„Mork Orkról” sorozatcímet is idézhetnénk mottóul a 20 másodperces dialóg-etűd filmek elé, hiszen a szpotokban olyan abszurd nevű, lehetetlen dolgokkal fordulnak a vásárlók az áruház tudorához, hogy az már szinte hihetetlen. A megnevezett tárgyakról az áruház információs emberének sincs halvány sejtelme sem, bár hosszasan pörgeti emlékképeit.

Minden film ugyanarra a dramaturgiai szálra épül, és az áruház információs emberét alakító Reviczky Gábor gesztusaira épít, aki a szpotokban elhangzó kérdéseken hoszszasan elméláz. Gondolatainak jelképe nem más, mint egy képzeletbeli félkarú rabló, kis ablakaiban a Praktikerben kapható tárgyak sokasága. Ebben keres a mester, de hiába. A filmek az áruház annak a célcsoportnak a tagjait veszik górcső alá, akik nem meglepő módon férfiak, családapák, vagy kétkezi ügyeskedők. Emellett azonban fontos helyet foglalnak el a nők is, hiszen a vásárlók mintegy 40 százalékát ők jelentik, ezért a trilógia egyik filmjében női főszereplő is megjelenik.

A nagy látószögű objektívvel felvett filmekben csak a dialóg szereplői élesek, a háttérképek teljesen életlenek. A plánok csak a szereplők játékát mutatják ugyanabból a kameraállásból, és hosszasan elidőznek egy-egy gesztusnál. A dialógok közben finom képremegés utal az életszerűségre, mintha dokumentalista filmeknek lennénk részesei. A kamera le-fel mozog finoman, kibillen stabil helyzetéből, mintha stadicammel vették volna fel a jeleneteket. A teleobjektív használatával homályos lett ugyan a háttérkép, de így elkerülték a sokszor zavaró áruházi színkavalkádot. A bemutatás helyett inkább az áruház brand kék-sárga színvilágát elevenítették fel a háttérképeken. A hármas leosztás miatt az információs embernek különböző módon kellett reagálnia, a békés családapát, az ügyeskedőt és végül a nőt is hasonló eszközökkel, vevőt nem sértő válaszokkal kellett a helyes irányba terelgetnie.

Minden film kilenc jelenetből áll, azonos ritmussal, alig két másodperces felgyorsított nyitójelenetekkel. A szpotok a felgyorsult hétköznapokról, az érthetetlennek tűnő dolgok áradatáról, a rohanásról szólnak, és nem árt, ha van egy alak – még ha lassúbb is a többieknél –, aki a dolgokat a helyére teszi. Sőt, az elkeseredett, olykor dühös „És mit lehet kapni egyáltalán?” kérdésre ráadásul képes megnyugtató választ is adni: mindent, amire valóban szüksége lehet. A szpotok újabb megközelítéssel színesítették a tájékozatlan és gyakran ideges, de mindig szent és sérthetetlen vásárlói allűröket boncolgató filmek sorát.