Nyert már Sztálin és Hitler, Gandhi és Nelson Mandela is, időnként pedig a lap csal egy kicsit, és olyanokat díjaz, mint „az amerikai katona” vagy 1956-ban „a magyar szabadságharcos”. A Time 2006-ban „Neked” adta a díjat. Neked, a globális médiafogyasztónak, aki már nem csak bámulsz, olvasol és hallgatsz, hanem kezedbe vetted az irányítást, és fölébe kerekedtél a legnagyobb médiabirodalmaknak is. You, ahogy a lap precízen megfogalmazta.

A Time döntését sokan kritizálták, elsősorban azzal, hogy na ne szórakozzunk már! És tényleg: azt azért senki nem gondolhatja komolyan, hogy 2006-ban a tömegek átvették az irányítást, és néhány You Tube-ra feltöltött videó és Myspace-oldal segítségével megdöntötték a Microsoftot, a Time Warnert és a kommunikációipar összes többi fontos tényezőjét. Az is kétségtelen azonban, hogy 2006-ban valami elindult, átlépte a Rubicont és lerázta láncait. Ez volt az év, amikor feketén-fehéren kiderült, hogy egy rossz minőségű, 15 másodperces filmfelvétel, amelyen valami kisállattal történik valami cukiság, akár ugyanannyi nézőt is érdekelhet, mint az esti híradó vagy egy nagy költségvetésű hollywoodi film. Ennek a következményei bár még nem világrengetőek, de magukban hordozzák a világrengetés lehetőségét. A Time nem tud csirkebélből jósolni, de amikor 1982-ben a személyi számítógépet választotta meg az év emberének, akkor azért elég jó volt a szaglása. Arról még sajnos senkinek sincs fogalma, hogy pontosan mi, merre és mennyire fog megrendülni, úgyhogy innét a világ végéről ne is próbáljuk meg mi kitalálni. Arról viszont már lehet fogalmunk, hogy ez a valami miként is fog Magyarországon lecsapódni.

Az nagyjából világos, hogy ez a valami a média és a technológia fokozódó demokratizálásával fog együtt járni, bár talán nem is a demokrácia itt a jó szó, hanem az autonómia, a tudás és az erőforrások milliófelé osztódása, aminek köszönhetően egyre nehezebb lesz az egészet egy kézbe, egy tévécsatornába, egy weboldalra összefogni. Magyarországon a rendszerváltás óta az összes ilyen lehetőségekkel kecsegtető változást messiásként várta az a harminc ember, aki elég perverz ahhoz, hogy messiásként várjon a média rezdüléseire. Szabad lapalapítás! Szétosztandó rádiófrekvenciák! A kereskedelmi tévécsatornák piacra lépése! Telekom-liberalizáció! Egyik jobb volt, mint a másik!

Az is világos azonban, hogy Magyarországon az összes ilyen forradalomként várt újítás egy kicsit félrecsúszott. Elvileg, ugye, ma már lehetséges a Magyar Telekomot mellőzve is telefonálni vezetékes készüléken, gyakorlatilag viszont a francnak van ideje és energiája húsz kört futni azért, hogy a rózsaszín disznót kikerülve, ellenben valószínűleg drágábban tárcsázhassa a nagymamát. A szabad lapalapítás meg a rádiófrekvenciák osztogatása sem ezerfelé virágzó virágot hozott, hanem néhány, egymást ugyanazért a pár százezer értékes fogyasztóért fojtogató médiumot, meg a többieket, akik minden évben az államnak könyörögnek a költségvetésükhöz szükséges milliókért. Egészen biztos, hogy ez a most elsősorban az interneten zajló valami sem úgy fog Magyarországon kifutni, mint bárhol máshol a világon.

A Time azért adta Neked az év embere díjat, mert Te már képes vagy olyan tartalmat előállítani, amit a többiek zabálni fognak. Olyan felvételt készítesz a mobiloddal, olyan blogot írsz, olyat kommentelsz valami weboldalon, olyat podcastolsz, ami jó és érdekes. Már ha te nem magyar vagy, mert akkor másképpen mennek a dolgok. Az internetnek köszönhetően mára az az egészen különös helyzet állt elő, hogy Magyarország egyetlen másodperccel sincs lemaradva a világ többi részétől, már ami a hozzáférést illeti a potenciálisan világmegváltó technológiai eszközökhöz. Aki ma Budapesten podcastolni vagy blogolni akar, esetleg a You Tube milliói elé akarja tárni a székről leeső macskájáról készült videót, az ugyanúgy megteheti, mint bárki Tokióból vagy New Yorkból. De nem teszi meg, ami meglehetősen ciki a tízmillió Nobel-díjas országára nézve.

Hogy miért tud élni ezzel a sok remek játékszerrel az amerikai ember és miért nem a magyar, az mindenki számára világos lehet, aki megnéz egy amerikai és egy magyar híradót. Amikor az amerikai ember valami bűntény szemtanújaként bekerül a tévébe, belenéz a kamerába és két tökéletes soundbiteban összefoglalja a lényeget. Amikor a magyart kérdezi az RTL Klub, hogy akkor mi is történt a szomszédban a végzetes éjszakán, egyszerűen képtelen úgy megfogalmazni a dolgokat, ahogy egyébként ő is szeretné látni a tévében. A magyar ember nem hülyébb, mint az amerikai, csak hát szegény még csak tanulja ezt a médiásdit: húsz éve még tévé sem volt hétfőnként, és fogalma sincs, hogyan is kéne ezt az úri huncutságot a maga javára fordítania. Ezért lehet előre borítékolni, hogy bármi is süljön ki abból a forradalomból, amit a Time most még csak megelőlegezett, az ebben az országban annak ellenére sem fogja felforgatni az állóvízbe dobott malomkövet, hogy elvileg a feltételek megvannak hozzá. Magyarországon nem Te voltál az év embere.