hirdetés
hirdetés
Publicisztika

A sztárbacilus köszöntése

2006-04-06
Kreatív, és benne ez a cikk most ötször feltűnőbb, mint. Változatlan áron. Az ötszörös feltűnőség ötletét a Maxfactor szempillaspiráltól kölcsönöztem, amelyről szintén ismert, hogy ötször feltűnőbb. Hogy a feltűnőséget miféle műszerrel mérik, azt nem tudom, sőt nem is akarom tudni, mert nyilván nem mérik azt sehogy se, hanem akkor ahelyett, hogy üres locsogásról siránkoznék, használatba veszem.

De inkább úgy, hogy ötször méltóságteljesebbnek nevezem ki magam, a feltűnőség ugyanis nem egyértelműen pozitív, egy spirál lehet úgy is feltűnő, hogy mondjuk egyetlen loncsos rasztába ragasztja össze az egész szemszőrzetet, vagy esetleg áthatóan büdös.

Az L. casei immunitas a Danone házibaktériuma, brandje, szabadalma, ami lehetővé teszi, hogy a napjainkra már nélkülözhetetlen véglényt kizárólag a Danone forgalmazhassa. Aki ezt a konkrét bacilust akarja fogyasztani milliárdszámra, annak Danone Actimelt kell vennie.

A Danone már több baktériumkultúrával ajándékozta meg a székrekedéses, puffadásos, beteg, modern embert, például a Bifidus digestivummal, amelynek „tudományos” neve spanyol nyelvterületen Bifidus activo, a német nyelvű közönségnél meg a Bifidus essensis nevével egyenesen rákérdeznek: essen Sie es? Tényleg megeszik ezt? Hát meg. Szégyen ránk nézve, hogy nekünk nem fordították le. Magyar neve lehetne közönséges reklámbacilus.
A szendvicsember megfelelője a baktériumok között.

Mivel ma ötször gonoszabb is vagyok, egy rendkívül rosszindulatú tejipari cégnek képzelem magam. Sötéten végigfuttatom a tekintetem a piacon, és észlelem, hogy az emberek azért vesznek joghurtot, mert egészségesnek, egész pontosan emésztésjavítónak vélik. Viszont nemcsak tőlem vesznek, hanem a konkurenciától is. Ideje tehát, hogy kijelentsem: az én joghurtom az egyedül üdvözítő, anélkül pedig felgyülemlik bennetek a szar, és vagy felrepedt testtel pusztultok el, vagy dagadt, bojlertestű disznóként tengődtök tovább. De léteznek sajnos holmi hülye fogyasztóvédők meg versenyhivatalok, úgyhogy olyat kell mutatnom, amit ők már nem tudnak ellenőrizni, mert nincs pénzük a cáfolatra.

Mutálok magamnak valami baktériumot, bejegyeztetem, aztán vagy én magam terjesztem el, vagy az általam szponzorált Tejipari Kutatóintézettel mondatom ki, hogy enélkül az ember halálra van ítélve, felfalják a vírusok, és rosszabbul fog élni, mint valaha. Azt bebizonyítani, hogy az L. casei superdefensis – a jobbára ártalmatlan lactobacillus törzs egy változata a sok ezerből – egyáltalán semmilyen hatással nincs az emésztésre, vagy nem hatékonyabb, mint az összes többi joghurtbaktérium, nos, az sok millió eurós kutatást igényelne. Pont olyat, mint amilyet én sosem hajtottam végre, de azt állítom, hogy igen. És mire nekilátnának, én úgyis kitenyésztek egy új verziót, három fejjel, és főleg ötszörös feltűnőséggel.

Ha pedig az orvosi szakirodalom szkeptikus a céges baktériumokkal szemben, az csak a tudósok irigységének köszönhető, amiért a vállalatom gyorsabban halad a kutatással, mint ők. Illetve annak, hogy még nem vettem meg annyi orvost, mint más versenyzők. De ami késik, nem múlik. Fog még a körzeti doki csodajoghurtot felírni. Sőt a rendőr, ha jól haladunk.
Még az a szerencse, hogy nincsenek rosszindulatú tejipari vállalatok.

Tóta W. Árpád

hirdetés
hirdetés