Zárt ajtók kiskapukkal

„El lehet dobni a telefonkönyveket” – jelentette ki Orbán Viktor még 1998-ban, az első Orbán-kormány megválasztása után. Bár ez a felhívás azóta is érvényes minden egyes kormányváltáskor, úgy tűnik azonban, hogy most még inkább, mint korábban bármikor. Ez pedig kétségtelenül rossz hír a hivatásos és szakszerű lobbistáknak, akik a „telefonkönyvükből élnek”, és akik számára a kapcsolattartás a politikai döntéshozókkal hivatásuk egyik fő pillére.

Nem egyeztetnek

Kapcsolatot tartani és újakat építeni persze lehet így is – az új politikai struktúrában is vannak szereplők elegen. Azonban a Fidesz centralizált jellege miatt közülük nagyon kevesen igazi döntéshozók. Kevesebb a minisztérium, kevesebb a szakmai szereplő, és az államtitkári szint alatt gyakorlatilag nem születik döntés – panaszolta lapunknak egy névtelenséget kérő public affairs szakember. Az új parlament az előzetes társadalmi egyeztetésre kötelezett kormány-előterjesztések helyett eddig jellemzően egyeztetésre nem kötelezett egyéni képviselői indítványok alapján alkotott törvényeket, így aztán az érintett piaci vagy nem piaci szervezetek egyáltalán nem, vagy csak nagyon korlátozottan tudták azokat befolyásolni. Ez az idézett szakember szerint gyakorlatilag ellehetetleníti a klasszikus lobbizást. Ami az ügynökségeknek marad, az a public affairs lobbizáson túli feladatai: a stratégiaalkotás, az érintettek feltérképezése és a már említett kapcsolatépítés. „Fél-egy év kell, hogy eldőljön, lehet-e így működni. Most még lehet” – mondta a kilátásokról a forrásunk.

A Hvg és az Eötvös Károly Intézet úgy véli – a Hvg szeptember 4-ei számában megjelent közös tanulmánya szerint –, a helyzet egyelőre csak romlik. Mint írják, az új kormány egyenesen kiiktatja vagy akadályozza az állam átláthatóságát garantáló törvények gyakorlati érvényesülését, így a különféle döntések következményeiben érintettek felkészülni sem igazán tudnak, nemhogy érdekeiket érvényesíteni. „A tervezetek előzetes nyilvánosságra hozatala, széles körű társadalmi vitára bocsátása elmarad, hatásvizsgálatokról nem tudunk, az előterjesztés indokait sok esetben elmulasztották a javaslatokkal együtt megfogalmazni, az indoklások semmitmondóak” – állítja az elemzés. [Részletesebben lásd A kormány átláthatóságot nehezítő döntései című keretes írást!]

Nem nyilatkoznak

Láthatóan nincs szándéka a közeljövőben a kormánynak az átláthatóságot célul kitűző, bár kétségtelenül elégtelenül működő 2006-os lobbitörvényt ésszerűsíteni, módosítani sem. Pedig a törvénnyel kapcsolatos hatósági feladatokat a Központi Igazságügyi Hivatal szakreferenseként évekig egyedül ellátó, és posztjáról október 1-jén távozó Tóth Ernő nemrégiben 28 oldalas tanulmányban fogalmazta meg az elmúlt három és fél év tapasztalatait és javaslatait. [Részletesebben lásd a Haldokló törvény című keretes írást!]. Ráadásul augusztus végén az LMP frakcióvezetője, Schiffer András is új törvényjavaslatot nyújtott be a parlamentnek a témában.

Megpróbáltuk kideríteni, hogyan érintik a fentiek azt a kevés pr-ügynökséget, amelyek a public affairs tevékenységet és azon belül a hivatásos lobbizást nyíltan felvállalják, de ezúttal még azok is elzárkóztak a beszélgetéstől, akik alig több mint egy éve még szívesen elemezték az akkori, szintén új és nehéz helyzetet a Kreatívnak [Lásd a Kreatív 2009. júniusi számában megjelent, Lázas elemzés című cikkünket!]. A Public Affairs Tanácsadók Szövetségének (PATSZ) tagjai közül például az azóta Flow Public Affairs névre váltott GPS Capital, a Somogyi Zoltán és Szabados Krisztián nevével fémjelzett Capital Group erre specializált cégének vezetője, Beszedics Otília sűrű elfoglaltságra hivatkozva mondott nemet többszöri felkérésünkre. Tóth Kamilla, a Tamara Hagen ügyvezetője pedig még csak nem is indokolta a visszautasítást.

Az egykori kormányszóvivők, Batiz András és az azóta elhunyt Daróczi Dávid, valamint a GPS Capital korábbi ügyvezetője, Tóth Miklós által alapított W. Wolf & Partnersnek jelenleg nincs is public affairs megbízása, másoknak van ugyan, de óvatosak. Ha valaki most nyilatkozik a médiában ebben a témában, az többek szerint veszélyeket rejthet, politikai és üzleti következményekkel járhat. Jelenleg a PATSZ is inaktív: honlapjáról eltűntek a lobbitörvény módosítására 2008 áprilisában beadott javaslatok és az ezeket alátámasztó felmérés, továbbá a GPS Capital nevét sem korrigálták rajta.

Nem félnek

A PATSZ-ból egyetlen ügynökség, a korábban Mmd néven ismert Grayling vezérigazgatója volt hajlandó nyilatkozni. Ábrahám Gergely egyetértett a fentiekkel, de hozzátette: bizonyos változásokra számítani lehetett, így azokra az elmúlt időszakban fel lehetett készülni. „Az intézmények átalakítására és a kormányszerkezet változására is régóta készülünk, és készítjük fel az ügyfeleinket. Folyamatos munka annak felmérése, hogy kik lesznek az új döntéshozók, és milyen szabályváltozások várhatóak, de ez nem különbözik az eddigi napi munkánktól” – jelentette ki a szakember, aki bízik abban, hogy a mostani változások hosszú távon az elmúlt nyolc évnél kiszámíthatóbb üzleti környezetet teremtenek.

Ábrahám úgy látja, a parlamenti döntéshozatalban jelenleg mindenesetre a korábbinál egyértelműbbek a viszonyok. „Az elmúlt egy évben nem lehetett biztosan tudni, ki hová szavaz” – indokolta álláspontját. Bár azt a Grayling vezérigazgatója is elismerte, hogy az új parlament felállása óta jellemző gyors, képviselői indítványokon alapuló parlamenti döntéshozatal erősen korlátozta a parlamenti lobbi lehetőségeit, de szerinte ez csak a nyári időszakra volt jellemző. „Néhány héten belül kialakul a minisztériumokban a belső struktúra, és tisztázódnak a feladatkörök” – fogalmazott Ábrahám.

Nagyobb ábráért kattintson!

Egészen másként látja azonban a hivatásos lobbi jelenlegi lehetőségeit Nagy Ákos, az elsősorban egészségügyi területen működő VM.Komm pr-igazgatója. Mint azt a Kreatívnak elmondta, ügynökségüknek „nagyon kellemes tapasztalatai vannak”. A 2006-ban az elsők között regisztrált lobbista szerint „a mostani döntéshozókkal is lehet tárgyalni, sőt kifejezetten érdemben is lehet velük véleménycserét végezni”.

Az a tény, hogy az elmúlt hónapokban a törvények előzetes társadalmi egyeztetés nélkül születtek, Nagy Ákos szerint – a fentiekkel ellentétben – nem akadályozta a lobbizást. „A megfelelő hatékonyságú lobbimunkához az szükséges, hogy a megbízót érintő törvényi, szabályozási változásokról ne akkor értesüljünk – és ne is akkor kezdjünk el a kérdéssel foglalkozni – amikor már indítvány vagy rendeletjavaslat készült belőle, hanem ennél jóval korábban, még a döntéselőkészítés során. Természetesen ez feltételezi, hogy képben legyünk az adott ágazat aktuális ügyeivel és tendenciáival kapcsolatban” – indokolta állítását.

Nagy Ákos azt sem tartja akadálynak, hogy a döntéshozatal magas szinten zajlik, és kevesebb szereplő kezében koncentrálódik. „A döntés-előkészítés során végzett szakmai, elemzői, előkészítői munka nagyon sok mindent befolyásol. Az egészségügy területén sok kérdésben például megfelelő klinikai kutatási eredmények és/vagy egészség-gazdaságtani számítások nélkül lehetetlen érdemi érvrendszert felépíteni. Márpedig ezeknek az adatoknak az elemzését és értelmezését, amin sokszor a döntés is nagyban múlik, biztos, hogy nem az adott államtitkár végzi el. Ezért tehát az, aki kellő háttérinformáció, valamint felépített stratégia nélkül vág neki az érdekérvényesítési munkának, biztos, hogy csak részeredményeket érhet el” – mondta el lapunknak a VM.Komm lobbiszakembere.

Pedig lobbi más szektorokban és más szereplőknél is van, és az elmúlt hónapokban is volt – kérdés, hogy ez mennyire tekinthető szakmai munkának, és mennyire felelt meg a lobbitörvénynek. Kétségtelen például, hogy a július 22-én elfogadott, a bankadót bevezető törvény kapcsán nagyon komoly lobbizás folyt az érintettek részéről. Nem véletlenül zajlott komoly, az utolsó pillanatokig elhúzódó vita arról, hogy melyik pénzintézetet mennyire, vagy egyáltalán terheljék-e az új adóval. Szintén nem véletlenül került az eredeti javaslatba a később csak Lex Járaiként elhíresült, és végül a törvényből kikerülő kitétel sem, amely szerint a 2007 közepe után induló biztosítók mentesültek volna a teher alól. Mint ahogyan az sem a véletlen műve, hogy a négyezer főnél kisebb lélekszámú településeken fiókot üzemeltető pénzintézetek kedvezményt kapnak, és hogy a pénzügyi közvetítők – biztosítási alkuszok és brókercégek – végül kikerültek a fizetésre kötelezettek köréből.