc üzleteim, legalábbis nem szeretek különösebben egyes üzleteket. Amikor tehetem, kis boltokba megyek, ahol a tulaj az eladó, ismer, köszön, elmesél egy sztorit a gyerekeiről vagy a 90-es években a szomszédban tönkrement vendéglátósról. Ennyi lokálpatriótaság belefér. A ház aljában van is egy ilyen kisbolt, ott szoktam ásványvizet venni, hogy ne kelljen sokat cipekedni, meg van egy mindenféle apró háztartási cukisággal felszerelt boltocska már épp a szomszédos kerületben, a Nagymező utcában, a Broadway mellett, nemes egyszerűséggel csak Százforintos bolt a neve. Ha valahová, oda szívesen térek be.
Melyik a kedvenc kávézód/éttermed?
A Haverok a zsinagógával szemben, ahová olykor a 8. kerületi Attilával szoktunk beülni, meg a Beer & Burger, ami közvetlenül mellettünk nyílt a Wesselényin és tényleg nagyon finom a hamburgerük. A „smoke on the watert" mindenképp ajánlom. Ha pedig valamit meg akarunk ünnepelni, akkor a Vakvarjúba szeretünk járni a Paulay Ede utcában, ott még soha sem ettem rosszat. (Tudom, csalás, mert az már hatker, de mégiscsak egy utca távolság, annyi belefér.)
Van olyan kedvenc történeted, ami ehhez a helyhez kapcsolódik?
Ehhez pont nincs, a Buborék kocsmához – szintén pár méterre a lakástól – viszont van. 2013. júliusában, az egyik legmelegebb nyári napon, vasárnap délután épp lakásokat nézegettem magamnak a környéken, két kecó megtekintése között pedig beültem egy limonádéra. Sosem láttam még annyira üresnek a várost, de talán azóta sem. Teljesen egyedül voltam az egész helyen, néptelenek voltak az utcák, még csak járművek sem jártak. Mindenki elhúzott a Velencei tóra vagy a Balatonra, vagy épp a négy fal és a légkondi karjaiba menekültek. Ittam a hideg italt, bámultam a néptelenséget, a gyalogosoktól és autóktól fellélegző, meleget árasztó utcákat. Különös és egyben megnyugtató, szokatlan élmény volt.
Hogyan mutatnád be egy mondatban ezt a városrészt?
Sohasem alszik.
Mit mutatnál meg belőle egy barátodnak?
Mivel sajnos hobbiszinten sem vagyok várostörténész, ezért a legegyszerűbb dolgokkal kezdeném: megmutatnám neki a zsinagógákat, aztán sétálnék vele egyet a Wesselényi utcán és közben megnéznénk a szuper tűzfalfestményeket, meg műemlék-épületeket.
Ha most látogatna meg, akkor megmutatnám neki a pesti gettó hetvenedik évfordulójára nyílt Klauzál téri szabadtéri kiállítást. Azért nem fárasztanám le őt túlzottan kultúrával és történelemmel, hamar befordulnánk a Kazinczy utcába és elkezdenénk sörözni valamelyik romkocsmában.
Egy ideális napod hogyan telik ebben a városrészben?
Ritkán sikerül összehozni az ideális napot. Főleg nem decemberben, mert az ideális nap nekem úgy kezdődik, hogy amikor elhúzom a függönyt, már süt a nap és 26 fok van. De mondjuk, ha ez adott, onnantól kezdve kevéssel is beérem. Ha van kedvem sportolni, akkor leugrom a Klauzál téri kosárpályára, ha tevékenyen telik a nap, akkor beülök valahová a laptopommal és egy kávé mellett elkezdek írni. Ha van kedvem ebédelni, akkor elugrom a Kádár étkezdébe, mert ott tényleg tökéletes a sólet, vagy a Beer & Burgerbe, mert ott meg csodás a hamburger. Egyébként pedig az általam szeretett emberekkel igyekszem lenni, az sokkal meghatározóbb, mint a városrész, hogy épp hol vagyok.
Ha nem itt élnél, akkor melyik magyar városban/városrészben élnél szívesen? Miért?
Egyelőre Pest és belváros párti vagyok, ez nyilván az idővel változhat, de az 5-9. kerületek belső részéig bárhol el tudom képzelni az életet.
