Yonderboinak nem tetszett, most díjat nyertek vele

A filmes nem csak a díjról mesélt, hanem arról is, hogy milyen Budapest és Barcelona között ingázva dolgozni, miről szólt az Indiában készült reklámjuk és milyen filmes projektjeik vannak még.

Mi ez a díj pontosan?

Ez egy kisebbfajta előszobája a Cannes Lions-nak, illetve a különböző videoklip-versenyeknek. Egy nemzetközileg is értékes díjnak számít a videoklipek és reklámok világában, a díjátadó után egyből oda is jött hozzánk a Stink (az egyik legnagyobb reklám és videoklip gyártócég – a szerk.) munkatársa, szóval számunkra ez a díj az elismerés mellett egyben újabb felkéréseket is jelenthet.

Hány munkával pályáztatok?

Az Unnecessary Sounds mellett videoklip-kategóriában neveztük a Chet Faker & Marcus Marrnak készített klipünket, illetve az Yvein Monq Twun című klipjét is.

Az Unnecessary Sounds nem egy videoklip?

Annak indult, de nem az, a története meglehetősen kacskaringós. A Vodafone Magyarországnak csináltunk egy kampányt 2012-ben (a számos reklámos díjjal jutalmazott Hangtérkép - a szerk.), amiben arra kérték az embereket, hogy gyűjtsenek hangokat, majd azokat küldjék el Yonderboinak, ő ezekből pedig készített egy számot. Miután lefutott a kampány, arra gondoltunk, mi lenne, hogy ha ehhez a zenéhez készítenénk egy videoklipet. A Vodafone-nak megtetszett az ötlet, és nem csak anyagilag támogattak minket, hanem az egész marketingosztályuk, ügynökségükkel, a Team Reddel együtt beszállt a projektbe: feláldozták a csapatépítő nyaralásukat, pontosabban az lett a csapatépítőjük, hogy a munkatársak a klip forgatásán segédkeztek. Az anyagot azután összevágtuk, elküldtük Yonderboinak, de ő nemet mondott rá. 

Nem tetszett neki a klip?

Nem, és így került az egész a fiókba négy évre. Aztán tavaly év végén a Nowness.com (ez egy ismert online divat magazin - a szerk.) felhívott minket, hogy indítanak egy Directors’ cut nevezetű szériát, amelyben a rendezők azokat a munkáikat mutathatják be, amelyeket eddig nem láthatott a közönség, vagy amiből van egy rendezői változatuk is. Akkor jutott eszembe, hogy van ez a projekt, elővettük és elkezdtünk újra foglalkozni vele. Kitaláltuk, hogy mi lenne, ha majdnem ugyanaz lenne a képanyag, mint annak idején, csak éppen zene nélkül, a képeket valós hanggal mutatnánk be. Itt ugrott be a cím is, hogy Unecessary Sounds (Felesleges hangok). Minden hangnak adtunk leírást is, mintha ez egy katalógusa lenne a haszontalan hangoknak. A film tehát végül Yonderboi zenéje nélkül öntött végső formát a Nowness oldalán.

Mesélj egy kicsit a Kinopravdáról! Hogyan lehet Budapesten és Barcelonában egyidejűleg bázisa egy filmes cégnek?

A Kinopravda 60 százalékban reklámfilmek rendezésével foglalkozik, ebből élünk és aztán a rendezői gázsikból félreteszünk pénzt, amit aztán befektetünk a saját projektekbe. Ennek az a következménye, hogy évente csak egy-két munkát csinálunk ebben a két városban, mert szinte folyamatosan utazunk. Dolgoztunk keletről haladva, Indiában, Oroszországban, Törökországban, Egyiptomban, Csehországban, Horvátországban, Németországban, Franciaországban, Angliában, Portugáliában, Dél-Afrikában és Kanadában is.

Indiában például ki volt a megbízó?

Legutóbb egy dezodormárkának csináltunk ott reklámot, nagyon izgalmas volt a koncepció. A márka ötlete az volt, hogy egy golyóstollal rajzoló művésznek a rajzait lefújták alkoholtartalmú dezodorral, illetve a saját dezodorukkal, amiben meg nincs alkohol. Az előbbi elkenődött, az utóbbi nem. Mi Barcelonából kivittünk egy hiperrealista stílusban rajzoló srácot, aki mindenféle sporttal kapcsolatos helyszíneken, extrém sporteseményeken csinált hatalmas, egész alakos rajzokat, aztán ezeket lefújták a kétféle dezodorral. Szellemes, kreatív, jó volt ez a kampány.

A játékfilm műfaja nem érdekelne titeket?

A tagok egyesével gondolkodnak ilyenben, a spanyol tagunk, Victor Carrey már írja egy ideje a nagyjátékfilmjét, illetve Sós Bálint nemrég kisjátékfilmjére nyert támogatást az NMHH-tól. De ezek mindenkinek az egyéni projektjei és nem a Kinopravda neve alatt fognak futni.