A plazák réme

A filmek több ponton is eltérnek a simulékony-konzervatív, túlfecsegős reklámfilmektől. Először is kevés a szöveg, helyette inkább érzékletes, jól eltalált gesztusok sorozata látható. Másodszor pedig sikerült egy sor trendi jelképet csempészni a filmekbe: az alternatív fejeket, a piercinget, a hosszú barkót. A Media Markt fő célközönsége, a férfiak kedvéért olyan női operettszínésznőt talált a stáb főszereplőnek, aki a felvételek bármely pillanatában képes volt könnyedén alakítani a „szőke jellemet”.

A film visszafogott, szinte monochrom színvilágában kizárólag a Media Markt fekete és vörös színei dominálnak. A monochrom jelleget erősíti a film kísérőzenéje is, amely a mozi hőskorát idézi. Az állati nő kihívó mozdulataira a mellékszerepeket alakító, nem tipikusan modellkülsejű srácok kifejező, de sohasem sértő gesztusokkal reagálnak, és lenyelik azt a bizonyos mondatot, hiszen a vevő szent és sérthetetlen. A szpotok lineáris történetvezetésében minduntalan felbukkanó párbeszédek csak filmes eszközökkel, vágóképekben, gesztusokban nyilvánulnak meg, és sohasem szavakban. A porszívós film próbafülke-jelenetébe sűrítették egy nő vásárlási szokásait. A szpot dramaturgiai csúcsjelenete mindemellett egy apró csúsztatást feledtet: a Media Marktban nincs próbafülke.

A film jellegétől kissé eltér a cég eddigi óriásplakát tendenciája, amely döntő többségében – ízlésben, képi kultúrában – a német megrendelő ízlése szerint készült. A szpotok 25 másodpercesek, amelyek egyenként 9 snittből felépülő 20 másodperces sztoriból, és egy körülbelül 5 másodperces vége packshotból állnak. A zárméregetős filmből a kampánykezdésre és mozik számára készült egy hosszabb verzió is.

A film izgalmas kirándulás lehetett annak az ügynökségnek a számára, amelynek ideje javát egyébként teljesen más, zárt termékkategória köti le, és az ügyfél számára is, amely a szpot sikerében bízva egy rövid ideig még párducmintás porszívót is forgalmazott.