Az elmúlt másfél hétben újra előkerültek a Tv2 felvásárlása körüli információk. A Figyelő múlt héten azt írta, hogy az üzletbe egy kínai érdekeltséget hoznának be, a Bors – a kínai szál említése nélkül – kedd reggel kész tényként közölte, hogy a felvásárlás megtörtént. A május óta tartó találgatásokban a közös (az első ezzel kapcsolatos cikket a Hvg közölte, az előzményekről is jó összefoglalást ad), hogy a Tv2 vevőjeként minden esetben megjelentek a „kormányközeli üzletemberek”, „fideszes érdekeltségek”, cégnévként pedig a Nyerges Zsolt érdekeltségébe tartozó Infocenter lett megnevezve. Eközben a másik érdeklődő, a Viasat tulajdonosa, a Modern Times Group mintha kiesett volna a versenyből, noha forrásaink szerint egészen múlt hétig úgy tudták a londoni központban, hogy ők lesznek a befutók. A Tv2 vezérigazgatója, Simon Zsolt szeptemberben azt állította, hogy az eladás lekerült a napirendről, egy hónappal később azt, hogy még napirenden van az eladás, másszor pedig – és erről több forrásunk is beszámolt – ő maga hirdeti, hogy a megállapodás már meg is született.

Az eddigiekből négy verzió olvasható ki arról, ki veszi meg a Tv2-t végül.

1. Senki
2. Modern Times Group
3. Infocenter
4. Kínaiaknak álcázott magyar befektetők

A legegyszerűbb, hogy a Tv2-t el sem adják, az egész hajcihő felesleges volt, újságírók hiába foglalkoztak a sztorival napokat, a források rosszul tudtak, rosszul hallottak, vagy rosszat akartak. A magyar piacon rendes, konzervatív hagyományai vannak a dezinformálásnak, ezért ez sem zárható ki.

Nézzük először a tényeket

A Tv2 Magyarország második legnagyobb kereskedelmi csatornája az RTL Klub után, közel 300 dolgozóval. A Tv2 árbevétele 2012-ben 14,3 milliárd forint volt, ez 12,5 százalékos csökkenés egy év alatt. A Tv2 2010 és 2012 között összesen 18 milliárd forintos veszteséget könyvelt el. A veszteség sok mindenből következik. Befektetés, átstrukturálás, csökkenő tévés reklámpiac, és – ha hinni lehet több fontos piaci forrásnak is – egy olyan, még az előző vezérigazgató, Várdy Zoltán által televíziós műsorok, filmek megvásárlásáról kötött hosszú távú szerződésnek, amely hosszú évekre lényegében állandó és tetemes jogdíjkiadással jár a csatornának, amin nem tudnak változtatni. Önmagában a Tv2 tehát nem tűnik vonzó befektetésnek, még az Interaktív műsorgyártó céggel együtt sem, amely egyre kisebb nyereséget termel.

Emellett a piaci környezet sem kedvező. Ugyan a televíziózással eltöltött idő nem változik – időnként még nő is -, a két nagy kereskedelmi csatorna nézettsége a kisebb csatornák javára csökken. Szintén jelentősen csökkennek a televíziós reklámköltések, a közönség pedig öregszik. Emellett van egy általános média- és reklámpiaci depresszió, továbbá a különadótól való félelem. Még emellett sem lehet azt mondani, hogy a magyar médiapiacon az elmúlt fél évben ne lettek volna jelentős változások, vagyis vállalkozókedv az van. Elindult a 444.hu, a néhány számot megélt Poszt, majd a Forbes és a Vs.hu. Ezek pár milliótól pár százmillióig terjedő befektetések. Egy tévécsatorna, főként a második legnagyobb felvásárlása ennél viszont néhány nagyságrenddel nagyobb biznisz.

És a nagyságrendből a tulajdonos Pro7Sat1 aligha akarna lejjebb adni. A forrásaink szerint egy ekkora tévécsatorna felvásárlási ára 15 és 25 milliárd forint között van (korábban 30 milliárdról is volt szó). A két szám közötti eltérés nem kicsi, de a legalacsonyabb is sok. Egy magyar befektetőnek mindenképpen. Ennyi pénze a magyar piacon médiaipari befektetésre hazai szereplőnek jelenleg biztosan nincsen. Arról nem is beszélve, hogy a fentebbiek értelmében egy darabig majdnem állandó veszteséget kellene finanszíroznia az új tulajdonosnak is.

Amennyiben valaki komolyan érdeklődik a Tv2-ért most, az két dolog miatt teheti. Van egy jelentős, hosszú távú, gazdaságilag is racionális mesterterve, vagy kampányeszköznek fogja fel, és akkor nem érdekli, mekkorát bukik. Maradjunk előbb az előzőnél, azt feltételezve, hogy nagy médiavállalatot mégis azért vásárol valaki, mert pénzt akar belőle látni.

Az MTG mégsem?

A Viasat tulajdonosa, a svéd Modern Times Group jól járhata Tv2-vel, a régiós terjeszkedést elkezdték, egy harmadik-negyedik helyen álló kertévé mellé jól jöhet a második helyezett, és ebben a verzióban lenne üzleti potenciál. Csakhogy a Tv2-t mindenképpen racionalizálni kell. A Viasat jelenleg itthon 40 főt foglalkoztat. Az MTG nemzetközi cégfelépítéséből az valószínűsíthető, hogy egy esetleges felvásárlás után a Tv2-nél jelentős létszámtól szabadulnának meg, helyükre újakat pedig aligha vennének fel. Ez hatalmas bérköltséget szabadítana fel, és mi sem lennénk biztosak abban, hogy a Tv2 nézettségét azonnal és radikálisan csökkentené. Emellett az MTG-nek pénze is van. A portfolió szép lenne, értelmes tömeg lenne egy tulajdonosnál, de még mindig ott lenne a reklámadó fenyegetése, a kormányzat hirtelen döntései és az, hogy a vételáron kívül további pénzeket kellene beletömni a vállalatba, hogy rendben legyenek a számai. A piaci forrásaink szerint az MTG egészen múlt hétig vállalta volna ezeket a terheket, hiszen úgy tudták, hogy ők lesznek a befutók. Ráadásul a Tv2-höz nem köthető, viszont jelentős piaci döntéshozó informátoraink szerint a mai napig is az látszik a legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy az MTG lesz a vásárló.

Az Infocenter egyedül

Ez a vevő a korábban minimum ötször már győztesnek kikiáltott egykori Fellegi-érdekeltségű, most Nyerges-tulajdonú Infocenter lenne. Jelen pillanatban a Fidesz gazdasági hátországának számító Simicska-Nyerges tengelynek vélhetően nincs felesleges 15-25 milliárd forintja médiát venni, ennyi pénzt magyar befektetőként szerintünk akkor tenne bele valaki, ha a pénz megtérülése tényleg nem számít. A médiaportfolióban viszont jól elférne, mintegy trófea lenne a Class FM, a Metropol, a Magyar Nemzet, a Heti Válasz, a Hír Tv és a Publimont mellett. Ki az a megátalkodott médiavásárló, aki ezek után nem rohanna a Tv2-nél költeni, ki kötelezettségből, ki pedig a királynak kijáró figyelmességből? Az állami hirdetéseket is ezek után végképp minden különösebb aggály nélkül meg lehetne indokolni (bár ez eddig sem volt nehéz). A Hung-Ister gyárthatná a műsorokat, így ez a pénz is Simicska-érdekeltségen belül maradna. A hosszú távú kötelezettségek, érvényben lévő szerződések pedig eddig sem izgatták különösebben a kormányt, ha az volt az érdeke. Van tehát gazdasági racionalitás ebben a forgatókönyvben is, arról nem is beszélve, micsoda szimbolikus győzelem lenne. Hiszen Orbán Viktor miniszterelnök maga mondta el augusztusban, hogy magyar tulajdonú kereskedelmi csatornát szeretne.

Még ma is él az a mítosz, hogy a német vállalatok között van egy egyezség, hogy kormányok zsarolásának nem engednek és nem is bonyolódnak kétes üzletekbe. Az megvan, hogy Közép-Kelet-Európa elmúlt tíz évének egyik legnagyobb korrupciós botránya a Deutsche Telekomot érintette, melynek egyes szálai a német törvényhozásig értek, mások a balkánig, magyar szálainak kibogozásáért pedig Göbölyös Soma-díjat lehetett kapni? (Ugyanígy korrupciós botrányba keveredett az elmúlt néhány évben a Volkswagen és a Siemens is). A német vállalatok finnyásságában aligha lehet bízni, rajtuk egy ilyen üzlet már nem fog múlni. Sokkal érdekesebb lenne már akkor a hazai felügyeleti szervek szerepét nézni, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságét és a Gazdasági Versenyhivatalét. Az NMHH egy teljesen máig nem tisztázott indokra hivatkozva, Európában egyedülálló módon nem engedte az Axel Springer és a Ringier egyesülését. Jelenleg egyes médiumok eladása zajlik a Vienna Capital Partners nevű rejtélyes cégnek, melynek az alábbiakban lesz még egy érdekes jelentősége. A GVH-nak pedig eddig sem volt semmilyen problémája a terjeszkedő Simicska-Nyerges-Fonyó-Liszkay médiabirodalommal, hiszen különböző médiatípusokat tartanak a kezükben, a tulajdonosi szerkezetet pedig zseniálisan, de nem követhetetlen és rekonstruálhatatlan módon szórták szét. Valószínű, hogy amennyiben az Infocenter vásárolná fel a Tv2-t, úgy sem az NMHH, sem a GVH nem gördítene komolyabb akadályokat. Ráadásul a Fidesz-közeli médiavállalkozások tulajdonosi szerkezetéből adódóan mégcsak nem is kerülne egy tulajdonosi kézbe a Tv2 és a Hír Tv. Miközben az egész birodalom már régóta feszegetné a versenyjogi határokat.

Kínai-magyar barátság

A Figyelő múlt heti cikkében újra felmerült az a már nyáron is elterjedt lehetőség, hogy egy kínai cég mögé bújva magyar üzletemberek vennék meg a Tv2-t. Sem arról nincsenek információk, hogy kik lennének ezek a titokzatos üzletemberek, sem arról, hogy mi lenne ez a kínai cég, mi a neve, és mi a tulajdonosi összetétele, mi érdeke lenne a kínai félnek beszállnia ebbe az üzletbe és miért dugnák egyáltalán el a vállalkozást egy kínai projektcég mögé, amikor erre elméletben nincs szükség? A kínai verziót egyébként a mi forrásaink közül kevesen tartották valószínűnek, de nézzük az érveket, és nézzük meg Fellegit. Nem feltétlenül kapcsolódik, de érdekes, hogy Fellegi Tamás volt az Infocenter tulajdonosa fejlesztési miniszterré való kinevezése előtt. A tulajdonát Nyerges Zsolt vásárolta meg. Fellegi az elmúlt időben az EuroAtlantic Solutions nevű vállalkozásával két kommunikációs tárgyú közbeszerzést is megnyert. A magyar leány osztrák tulajdonosa (valójában ez is Fellegi) EuroAtlantic Solutions GmbH ugyanabba a bécsi irodaházba van bejegyezve, amelybe az Axel-Ringier fúzióban érdekelt Vienna Capital Partners is. Fellegi ráadásul még miniszterként a Magyar-Kínai Vegyes Gazdasági Bizottság elnöke, illetve a magyar-kínai gazdasági kapcsolatokért felelős kormánybiztos volt.

Egyáltalán nem zárható ki, hogy Fellegi kínai kapcsolatait mozgósította volna, de legalábbis nem lenne meglepő, ha a tranzakció előkészítésében valamilyen formában érintett lenne. Ugyanakkor a kínai fél motivációi nem elég világosak. Egy, a kínai kereskedelmi kapcsolatokra közelről rálátó forrásunk szerint a kínaiak nagyon kevés segítségért is nagyon sokat kérnek cserébe, és bár érdeklődnek az európai médiavállalkozások iránt is, nehezen tartja elképzelhetőnek, hogy a magyar piacon pusztán a Tv2 kedvéért belevágnának egy ilyen kalandba. A kínai fél a cég tulajdonosi szerkezetének átláthatatlanná tételében, illetve tőkebevonással tudna segíteni. A magyar fél pedig a kormányváltás óta egyre többször fejezi ki a kínai gazdasági befektetők iránti nyitottságát.

Semmivel sem tudunk ma többet

Összefoglalva: számos jel mutat afelé, hogy a valamilyen formában a Tv2 mégiscsak az Infocenternél landolhat, vagy legalábbis az Infocenter érintett lesz a felvásárlásban. Ezt azonban a Kreatívnak egyetlen közeli forrás sem erősítette meg, a forrásaink inkább tanácstalanok voltak, és olyanok is voltak, akik továbbra is elképzelhetetlennek tartották ezt a verziót, főként arra hivatkozva, hogy sem a vételi ár, sem pedig a felvásárlással járó egyéb költségek nem állhatnak rendelkezésére ezeknek a köröknek. A Pro7Sat1 pedig egészen biztosan nem akar nagyon áron alul megszabadulni a Tv2-től.