A Hill & Knowltontól egy éve léptél ki kollégáddal, Kulich Zoltánnal, és elindítottátok a NeoNoirt. Ezalatt az egyik nagy – és Prizma-díjjal elismert – munkátok volt a DM-nek végzett kríziskezelés. Az elmúlt év tapasztalatának birtokában belevágnál újra az ügynökségalapításba?

Bele, mert összességében sikertörténetnek értékelem. Persze azt a kezdetekkor nem tudtam, hogy mennyire sok munkával jár, idegen volt tőlem, hogy banki ügyeket, könyvelőt kell intézni, leltározni, leselejtezni. Az elején sok idő ment el ezekre, amikről nem is tudtam, hiszen ügynökségi pr-esként csak annyi volt az adminisztratív dolgom, hogy aláírjam a jelenléti ívet. Aztán, amivel még elszámoltam magam, az az ügyfélszerzés volt. Mi Zolival eldöntöttük, hogy nem hozunk magunkkal ügyfelet, és alapoztunk azokra a baráti ígéretekre, hogy ha ügynökséget csinálunk, akkor majd adnak nekünk munkát. Hát nem így lett, tenderekre pedig egyelőre nem hívtak bennünket, mert amíg nincs név, addig nincs tender. Rengeteg cold calling, szerencse és valóban kimagasló ár-érték arány szükséges a fennmaradáshoz. Csúnyán is végződhetett volna, de szerencsére nem így történt.

Akadt volna befektetőtök is, de mégsem döntöttetek mellette. Miért?

Amikor megalapítottuk a NeoNoirt, az egyik barátnőm ismeretségi köréből lett volna egy befektető, de aztán úgy gondoltuk, hogy nem akarunk együtt dolgozni egy pr-hez nem értő emberrel, aki a pénze miatt bármibe beleszólhatna. Inkább vállaltuk a rizikót. Az idő minket igazolt, se befektetőnk, se banki kölcsönünk vagy egyéb védőhálónk nincs, és mégis szépen muzsikálunk.

K&V

Szabó Virág Mire szoktál ébredni? A Rekviem egy álomért főcímzenéjére Melyik a kedvenc sorozatod? Dr House és a Kisvakond Mivel lehet a legjobban munka közben motiválni? Túlmotivált vagyok. Engem inkább vissza kell fogni, hogy a munkán kívül is legyen életem Melyik volt a legcikibb munkád eddig? Nem emlékszem semmi cikire, ha volt is, kitöröltem a memóriámból. Mikor volt utoljára kikapcsolva a mobilod? Sosem kapcsolom ki, nem tudom a PIN kódot Sportoltál valamit komolyan? Error Melyik a kedvenc kocsmád/kávézód? 3 huszár és a Chilli bár Melyik a kedvenc boltod? Nem szeretek vásárolni, így nincs kedvenc boltom sem Hogy bírod az üzleti öltözetet? Amikor muszáj, felveszem Mire vagy a legbüszkébb? Senkinek sem tartozom semmivel, és hogy a magam ura vagyok Rendet tartasz az íróasztalodon? Nem, de én így szeretem Mi lennél, ha lenne egy alternatív életed? Szeretnék magamnál háziállat lenni Sör vagy bor? Mikor mi Voltál már részeg céges bulin? Persze Mi a zsánered? Magas, nagyon magas és van haja Microsoft vagy Apple? Microsoft vagy Apple Bonyolódnál munkahelyi szerelembe? Volt már rá példa, nem bántam meg. Melyik a kedvenc márkád? Amelyiken épp dolgozom Mi az, amitől menthetetlenül elérzékenyülsz? Ha anyukám azt mondja, büszke rám Hogyan mutatnád be magad egy mondatban? Nem mutatnám Mi az, amit még mindenképp szeretnél elérni az életben? Mongóliába el szeretnék jutni Hogyan képzeled el magad tíz év múlva? Családosan, pihenősen Kávé vagy tea? Kávé, napi 1 liter. Csökkenteni kellene Zenei stílus? Török és rock, de leginkább török rock Álmaid munkahelye? Hivatásos világutazó lennék Ki az a három ma élő ember, akit vendégül látnál egy vacsorára? Teljesen mindegy, csak szóljanak oda fél órával érkezés előtt.

Az ügyfélszerzésből is kivetted a részed a Hillnél. Ezen a téren nehezebb dolgod van most, mint a nemzetközi cégnél?

Az ügyfélszerzésben nem elég, hogy jó vagy, vagy annak látszol, pedig az öndicséret szerintem büdös és smúzolni sem tudok, úgyhogy nehéz dolgom van. A tender pedig ritka, ráadásul mindig ugyanazt a néhány céget hívják meg. Ezért is örülök az olyan nyílt pályázatoknak, mint amilyen a Bosché volt, mert ő sem keresné meg a legkisebbeket. Máshogyan pedig kezdő cégeknek esélye sincs, ha nem elhozott ügyfelekre szeretne építkezni.

Az egy év alatt viszont 15 ügyfeletek lett. Őket hogyan szereztétek?

Nem tudom hogy zajlott, de szerencse szerencse hátán jött. Az első megbízásunkat a PhotoPlanet fotóstúdiótól kaptuk, akkor alakultak ők is, így kommunikációs stratégiára is szükségük volt. Utána is jött egy újabb és vettük észre, hogy ajánlásra jönnek hozzánk. Mostanság már keresnek régi ügyfeleink, illetve reméljük a Prizma díjnak köszönhetően tendermeghívásokat is kapunk majd, és több ajtó nyílik meg előttünk.

Van előnye a független, magyar pr-ügynökségnek a nagy multikkal szemben?

Szerintem a kis ügynökségeké a jövő, ahol nem a külcsínt fizeti meg az ügyfél, vagyis azt, hogy hol van az ügynökség irodája, milyen autóval közlekednek vagy milyen márkájú tanácsadók ruhája, holott sok esetben a munka a juniorokhoz kerül, akiket a jól megfizetett ügynökség kiszipolyoz és bohócpénzzel fizet a munkáért. Nem csoda, ha olyan nagy a fluktuáció, és hagyják is elmenni az embereket, pedig a junior elviszi azt a tudást, amit ott kapott. Itt nemcsak a szakmai tapasztalataira gondolok, hanem például a nemzetközi intraneten elérhető információkra is. Ti is többször beszámoltatok nagy elvándorlásokról, és annál is többen cserélődnek a kezdő szinteken. Szerintem ez egyáltalán nem normális, de semmi esetre sem kifizetődő az ügynökségeknek. A cég legnagyobb értéke az embereiben rejlik, kár, hogy sokan ezt veszni hagyják. További előny, hogy a hazai ügynökségek olcsóbbak, a munkát viszont képzett emberek végzik, hisz ilyen ügynökségeknél nincs nemzetközi tőkeinjekció baj esetén, az ügyfelek megtartása rettenetesen fontos, ezt pedig csak minőségi szolgáltatással és rugalmassággal lehet elérni.

Úgy tudom, hogy barátok is vagytok az üzlettársaddal. Hogyan osztoztok a munkán?

Igen, Zoli a legnagyobb barátom, nemcsak a saját, hanem az anyukám életét is rábíznám. Úgy alakult, hogy ő intézi az adminisztrációs és pénzügyi dolgokat is, mindent rendben tart és ezzel tehermentesít engem. Én nagyon kaotikus vagyok, például míg nála van közlemény dokumentum, addig nálam sajtóközlemény egy, kettő, final, tényleg final és FINAL nevű dokumentumok sorjáznak. Ő normál munkarendben dolgozik napközben, én inkább éjszaka és nem kelek korán. Remekül kiegészítjük egymást, és a közös cég miatt a barátságunk is csak erősebb lett.

A Hill & Knowltonhoz Kínából érkeztél, előtte pedig Brüsszelben dolgoztál. Hogy kerültél ezekbe az országokba?

Még a szegedi egyetem alatt kerültem az AEGEE diákszervezet helyi részlegére, ahol sajtótájékoztatót, nemzetközi rendezvényeket, nemzetközi nyári egyetemeket szerveztünk és nonprofit szervezetként folyamatosan kapcsolatban voltunk a polgármesteri hivatallal, meg a rektori hivatallal, vagyis full public affairs-szel (pa) is foglalkoztunk, csak kicsiben. Ennek a szervezetnek először a brüsszeli irodájába jutottam el, ahol kétévente rotálódtunk, ahol a pa-t is már magas szinten kellett művelni, a European Commissionnal, az ENSZ-szel és a Council of Europe-pal dolgoztunk együtt, olyan emberekkel szerveztem eseményeket, mint Pat Cox, Kofi Annan, Günter Verheugen vagy Romano Prodi. A szakma lényegét ott kellett magamba szívnom, nem volt szabad hibázni. Épp amikor a végefelé jártam a két évnek, jött Pekingből a hívás, hogy nem mennék-e oda egy európai cég pr-esének globális médiakapcsolatokat intézni? Napi két órát tanultam a mandarin kínait, és ott ismertem meg egy másik munkakultúrát. Kínában napi 12 órát dolgoznak a hét hat napján, így nekem meg sem kottyan az ötször tíz óra. A külföldi munkáim során többször dolgoztam együtt a Hill & Knowltonnal, és eldöntöttem, hogy Budapesten ennél az ügynökségnél szeretnék dolgozni. Megkerestem Hutera Erzsit (a Hill & Knowlton előző ügyvezetője) még Kínából ismeretlenül, hogy én itt szeretnék dolgozni. Írta, hogy nincs hely, de amikor hazajöttem, mégis egyből felvettek.

Az angol, a francia és a kínai mellett még egy furcsa idegen nyelven is beszélsz: törökül.

Hátizsákos turistaként nagyon sok helyen jártam és Törökországba teljesen beleszerettem. Először itt Budapesten tanultam törökül, aztán kimentem és túravezetőként, freelance pr-esként dolgoztam. Bármit elvállaltam, csak ott maradhassak. A kínait sajnos rohamosan felejtem, de törökül a mai napig nézek filmeket és próbálom a nyelvtudásom szinten tartani.