A trend pedig nem új, és vajmi kevés esély van rá, hogy ha a VG az idei teljes éves Matesz-jelentésről ír majd, más trendről adhat tájékoztatást.

Azok, akik a nyomtatott sajtó lassú halálát jósolják az internet megjelenése óta, nagy örömüket lelhetik abban, ha bepötyögik a Google-ba a „csökkenő példányszámok” szókapcsolatot. A keresőnek még fél másodpercébe sem kerül, hogy majd hétszáz találatot soroljon fel – és ezek csak a magyar nyelvű utalások.

A nyomtatott sajtó és szakmai szervezete, a Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE) hol így, hol úgy magyarázza a jelenséget. A kiadók legtöbbször nem szívesen beszélnek róla, hiszen, bár nem csak hazai trendről van szó, mégiscsak szakmájuk kudarcaira utal. Ha viszont a médiaügynökségek tárgyalóiban kerül szóba a kérdés, az jó alkalmat kínál, hogy felhívják a figyelmet a televíziók versenyelőnyére a koncessziós díjakkal kapcsolatban, hangsúlyozzák, hogy Magyarországon csökken a vásárlóerő, és hogy eddig még a magas áfa is sújtotta őket. Mindebből az következik, hogy emelni kénytelenek a hirdetési tarifákat, és ezt az ügynökségek – a fent említett okok miatt – legyenek szívesek elfogadni.

Az MLE novemberi konferenciáján a Mindshare ügyvezető igazgatója, Somlói Zsolt úgy döntött: nem sorolja fel, hogy az elmúlt évben hány kör, háromszög és rombusz alakú hirdetésük volt a sajtópiacon, hanem inkább egy provokatív és ebből következően szubjektív gondolatmenetben figyelmeztette a kiadókat: vigyázzanak jobban újságjaik és magazinjaik tartalmi függetlenségére és arra, hogy színvonalasan, illetve hitelesen szórakoztassák, informálják olvasóikat. Könnyen lehet ugyanis, hogy a csökkenő példányszámok arra is visszavezethetőek, hogy a kiadók nem egyszer a hirdetések mellé keresnek tartalmat, nem pedig fordítva.

Minden elismerésünk, hogy Somlói Zsolt a kényelmesebb út helyett nyilvánosan vállalta a konfliktust, és megfogalmazott egy fontos problémát. Nem kérdés: az olvasók nem kis része valódi kritikai hozzáállást szeretne látni a lapok részéről – a hirdetések pedig csakis ilyen tartalom mellett lehetnek igazán hatékonyak.

Nem Somlói Zsolt az egyetlen szakember, aki így gondolkodik: internetes mellékletünkben Weisz Attila, az OMD Digital vezető tervezője hívja fel arra a figyelmet, nem egyszer jelezte már a hírportálok felé, hogy a bulvárosodással könnyen hirdetőket veszíthetnek. A problémával Kázmér Judit, az MLE elnöke is tisztában van. A Kreatív júliusi számában, elnökké választása után nem sokkal, azt nyilatkozta: „A jövőben – részint a MÚOSZ-szal együtt – tenni kívánunk azért, hogy az újságírószakma visszanyerje presztízsét.” Annyi már történt, hogy az MLE felvette a kapcsolatot több elismert újságíróval is a kapcsolatot egy olyan program beindítása érdekében, amelynek az egyik célja a szerkesztőségi függetlenség erősítése és újságírói etika oktatása lenne.

Kétségtelen, hogy az MLE-n belül eddig nem jutott túl sok energia „tartalmi” kérdésekre, de az is igaz, hogy a szervezet gőzerővel lobbizott a nyomtatott sajtótermékeket sújtó áfa csökkentése miatta, aminek meg is lett az eredménye: jövőre várhatóan mérséklődnek a kiadók adóterhei. Kívánjuk, hogy az MLE a szerkesztőségi függetlenség hangsúlyozásában is legyen olyan sikeres, mint az áfalobbi ügyében. Értesse meg végre a saját tagjaival: hosszú távon akkor áll meg a „csökkenő példányszámok” trendje, ha az olvasók minden oldalon szerkesztett, és nem „elhelyezett” cikkeket olvasnak majd!