A négyperces reklám annak fényében különösen megindító, ha tudjuk, hogy egy-egy nagyobb hadművelet során akár összesen 1 millióan is meghaltak, például a somme-i csatában vagy Verdun erődjének ostrománál. Az I. világháború volt az első olyan háború, ahol a modern tömeghadseregek kíméletlenül irtották egymást, a tábornokok pedig a terepasztalnál találták ki, hol pusztuljon el a nemzetük színe-virága.

A szembenálló csapatok viszont minden karácsonykor előjöttek a lövészárok fedezéke mögül, hogy kezet fogjanak ellenfeleikkel, apró ajándékokat adjanak egymásnak, és egy napig elfelejtsék, hogy feladatuk valójában egymás halomra lövése lenne. Ezt az egy napig tartó tűzszünetet örökíti meg a Sainsbury's reklámja, amely az I. világháború első karácsonyának 100. évfordulója alkalmából készült, és, szemben az agyonsztárolt, pingvines John Lewis-reklámmal, ennek lényegi, komoly és egyben szép mondanivalója van, ami egy fél mondatban az, hogy az osztozkodás a karácsony igazi lényege.

Egy barátom, akinek elküldtem a videót, annyit reagált, hogy "bőgök", és én is alig tudtam megállni, hogy ne morzsoljak el egy könnycseppet azon merengve, hogy mennyire értelmetlen volt ez a négy évig tartó harc, mennyi szépség veszett ki a világból miatta, és hány élet lett fölöslegesen feláldozva a világpolitika vértől iszamos oltárán. Mert természetesen a II. világháború még sokkal szörnyebb volt, még sokkal többen pusztultak el alatta, de talán pont amiatt érezhető jobban a vanitatum vanitas, és látjuk a maga szentségében az egyszeri emberéletet, mert 1914-18 között még megtörtént az, hogy átjártak egymáshoz kártyázni a lövészárokban rostokoló, életükért imádkozó katonák, és megtörtént az is, hogy a találkozó utána visszafelé ballagó német katona egy tábla angol csokoládét talált a kabátzsebében.