A tökéletlenség bája
Idén az a kreatívok problémája, hogy ügyfelek is lesznek a zsűriben, illetve abban sincs egyetértés, hogy jobb-e az eddigi rendszernél a több kategória. Tavaly volt, akinek az nem tetszett, hogy csak kreatívigazgatók vannak a zsűriben, akik így „maguknak oszthatnak díjakat” (ami egyébként minden kreatívversenyen így van, és a saját munkákra senki nem szavazhat).
Abból is szakmai vita volt, hogy a zsűri tavaly viszonylag kevés díjat adott ki, ezért Anko Reijnders, a Leo Burnett reklámügynökség ügyvezető igazgatója nem sokkal az eredményhirdetés előtt újra össze akarta hívni a döntőtestületet (amiből végül nem lett semmi). Az azt megelőző évben voltak, akik halálosan megsértődtek Erdélyi Superman Zsolt konferanszié díjátadó gálás produkcióján, mások ellenben halálosan jól szórakoztak, és úgy gondolták: volt legalább valami, ami feldobta a hangulatot.
A cannes-i reklámfesztivál sem tökéletes, és ennek minden évben hangos füttyökkel ad hangot a díjkiosztón a szakmai közönség. Ott is előfordul, hogy a pályázók vagy a „megfigyelők” nem elégedettek a zsűri munkájával, a fődíjas reklámmal, vagy elegük van a sok scam adből. De ettől még évről-évre ugyanúgy lehetetlen szállást foglalni Cannes-ban június utolsó néhány hetére.
Nekünk tetszik, hogy az Arany Penge szervezői évről-évre meghallgatják a kritikát, és aztán próbálnak változtatni a kétes pontokon, és az ugyanúgy tetszik, hogy a leginkább érintettek – a kreatívok – sem fogadják el feltétel nélkül az újításokat. Nekünk tetszene, ha a szakma megtanulná ünnepelni magát, és az is, ha lenne miért ünnepelni.
Ugyanúgy, mint Cannes-ba, a vitáktól függetlenül évről-évre sokan lementek a tatai fesztiválra, és vélhetően ez most sem lesz az másként (bár már nem Tatán, hanem Budapesten lesz a rendezvény). Jól van ez így mindaddig, amíg egyik fél sem veszi semmibe a másik véleményét, egy jó vitához ugyanis legalább ketten kellenek. Egy remek fesztiválhoz pedig az, hogy mindenkit izgasson, ki nyeri a versenyt. Minket abszolút érdekel.
