A találmány
Úgy jó, ahogy van, a találmányától 10 billió forintot váró őrülttől a zsűriben helyet foglaló harsány, pont a néhány évvel ezelőtti divatot követő magyar vállalkozókig. Talán az egyetlen hibája, hogy egy kereskedelmi tévének nem lesz ideje, hogy egy év múlva visszatérjen arra, mi is lett az itt pénzhez jutó pályázókból. Az Ecopoly anynyira jó, hogy legszívesebben én is kiállnék a zsűri elé a vadonatúj találmányommal.
„Jó napot kívánok. Bede Márton vagyok, és az új találmányomat szeretném bemutatni. Pontosabban ez nem is találmány, egy külföldi termék magyarországi bevezetéséhez szeretném a kedves zsűri segítségét kérni. Forintban kilenc számjegyű összegre lenne szükségem, de remélem, ez nem lehet akadálya a projekt megvalósulásának. Ne ijedjenek meg, forintra gondoltam, nem euróra.
Tisztelt zsűri, én egy magyar magazint szeretnék indítani, valahol félúton a hetilap és a havi glossy között. Tökéletesen hasonló nemzetközi terméket nem tudnék mondani, de valahogy úgy képzelem el, hogy az Economistnál könnyedebb, a Time-nál intelligensebb, a Variety-nél pedig komolyabb, kéthetente vagy havonta megjelenő lap lenne.
A lapom ideális olvasóját olvasni szerető, a világ iránt érdeklődő, jellemzően budapesti, jellemzően jólszituált fiatal vagy középkorú férfinak vagy nőnek képzelem el, akinek nincs ideje a teljes angol nyelvű internetet átböngészni hétvégenként, hogy megtudja, mi is pontosan a helyzet. Ez az ideális
olvasó jelenleg magára hagyatva tengődik a magyar lappiacon.
A Hvg-t ugyan elolvassa, ám rendszeresen csalódottan állapítja meg, hogy az aktuális lapszám cikkeinek jelentős részét már olvasta az interneten azelőtt, hogy ezekből a népszerű hetilap munkatársai saját anyagaikat összeollózták volna. A Magyar Narancs árnyéka egykori önmagának, a többinek a szétcincálásával meg nem fárasztanám most a kedves zsűrit. A hétvégimagazin-feladatot a magyar napilapoknak sem sikerült még megoldaniuk, úgyhogy mint már említettem, a piac csak ránk vár.
Lapom – amelynek természetesen én lennék a tulajdonosa és a főszerkesztője – témaválasztásában nem lenne különösebben nagy találmány. A belpolitikával még nem döntöttem el mi legyen, szívesen várom a tisztelt zsűri ezirányú javaslatait. Jelenleg a dolog úgy áll, hogy beengedem ezt a közkedvelt témát a találmányomba, de a magyar sajtóban megszokottnál jóval könnyedebben, tömörebben és szórakoztatóbban lenne tálalva. A magyar államot és szatellitszervezeteit vegzáló úgynevezett oknyomozó újságírást vérző szívvel ugyan, de teljesen száműzném a lapomból. Sokan próbálkoztak már ilyesmivel, foganatja meg nem lett soha semmi. Politika helyett inkább az ország helyzetéről közölnék cikkeket, újságíróim lelkiismeretesen, pontosan és kíméletlenül dolgoznának fel olyan ügyeket, mint a középiskolások szexuális szokásai vagy a tömegközlekedési eszközökön randalírozó nyugdíjasok.
Külpolitikai újságíróm csak egy lenne, őt viszont az internet előtt gubbasztás helyett a világ minden érdekes helyére elküldeném, ahonnét az ottani helyzet szakavatott tudósaként térne vissza. Lenne egy külpolitikai pótújságíróm arra az esetre, ha az egyes számú otthagyná a fogát valamelyik jeles nemzetközi konfliktusban. Kiemelten foglalkoznék a gazdasági élettel, az e területen megszokott nehézkes nyelvezet és ködösítés nélkül. Sportrajongó olvasóimat a magyar sajtóban megszokottakkal ellentétben ugyanolyan intelligens emberekként kezelném, mint azokat, akik mondjuk komolyzene-fanatikusok. Sportrovatomban az újság többi részéhez képest jottányit sem engednék a színvonalból.
Az én találmányom színes lenne, tele jobbnál jobb fényképekkel. A világon – még Magyarországon is – számtalan kiváló szabadúszó fotós dolgozik, az ő munkáikból rengeteget közölnék. Életmód rovatom feng-shuis és nagymamareceptes marhaságok helyett azzal foglalkozna, hogy mit eszik, mit vesz fel, hogy rendezi be a lakását és hova utazik a modern ember. Az ország legjobb kritikusait is összevásárolnám, hogy kulturális rovatom hangja megkerülhetetlen tényező legyen az ország filmművészeti, irodalmi vagy éppen popzenei ízlésének alakításában.
Kedves zsűri, mint a mondókám elején említettem, azt gondolom, találmányom kilenc számjegyű forintösszegért megvalósítható.
Kérem ne kérdezzenek a várható bevételről, feltaláló vagyok, nem kufár. Tudom, hogy ebben a műsorban szokás az indulótőkéért cserébe tulajdonrészt kérni a majdani vállalkozásból, nekem viszont sajnos nincs arra lehetőségem, hogy ilyen nagyvonalú legyek. Ide a pénzt!“
