szabadúszó kreatív Nemes Juli cikkei

A nyuszi kitalálja a róka számára minden idők legzseniálisabb reklámkampányát. Elindul a keze a billentyűzeten, hogy megörökítse. Közben hangosan gondolkodik: „Ki fog vele vágni!...” „…Majd azt mondja, hogy a főnöke ezt ki fogja vágni” „…vagy inkább azt, hogy az ő célcsoportja nem ilyen…” „…vagy azt, hogy neki speciel nem tetszik…” Keze egyre jobban remeg a billentyűkön: „…Mindegy, úgyis elbukik a hülye fókuszcsoporton…” Keze lebénul, feje lebicsaklik, és már csak ennyire futja: „Róka, cseszd meg a fűnyíródat!”

„Az otthonában mindenki azt csinál, amit akar.” Ez a hajszálpontos insight az alapja annak a filmnek, amit – mi tagadás – őszintén irigylek.

Egyetlen ügynökség munkatársai sem csapkodják magukat a földhöz a boldogságtól, ha elveszítenek egy tendert. Önvédelmi okokból inkább nekilátnak mentségeket gyártani: „le van vajazva”, „túl jók voltunk nekik”, „dilettáns volt a kiírás”, „nem szakmai szempontok döntöttek”, satöbbi.

Leadtam a második kritikát. Dühös volt. Sajnos nehéz volt eldönteni, a hónap műremekei közül melyiket válasszam egy jóízűt haragudni. Még nehezebb volt megtalálni a legjobbat. A mintát, az irigykedés tárgyát dicsérni még nagyobb kihívás volt.

Találkoztam egy reklámkampánnyal. Nem kreatívként, nem versenytársként: egyszerű tévénézőként. Láttam egy filmet. Aztán még egyet, majd még egyet. A kampányhoz tartozó hirdetéseket már csak egy szakmai eseményen volt szerencsém megismerni.

Akárhogyan is nézzük, oda vagy vissza, az eredmény ugyanaz: 2002. Akárhogyan is nézzük, oda vagy vissza: ez egy nagyon jó év volt. Ha odafelé nézzük, jó volt, mert annyi sok jó dolog történt. Ha visszafelé nézzük, jó volt, mert annyi sok rossz dolog történt, hogy remélhetőleg kellően felpaprikázta mindazokat, akik szeretnék, és főleg, akik tehetnek is azért, hogy inkább jó dolgok történjenek.