Ciki
„Akarooom”
MÁV-Start kedvezményes bérlet akció

Hát, ez egy magas labda… Fogalmam sincs, ki készítette a reklámot, leginkább egy belső, kreatív ambíciókkal megáldott munkatárs, vagy egy – most általam udvariasságból nem minősített – az alkotással keményen próbálkozó ügynökség munkájának gyümölcse lehet. A kép egy szenvedő, eltorzult kézzel (egyáltalán kéz ez, vagy valami mutáció?), összeégett (esetleg tetovált, vagy foltokban szőrös?) felsőtesttel valamit kifejezni szándékozó szörnyet mutat, aki mögött a MÁV egyik modern, tiszta (!) mozdonya látható, hogy segítsen a kontextust megérteni. A szöveg segít aztán, a „30 napos vasúti bérlet” szemernyi kétséget sem hagyva helyre teszi a dolgokat.

Nem tudom megfejteni a célcsoportot: harmincas, vonattal munkába járó fiatal nők, akiknek a farmeros, meztelen felsőtestű zombi a fantáziájukban néha megjelenik, mely vizuális elem látványa őket vad bérletvásárlásra buzdítja? Vagy a kissé elkényelmesedett, a kidolgozott, megfeszített izmok láttán kisebbségi komplexusát bérletvásárlással kompenzáló fiatal férfi lenne a célcsoport?

A brief valami olyasmi lehetett, hogy a kampány révén ösztönözzük a bérletvásárlást és ehhez alakítsunk ki érzelmi kötődést. Az már mindegy, milyet, a lényeg az érzelmi kötődés kialakítása. Rajta, mutassunk egy szenvedő (nagy érzelmek) alakot, rakjuk a háttérbe a vonatot - hiszen mégiscsak ehhez kell kapcsolni, nem mondjuk egy szőrtelenítő szolgáltatáshoz - és adjuk a szereplő szájába a hallani kívánt reakciót: „Akarooom”, így egyes szám első személyben. A sima „Akarom” valószínűleg nem volt eléggé vásárlásra buzdító, az „Akaroom”-nál pedig mégiscsak több az „Akarooom”…
Lehet, hogy csak viccnek szánták készítői és megrendelői? Ha igen, nagyon rossz viccet sikerült kreálniuk…


Profi
Nincs kifogás
Nike „No excuses” szpot

Sokáig keresgéltem, gondolkodtam, melyik magyar reklámot elemezhetném, mint „profi” reklámot, de végül nem találtam olyat a közelmúlt alkotásaiból, amire azt mondanám, hogy „ez igen...” , ezért döntöttem végül a Nike „No excuses” szpotja mellett.

Az egyperces reklámban a kamera végig egy profi - bár ekkor még nem tudjuk: kerekesszékes - kosárlabdajátékos felsőtestére fókuszál, aki, miközben a labdát pattogtatja és dobálja, folyamatosan sorolja azokat a kifogásokat, melyeket általában felhozunk, hogy most épp miért ne mozogjunk. Majd a szpot végén a szereplő, Matt Scott kimondja az utolsó kifogást: „…és mert fáj a lábam”, ekkor vált a kameraállás és Scott is eltávolodik, hogy lássuk, kerekesszékben ül.

Nagyon erős, többrétegű üzenetet közvetít egyszerű kivitelezéssel a film. A forgatás mindössze négy órát vett igénybe egy egyszerű tornateremben, az egyetlen kellék a szereplő öltözékén kívül egy kosárlabda volt. Elgondolkodtatott, mert teljesen magamra ismertem, amint a kifogásokat sorolta Scott. Sokszor más, valójában jelentéktelen dolgokat fontosabbnak ítélek magam is, mint hogy aznap fussak, vagy lemenjek az edzőterembe.

A Nike missziója, hogy inspirációt és innovációt adjon mindenkinek, maradéktalanul átjön ebből az elgondolkodtató reklámból. Nem egy bevezetendő terméket akar reklámozni, hanem a mozgást, mint életformát kommunikálja.

A tanulság a magyar reklámvilágra nézve is levonható: jó dramaturgiával, a hiteles szereplő kiválasztásával - Matt Scott profi kerekesszékes kosárlabdajátékos - egyszerű kivitelezéssel, olcsón is lehet nagyon hatásos, izgalmas, érdekes reklámot készíteni, mely megérint, elgondolkodtat és amelyről beszélnek az emberek.