A dolgok létéről manapság a Fidesztől értesül az ember, úgyhogy nézzük akkor a dolgot őt magát, illetve az értesítést. Első körben talán szét kéne választanunk a terméket a marketingtől, de inkább lássuk be, hogy a kettő egy és ugyanaz, ma bármelyik tetszőleges párt tevékenysége a marketinghez tartozik; az maga a termék, mint a hellokittys műanyagbiszbasz. Tehát – a marketingről beszerzett ismereteink szerint – kampányidőszakban a politikus az anyagcseréjével is hazudik. Mindazonáltal és hovatovább most egy pillanatra hiszünk nekik, és leválasztjuk a létezésüket a hivatalos kampányról. A többit másik újságok tárgyalják.

Mit kíván a magyar nemzet?
Az előkampány ugye a konzultáció volt; bár erről is azt hazudták, hogy nem kampány, hanem turizmus, de ezt még kísérletképpen sem hiszem el. A hülyéknek a konzultáció annyit jelent, hogy Orbán letáborozik a főtéren, megkérdezi az istenadtát, hogy mit akar, hümmög kicsit megértően, valamit felír a noteszébe, és onnantól emberünk le van konzultálva, azzal a jóleső érzéssel mehet haza, hogy ő megkérte az Orbánt, csinálja meg a tyúkól tetejét, mert berohadt az esőzéskor. Orbán meg nem mondta neki, hogy mégis mit képzelsz, te barom, fogj egy kalapácsot, és csináljad meg az óladat magadnak, tehát már csak meg kell választani, és másnap jön is a deszkákkal meg a kátránypapírral. Addig meg hadd ázzon a lábasjószág.

Azoknak, akik a konzultáció másik végén foglalnak helyet, ugyanezt jelenti a hadművelet. Másfél millió ember hiszi azt, hogy közvetlenül belefirkálhatott a Fidesz programjába, valamint azt is, hogy a Fidesz szóba áll vele, vagyis szüksége van rá. Churchill például azt kérte a britektől a bombázások alatt, hogy szolgáltassák be az alumíniumserpenyőiket, aztán majd abból gyártanak vadászrepülőt. Nem gyártottak, mert nem lehet, de legalább úgy érezte a londoni lakos, hogy ő is tett valamit.

És van egy másik hülyehalmaz, ez részben metszi az előzőeket: ők meg elhiszik, hogy ez tényleg nemzeti, és az a másfél millió ember, akivel Orbán kozáktáncot is járathat, ha akar, az a nemzet.

Szentháromságtan
A kérdéseknek vége, most már nyakunkon a dolgok. Vannak dolgok, mondja a Fidesz. Ilyen kis barnássárga pöttyökbe foglalva közli, hogy bizony tizenöt évvel a rendszerváltás után még mindig dolgok vannak, amelyek háromféle kekszre oszthatók. A három sárgaborsószínű kör frappáns válasz a piros négyszögre, világosan jelzi, hogy két nagyon különböző erő van a placcon, a négyszöges és a körös párt. Szathmári Sándor Kazohinia című zseniális szatírájában leír egy totál bolond társadalmat, ahol a csúcsponton polgárháború tör ki a négyzet és a kör imádói közt. Ha háború nem is lesz, nyilván jelentős táborok döntését határozza meg a kör és a négyszög, vagyis a két nagyon különböző erő abban egyetért, hogy nemcsak kenyérrel élünk, viszont agy nélkül megvagyunk.

Az egyik pötty azt mondja, vannak jó dolgok, amelyeket folytatnunk kell. Hoppá. Szóval nem is élet-halál kérdése a kormányváltás; jó, hogy mondják, mert már-már elhittem, hogy nincsenek jó dolgok egyáltalán, Magyarország fölött nem süt a nap, nincs áram és nincs marcipános Milka se. Úgy látszik, inkább őnekik szólt valaki, hogy izé, nemzetes urak, ezt így nem fogják elhinni az emberek, mert van marcipános Milka, sőt bor, búza, békesség is van, csak nem elég. Így aztán a Fidesz arra jutott, hogy első körben méltatja kicsit a szocialista kormány teljesítményét. Esetleg beléphetnének az MSZP-be platformként.

Hogy ezzel szemben vannak dolgok, amiken változtatni kell, az az egyetlen, amit értek; ellenzéki kampányok általában erről szólnak. De van egy harmadik keksz is, a legrágósabb. Vannak hibák, amelyeket nem akarunk újra elkövetni, mondja a Fidesz. Valakinek a vezérkarban lelkiismerete nőtt, és most attól nem tud közlekedni. Untalan eszébe jutnak a csúnyaságok az előző ciklusból, és most, a kampányban akar bocsánatot kérni. Bűnbánó kampány – ilyen se volt még. Aranyos kezdeményezés, de kibonthatatlan: vagy tételesen felsorolják, hogy miben és mennyit vétettek, részletesen boncolgatják a közismert korrupciós ügyeket például, vagy lóg a levegőben a dolog, és akkor meg semmi értelme nem volt azonkívül, hogy ő maga hozta szóba a bűneit.

Hacsak az nem, hogy három a magyar igazság meg a világmindenség és minden, és ezért mindenképp hármat gondolunk akkor is, ha csak egy jár az eszünkben. Mindegy, mit, de hármat, sárga körben. Lehet, hogy ez lett a konzultáció tanulsága végül.