Több vas egy tűzben

Ön az R-Time ügyvezetője és az RTL Klub kereskedelmi igazgatója egy személyben. Eközben az R-Time több kábelcsatornának is értékesíti a reklámidejét. Nem okoz ez konfliktushelyzeteket?
Nem, mert teljesen külön kezeljük az ügyfeleket. Pont ezért alakítottuk ki így a cég szervezeti felépítését. Sok minden csak az én fejemben fut össze. Az RTL Klubot teljesen más rendszerben értékesítjük, mint a kábeles csatornákat, amikkel később kezdtünk csak foglalkozni, és sok mindent csak nemrég vezettünk be náluk, amit az RTL-nél már kipróbáltunk, tehát végső soron ők ebből profitálnak. Nonlineáris szpotindex [Ennek lényege, hogy egy 15 másodperces szpot ára nem fele egy 30 másodpercesnek – A szerk.] például csak néhány éve létezik a kábeles csatornáknál.

Miért volt szükség arra, hogy külön céget hozzanak létre az RTL Klub reklámidejének értékesítésére?
Amikor 2001-ben elkezdtük más csatornák értékesítését, akkor a Minimax volt az első ügyfelünk, majd – meglepő módon – a Viasat3 volt a következő, amire nagyon kevesen emlékeznek már. Fél évvel később aztán megszűnt a Viasattal való kapcsolat, mert a résztvevőknek eltérőek voltak az érdekei. Már akkor éreztük viszont, amikor ezt a két csatornát vittük ügyfélként, hogy ugyanaz az ember nem tudná képviselni a kábeles szektor és az RTL Klub érdekeit is. Amikor hozzáfogtunk a stratégia kialakításához, rájöttünk, hogy fel tudunk építeni egy céget, amelynek a kommunikációja sokkal hitelesebb lehet a csatornák szemében, ha azt tudjuk mondani, hogy ez nem az RTL Klub, amely egyébként titeket is értékesít, hanem egy erre dedikált cég, amelynek az RTL a tulajdonosa, és jelentős tapasztalata van abban, amit csinál.

Maradjunk még a konfliktushelyzeteknél: az R-Time több olyan csatornának értékesíti a reklámidejét, amelyek egymás konkurensei: vannak köztük sportcsatornák, filmcsatornák, gyerekcsatornák és fiatal felnőtteknek szóló csatornák. Ilyenek például a Film+ és az MGM, a Sport Klub és a Sport1. Még soha nem tették szóvá egyik vagy másik adó részéről, hogy nem szerencsés ez a sokszínűség?
Amikor olyan csatorna kerül az ügyfeleink közé, amelyik konkurense egy másik ügyfelünknek, akkor a kezdetektől egyeztetünk az érintettekkel. Például a már említett Minimax-szal egyeztettünk, amikor a Cartoon Networkkel kezdtünk tárgyalásokba. Ezek a dolgok nyilván szerződésfüggők. Azt gondoljuk, hogy a gyerek és a férfi piac – ha szabad így fogalmazni – elég jól szegmentálható. Sok előnye van annak, hogy a konkurensek nem keverednek árharcba egymással, úgy gondoljuk, hosszú távon piacépítő hatása van annak, hogy ugyanolyan célcsoportú csatornák egy kézben vannak. Ha van elég hely a piacon, akkor nem sérül egyik csatorna érdeke sem. Ha meg nincs elég hely, akkor az úgyis elég hamar kiderül, mert akkor valamelyik ügyfél nem lesz elégedett a mi teljesítményünkkel.

Csodálkozna, ha a Chellomedia jelenleg önök által értékesített csatornái [Minimax, Sport1, Sport2 – A Szerk.] a saját lábukra állnának és elhagynák az R-Time-ot?
Ha ez rövid időn belül történne meg, akkor igen, csodálkoznék, ha hosszabb távra vonatkozik a kérdés, akkor már nem annyira. Ha a Chellomedia egy-két éven belül saját sales house-t alapítana, azon meglepődnék, de négy-öt éven belül ez reális lépésnek tűnik. Ez egy ismert stratégia, a Discovery is behozta a csatornáját, amelyet nem maga, hanem egy másik cég értékesített, majd néhány évvel később létrehozta a maga sales house-át. Ott van ugyanakkor a Spektrum példája, amelyik nemrég váltott a Tv2-ről az MTV Networksre. Meglett volna rá a lehetőség, hogy saját kézbe vegyék az értékesítést, mégsem tették meg. Szerintem nem költséghatékony a kisebb csatornák egyéni értékesítése.
 
Nemrég a Magyar Telekom (MT) és az Iko Média Group újraosztotta egymás között a lapjait: az MT száz százalékos tulajdonába került az interaktív szolgáltatásokat (Call TV műsorgyártás, mobilmarketing, mobil tartalomszolgáltatás) nyújtó Iko New Média, viszont a telco-cég kiszállt az RTL Klub tulajdonosai közül, ahol a Rákosi Tamás vezette cégcsoport növelte részesedését. A Rákosi-cégek több kábelcsatornát is üzemeltetnek. Ezek reklámidejét az R-Time értékesíti. Ha lesz új médiatörvény, ami nem tiltja majd azt, hogy egy kézben legyenek országos csatornák és egyéb adók, akkor lesznek majd további változások az „RTL-közeli” cégek tulajdonosi körében?
Na ez egy igazi spekuláció [nevet…]. A jelenlegi médiatörvény nem engedi, hogy a Magyar RTL Zrt. egyéb televíziós csatornákat birtokoljon. Pont. Rákosi Tamás, érdekeltségén, az Iko Telekom Média Holdingon keresztül, nagyon régóta tulajdonos a Magyar RTL-ben. A régió számos országában meghatározó médiavállalat-csoportnak, az Iko-nak annyi csatornája lehet, amennyit akar, és elég jó piacismerete van ahhoz, hogy tudja, mikor és milyen kábelcsatornák indításába vágjon bele. Az Iko cégcsoportnál rengeteg tévés szakember dolgozik, akik amellett, hogy az RTL Klub legnagyobb beszállítói, sok más csatorna műsorát képesek elkészíteni. A tulajdonosi viszonyok megváltozásáról szóló mendemondák legfeljebb spekulációk. Hogy ezek a csatornák a Magyar RTL tulajdonába kerülnek-e, ha erre törvényi lehetőség lesz, az leginkább tárgyalásoktól függ majd. Egyelőre nincsenek ilyen háttérmegállapodások. Az Iko cégcsoport amúgy az elmúlt egy évben is indított több tévécsatornát (DoQ, Sportklub+, The Fishing and Hunting Channel, Film+2, Reflektor Tv, Sorozat+, Poén!), amelyeket jövőre kezdünk majd értékesíteni, ezek jó úton haladnak egy olyan piacon, amely gyorsan fejlődik. A Magyar RTL viszont egyelőre nem tud ezen az úton elindulni a törvényi szabályozás miatt.
 
Az ön egyik feladata a cég stratégiájának kidolgozása. Hogyan lehet úgy hosszabb távra tervezni, ha nem tudja, hogy mi lesz a régóta megújítani tervezett médiatörvényben a következő években?
Négy-öt évre előre nem csak a törvény körüli problémák miatt nem lehet tervezni. A digitális átállással kapcsolatos kérdőjelek szintén megnehezítik ezt a munkát. Vannak vízióink az elkövetkező négy-öt évre, de ezeknek tudniuk kell alkalmazkodni a változásokhoz. Fel kell készülni minden eshetőségre, az a legjobb megoldás.
 
Ha ön dolgozhatná ki, milyen lenne az új médiatörvény?
Nem vagyok médiajogász, talán nem nekem kellene feltenni ezt a kérdést, de természetesen kereskedőként a leginkább megengedő EU-konform szabályozást tartanám kívánatosnak.
 
Milyen innovációs lehetőségeket lát ma a tévés reklámpiacon, amikor mindenki az online csatornák előretöréséről beszél?
Ez a piac sokáig csak szpothirdetésekből állt, aztán betört a szponzoráció, de sajnos erre nagyon kevés jó példát láthattunk eddig a magyar televíziókban. Utána jött az „én csak új műsort szponzorálok”-típusú marketinges hozzáállás, de hát lássuk be, az indítható új műsorok száma igen korlátozott, egy-egy sikeres műsort csak azért nem vesznek le a képernyőről, hogy a helyébe lépő újat valaki támogathassa. Az elmúlt egy-másfél évben pedig elszabadult a kereskedelmi indíttatásból készülő úgynevezett miniprogramok szponzorálása. Mindig vannak trendek, de nem jó, ha átlendülünk a ló túlsó oldalára. Mostanában terjednek például az úgynevezett split-screen megoldások [Osztott képernyős alkalmazás, amelyben az egyik képben a műsort, másikban a hirdetést láthatja a néző. – A szerk.], de ezek azért még olyan dolgok, amelyeknek a lényegére rá kell vezetni az ügyfeleket. Azt a hozzáadott értéket ugyanis, amit az ilyen megjelenések jelentenek, nehezen lehet forintosítani. Ennek a szemléletnek a elterjedéséhez az egész szakmának fel kell nőnie, nemcsak nekünk, hanem a többi oldalon ülőknek is.
 
Amíg elődje, a vehemens embernek ismert Steve Varcoe volt az R-Time vezetője, a céget agresszív piaci szereplőként könyvelték el a szakmában. A váltás után azt nyilatkozta, nem lesz ugyan angol, de ha kell, azért az asztalra tud majd csapni. Volt már erre példa?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy továbbra sem fogunk olyan üzleteket kötni, amelyek számunkra előnytelenek.

Biztos, hogy ehhez az asztalra kell csapni?
Az kell hozzá, hogy tudjunk nemet mondani ügyfeleknek, ami lehet, hogy a másik oldalon ülőnek tűnhet asztalra csapásnak is. Az biztos, hogy bármit csinálunk, úgy kell tennünk, hogy azért az ajtót ne csukjuk be magunk mögött véglegesen.
 
Érezte az elmúlt időszakban korábbi főnöke hiányát?
Mi nagyon jól megértettük egymást, megmaradt a jó kapcsolatunk, amikor ide jöttem az interjúra, akkor is éppen vele beszéltem telefonon. Kikérjük egymás véleményét bizonyos dolgokról azóta is, hogy már nem dolgozunk együtt. Úgyhogy emiatt nem igazán érzem a hiányát, de a céget érintő döntések meghozatalában Steve természetesen már nem vesz részt.
 
Vannak olyan barátai, akik nem szakmabeliek?
Igen, bár nincsenek túl sokan. Győri vagyok, de az ottani kötődéseim már nincsenek meg, ami nem a munkámmal függ össze, hanem saját magammal, a személyiségemmel. Az érettségi találkozókon kívül nem nagyon tartom senkivel a kapcsolatot. Elsősorban a főiskola idejéből vannak azok a barátaim, akikkel a mai napig jóban vagyok. Nyilván az, hogy egy főiskolára jártunk, meghatározza azt, hogy ők nagyobbrészt szakmabeliek.
 
Mit kellett feladnia azért, hogy ott lehessen, ahol ma van?
Az edzéseimet például… Viccen kívül: ez egy férfiak által dominált piac, úgyhogy valóban nagyon határozottnak kell lenni, ez hozzá tartozik ahhoz a szerephez, hogy az ember egy meghatározó piaci szereplő döntéshozója.
 
Azt mondják, hogy szeret a középpontban állni, a társaság vezéralakja lenni, ugyanakkor az új emberekkel távolságtartó, mintha betelt volna a telefonkönyve. Ez önvédelem, vagy egyszerűen már nem olyan nyitott, mint 8-10 évvel ezelőtt?
Leginkább az időhiány miatt van így. Amikor az ember találkozik valakivel, akkor mindig kialakul egyfajta kép a másikról, és nekem jók a megérzéseim: ha valaki szimpatikus, egy hullámhosszon vagyunk, azzal jóban tudok lenni. A barátaimra mindig szánok időt, de azért mégiscsak a magánéletem, a párom a legfontosabb a munkán kívül, minden csak azután jön.
 
Testvére, Vidus Ildikó az Iko New Media ügyvezetője. Nincsen önök közöt rivalizálás?
Nem, egyáltalán nincsen.
 
Milyen a munkakapcsolatuk?
Minimális, mert az RTL Klub nem a mi osztályunkon keresztül kapcsolódik az ő területéhez. Amikor speciális projektek vannak, akkor az én munkatársaim együtt dolgoznak az ő munkatársaival, de nekünk nincsen közvetlen munkakapcsolatunk. Bár egy épületben dolgozunk, de előfordul, hogy ott hetekig nem találkozunk. Ettől függetlenül ő az egyik legjobb barátnőm, és munkán kívül elég sok időt töltünk együtt.
 
Mennyi szabadideje marad a munka mellett?
Szokott például vacsorát főzni, ha hazaér? Igen, nagyon szeretek főzni, és azt hiszem, tudok is. Ez hagyomány a családban, a szüleim és a testvérem is jól főznek. Nyilván vannak időszakos leterheltségek, amikor késő estig bent kell lenni, de nyáron ez nem jellemző, inkább a tárgyalási időszakban. Ami szent, az a hétvége. Akkor soha nem dolgozom, legfeljebb a leveleimet nézem meg. Amikor prezentációkra készülök, akkor előfordul persze, hogy otthon is dolgozom, de ha nem tudom magam rendesen kipihenni, az mindenkinek rossz. Én nagyban befolyásolom a munkatársaim hangulatát, és nem tudok annyira uralkodni magamon, hogy ne látsszon, hogy milyen a kedélyállapotom. Ha fáradt vagyok, akkor azt mások magukra tudják venni, még akkor is, ha nem feléjük irányul. Ez okoz konfliktusokat.