Ha a Rolling Stone 2018 szeptemberi számának címlapját nézzük, három dolgot látunk: egyrészt Stephen Colbert és a vele készült interjú van kiemelve (mindig így márkázva: The Rolling Stone interview), ezen kívül Trump és törvényszéki hatalmi harcok háttérsztorija jobb oldalon a sarokban, illetve alatta Sia portréja, és hogy "miként mentette meg magát a híresség". Ha valaki egyébként nem tudná, Sia egy popsztár. Ha belelapozunk az újságba, találunk popzenei tartalmakat, de nem többet mint filmeseket, tévéseket, vagy közéleti-politikaiakat. Ebben amúgy semmi meglepő nincs, ha az ember követte a magazin fél évszázados történetét.

A Rolling Stone sosem csak zenei magazin volt ugyanis. Vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy már viszonylag hamar többé vált annál: a tömegkultúra kritikai brandjévé. Emellett persze a zenei újságírás történetének kulcsfontosságú kiadványa, amely sok szempontból megváltoztatta a zenéről szóló diskurzust, emiatt is kritizálták minden évtizedben, amikor újból kicsit nyitott a nagyközönség felé, és úgymond kommercializálódott. Ám valójában a Rolling Stone sose a zenéről szólt elsősorban. Vagy csak elsősorban szólt arról eleinte is.

1967-ben, amikor az első Rolling Stone megjelent, benne volt a levegőben, hogy a hatvanas évek kulturális forradalma kitermeljen egy új médiumot, kritikai nyelvet, szempontrendszert, egy platformot, ami szélesebb közönségnek értelmezi mindazt, ami történik. Azaz egy mainstream olvasatát a történéseknek.

És bár a hatvanas évek ellenkulturális forradalmában kulcsszerepe volt a zenének, mondjuk, hogy eszközként és új nyelvként működött, ám mégis elsősorban politikai, társadalmi és tömegkulturális változásokat közvetített. 1967 nyarán, amikor San Francisco Haight-Ashbury negyedében megtörtént a Summer of Love, a hippikultúra már az egész nyugati világban jelen volt. Nem véletlen az sem, hogy a Rolling Stone első, 1967 novemberi számának a fókuszában a Monterey Pop Festival állt.

A Monterey Pop Festivalt San Franciscótól 150 kilométerre rendezték a nevében olvasható kaliforniai tengerparti városban júniusban, fellépett rajta többek között a Jefferson Airplane, Ravi Shankar, a Grateful Dead, Otis Reading és a Jimi Hendrix Experience is, és a hippifesztiválok mintaeseménye lett, többek között a két évvel későbbi Woodstocknak is, emellett persze a "szerelem nyarának" ikonikus gyűlése.

"Ezt a kiadványt azért indítjuk, hogy mindazokkal a változásokkal foglalkozzunk benne, amelyek a rock and roll-ban történnek, illetve azokkal, amelyek a rock and roll-hoz kötődnek" - írja az egyik alapító, Jann Wenner az első lapszám második oldalán. Mégha mai szemmel ez triviálisnak tűnhet, maga a név is ezt a folyamatot, a változást ragadja meg: Muddy Waters 1950-es, kulcsfontosságú deltablues-feldolgozása (Rollin' Stone), maga a brit Rolling Stones zenekar, illetve Bob Dylan 1965-ös, újító dala, a Like a Rolling Stone együtt, illetve az általuk képviselt átalakulás adták a magazin nevét.

És a görgő kőre, ha tovább akarjuk gondolni a hasonlatot, egy csomó minden ráragadhat, és növekedhet is. Megfelelő időjárási és talajviszonyok mellett, persze.

Nem független a Rolling Stone kezdeti fejlődésétől az a változás sem, amin a politikai újsáígrás átment a hatvanas-hetvenes évek fordulóján. A Watergate-ügy, Bernstein és Woodward tényfeltáró munkája nem csupán politikai következményei, azaz Nixon elnök lemondása miatt volt történelmi pillanat, hanem az újságírás szakmai keretrendszerét, illetve társadalmi szerepét is megváltoztatta. És épp abban az évtizedben, amikor a Rolling Stone kulturális tényezővé vált, magától értetődött, hogy a politikai újságírás is részévé váljon. Ekkoriban kezdte politikai gonzóit a lapban publikálni Hunter S. Thompson, aki egészen haláláig, 2005-ig írt oda.

A nyolcvanas években jelentkezett az első "generációs fordulat", ekkortól kezdett - amúgy teljesen organikusan illeszkedve a zeneipar és az ifjúsági popkultúra piaci átalakulásához - még szélesebb rétegeket megszólítani a televíziós, filmes és egyéb tömegkulturális, életmódtartalmakkal a Rolling Stone, és ez a folyamat lényegében a kilencvenes években folytatódott még populárisabb témák beemelésével a magazin látókörébe.

Érdekes azonban, hogy a megújulás a Rolling Stone esetében nem feltétlenül az új, fiatal közönség megszólításáról szólt csupán, ez inkább a fennmaradás tekintetében volt fontos (persze, a kilencvenes évek óta online is jelen volt). A csökkenő olvasottságon a lap a kétezres évek második felében éppen a politikai és közéleti újsáígrás erősítésével tudott változtatni, illetve fordítani. Azaz a gyökereihez talált némileg vissza, de megújulva. A gazdasági világválságról, illetve az afganisztáni hadviselésről szóló tudósításaik, illetve új főszerkesztői irányvonalak tették ismét kritikai tényezővé a lapot.

És média-, illetve reklámiipari döntéseik, amelyekkel új generációkat, társadalmi csoportokat értek el. Szimbolikus pillanat volt, amikor 2012 novemberében megjelentettek egy számot, amelynek címlapján Daniel Craig volt ugyan, mint James Bond, de egy rendhagyó hátsó borító is tartozott a laphoz, rajta Pitbullal, aki az első spanyol nyelvű latin fókusztémát nyitotta meg a Rolling Stone történetében, benne Puerto Rico-i rappel, Pulitzer-díjas dominikai íróval, latin toplistával, valamint az Egyesült Államok spanyol ajkú lakosságára optimalizált, spanyol nyelvű reklámokkal.

Na igen, és 2016-ban a Rolling Stone elindította a videójátékokra fókuszáló honlapját, a Glixelt. Adta magát, hogy Jann Wenner fia, Gus Wenner ezzel kapcsolatban azt nyilatkozza, hogy a videójáték napjaink rockandrollja. Amely kijelentés megítését mindenkinek a saját ízlésére bízzuk, viszont az is igaz, hogy a Rolling Stone már közel 40 éve túl van azon, hogy ellenkulturális hitelét próbálja megtartani az öregedő generációk szemében.

A rovat támogatója a Ringier Axel Springer Magyarország.

PROMÓCIÓ

Szokol Martin Ahogyan a Rolling Stone sem egyenlő pusztán a tartalmaival, hanem egy életfelfogás megtestesítője, úgy a mi online magazinunk, a Noizz.hu sem csak a filmekről, divatról, tech trendekről és sztárokról szól. Valójában a mai digitális, mindig „connected” üzemmódban élő generáció valódi hangját, zaját képviseli. Küldetésünk, hogy azt az urbánus, lüktető életérzést tükrözünk vissza, amely hasonlatos az ötven évvel ezelőtti rock and roll feelinghez, csak persze mai hangulatban és mai tempóban. És éppen ezért nagyszerű példa számunkra a Rolling Stone magazin – úgy képes tartalmi és formai megoldásokkal lekövetni a generációk és korszakok változását, hogy nemcsak sikerét őrizte meg, de nem mondott le küldetéséről, esszenciájáról: önmagáról sem" - vallja Szokol Martin, a Noizz.hu vezető szerkesztője. Szokol Martin, Noizz.hu vezető szerkesztő