A VitaMill szpotjának végén, mint egy hollywoodi sztár, a háziasszony a kezét a lisztbe nyomja. Valójában a sütés elején teszi mindezt, hiszen a film visszafelé peregve, az időrendet megfordítva mutatja be a folyamatot. Az édességet szelő kés kiugrik a süteményből, a díszítő mandulaszemek és gyümölcsök felröppennek, a sütőben nyers állapotára zsugorodik vissza a meggyes piskóta, végül a tésztakeverés után – időrendben persze előtt – a lisztet a kéz szétteríti. A visszafelé pergés lehet a film sikerének egyik kulcsa – vallja az ügynökség –, mivel ezzel a megoldással kiemelik a szpotot az élelmiszerreklámok egyhangúságából.

A szpot látványvilága híres szakembereknek köszönhető. A film angol rendezője elsősorban ételszpotokra szakosodott, amelyeket hasonló, lassított, szereplők nélküli technikával vett fel, de sok Bacardi, Nescafé és Dove csokoládéfilmet készített Európában és Ázsiában is. A rendező jobb keze, a német származású food stylist hírnevét a Dr. Oetker-filmekkel alapozta meg.

Az ételreklámoknak valóságosaknak kell lenniük, ezért a rendező módszere, hogy a lehető legkevesebb trükköt, számítógépes animációt alkalmazza. Így aztán a szpot kizárólag forgatott kockákból áll, az utómunka során csak itt-ott igazítottak egy parányit a képeken. A food stylist elsősorban ehető nyersanyagokkal szeret dolgozni, így mintegy 240 tojást és csaknem 30 kg lisztet használt fel a felvételek során, nem beszélve egyéb más kiegészítő élelmiszerekről.

A forgatás érdekessége, hogy speciális kamerát használtak a sütési folyamat felvételéhez. A kockázó kamera a 40 perc alatt 10 másodpercenként egy kockát készített. Maga az Angliából érkezett sütő is speciális volt, külön forgatási célokra alakították ki. A szerkezet üvegfalú, amely lehetővé teszi, hogy a kamera a sütés ideje alatt bármilyen szögből felvételt készítsen az ételről.

A történet lassú képeihez 50-150 kamerasebességgel (speeddel) forgott a kamera – azaz 50-150 kocka készült el egy másodperc alatt –, de a filmben van olyan beállítás is, például a tojásé, amelyet az utómunka során 300 speedre tovább lassítottak. Normál felvételnél 24 speeddel dolgoznak. Minél nagyobb a kamerasebesség, annál tökéletesebb, érzékibb a lassított kép minősége, így a film nem esik szét képkockákra.

A szpothoz képest meglepő, hogy a legnehezebb jelenetnek a packshot beállítást találták az alkotók. A szétterített liszt közelben elhelyezett makróoptikát minimális kameramozgással a hátrébb álló termékre kellett emelni úgy, hogy a parányi mozdulat és a kép ne csak pontos, de éles is legyen.