A civil szervezetek fillérekből élnek. E fillérekből pedig még kevesebb jut arra, hogy az emberek tudjanak is róluk. Ördögi kör: ha nincs reklám, nem tudnak róluk. Ha nem tudnak róluk, gyakran az alapcélok sem valósulnak meg, nem tudják csinálni, amiért létrejöttek.

A Magyar Hospice Alapítvány neve az utóbbi időben a civil szervezetek ismertségéhez mérten a szokásosnál ismerősebben cseng. Nem véletlen, hiszen egy két hónapig tartó kampányon vannak túl, ami nem kis teljesítmény egy civil szervezettől. Önerőből nem is tudták volna elérni. Az igen alacsony költségvetésükből eddig nem futott arra, hogy valaki főállásban az alapítvány kommunikációjával foglalkozzon. Szerencséjük volt, mert egy népszerű színésznő került kapcsolatba velük, aki felkarolta az ügyet. Dobó Kata egy rokona révén találkozott először az alapítvánnyal, és azóta lehetősége szerint támogatja őket. A másik szerencse akkor érte a Hospice Alapítványt, amikor eljutottak a McCann-Erickson céghez, és az ügynökség vállalta, hogy ingyen elkészíti a reklámokat.

„Így készülhetett el három reklámfilm is, amelyeket végül is mind a két országos televízió, a kereskedelmi televíziók és a Duna TV is leadott anyagi ellenszolgáltatás nélkül. A két hónap alatt pedig 36 nyomtatott sajtóbeli megjelenést sikerült elérnünk, természetesen ezeket is ingyen” – tudtuk meg dr. Muszbek Katalintól, a Magyar Hospice Alapítvány igazgatójától. Üröm az örömben, hogy az igen intenzív kampány ellenére sem nőtt a pénzadományok száma, ugyanakkor az alapítvány bekerült a köztudatba, és számos jótékonysági felajánlás is érkezett. Mivel az érintettek mind vállalkoznak a folytatásra, ősszel újabb, adományszerző kampányt indítanak.

Arcok a Hospice-kampányból

Bár a Magyar Vöröskereszt jelentős múlttal rendelkezik, anyagilag még mindig nagyon keveset tud fordítani a kommunikációs feladatokra. E feladat egy része a sajtószóvivőre hárul, ez a pozíció pedig immár több mint tíz éve létezik. A szóvivő – klasszikus feladatai mellett – megpróbálja kapcsolatait érvényesíteni, és megjelenési lehetőséget biztosítani a szervezetnek. A Vöröskeresztnek nincs külön kerete arra, hogy hirdetési felületeket vásároljon, ezért csak nagy ritkán jutnak a reklám e fajtájához. Inkább más eszközökhöz nyúlnak, illetve a különböző felajánlásokkal igyekeznek élni. Idén második alkalommal például a Tesco ajánlotta fel bevásárlóközpontjait véradó napok megrendezésére. A helyszínen az egyik legolcsóbb eszközt, a szórólapokat vetették be. A szervezet internetes honlapja is működik, amit azonban havonta csak egyszer frissítenek – anyagi okok miatt. Nagy hangsúlyt fektetnek ugyanakkor a sajtófigyelésre, és az eredmények szerint a média ír is róluk, bár többnyire csak egy-egy esemény kapcsán.

A Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulanciánál az általános ügyvezető kezében vannak a kommunikációs feladatok. Elvük, hogy bárhol nem jelennek meg hirdetéssel, inkább csak ott, ahol valóban olyanok láthatják, akiknek segítségre van szükségük. Ennek alapján próbálnak minél több olyan listába is bekerülni, ahol hasonló szervezeteket sorolnak fel. Sajtómegjelenésük intenzitása rendkívül változó; egy-egy sajtótájékoztató emeli csak a róluk megjelenő cikkek számát. Partiszerviz-szolgáltatásukkal azonban összekötik a kommunikációt és a tevékenységüket: felkérésre nyilvános partikon külön standot állítanak fel, ahol tanácsadás, megelőzés folyik, és egyben a munkájukra is felhívják a figyelmet. Úgy tűnik, ez be is jön: hetente átlagban kétszer hívják őket rendezvényekre.