Altavista, betárcsázás, ICQ és lassúság
2013-04-30
Április 30-a a világháló napja, ugyanis húsz évvel ezelőtt ekkor jelentett be a CERN, hogy a világháló mindenki számára szabad. A kommunikációs szakmabeliektől azt kérdeztük, milyen emlékeik vannak az első internetezésről.
Ott voltam amikor elindult az interweb a Young & Rubicam budapesti irodájában. Őrület volt! Éppen befejeztük a munkát a Lajossal meg a Zolival és mentünk volna sört inni, amikor mondták, hogy a Viktor gépén megy a zinternet. Tényleg ment. Mi már nagyon mentünk volna sört inni ezért rövid tanakodás után a Heineken oldalát kerestük fel gondolva, hogy nekik már biztos van internetes oldaluk. Volt nekik. Az volt a legjobb az egészben, hogy egy chatszobát is találtunk az oldalon, ahova egyből beléptünk és elkezdtük sértegetni a már ott lévő embereket. Minőségi trollkodást csaptunk - de ekkor még nem tudtuk, hogy ezt így hívják - majd elmentünk sört inni.
Nagy idők voltak kéremszépen.
Bitter Brunó, a Next Wave Europe alapítója
Az 1990-es években lelkes Newsweek előfizető voltam és máig emlékszem az 1993-as "Interactive" számukra, ami a címlapon öles betükkel hirdette, hogy ez az internetizé meg fogja változtatni az életünket és mellesleg "zilliódolláros" iparág lesz belőle (talán). Bennem már ez is bizsergést okozott, de amikor 1995-ben már sorozatban jöttek ki a webet ünneplő Newsweek címlapok, kezdtem kétségbeesni: úgy éreztem, hogy egy izgalmas új világ rohan el mellettem, amiből kimaradok. Aztán jött 1995 karácsonya és vele egy Windows95-ös, VGA kártyás (800x600 felbontás!), 100MhZ "Intel Inside" Pentiumus gép. Ami egy 14K modemmel csatlakozni tudott az internethez, vagy ahogy Al Gore akkori amerikai alelnök elnevezte, az Információs Szupersztrádához. Ilyen volt a hangja:
Első emailemet egy Camila Segura Bonet nevű kolumbiai lánynak írtam. Első keresésem az Altavistával történt és Primus basszusgitár kottákat töltöttem le 30 perc/kotta sebességgel. A történelem iróniája, hogy az internet végül a print Newsweeket is megszüntette.
Hegedüs Mihály, a Clear & Curtis art directora
A WWW nevű osztrák reklámügynökségnél dolgoztam, és sokan hívtak, hogy akkor most mi vagyunk-e az internet...
(WWW = Wiener Werbe Werkstatte)
Balatoni Zsófia, az Uniomedia elnöke
Amikor 8 évesen ZX81-en tanultunk programozni, még híre-hamva sem volt az internetnek. Mármint számunkra, a TIT tanfolyamán a Nemzeti Múzeum mellett - fel sem merült egy ilyen őrültség. Így aztán tíz évvel később, a '90-es évek első felében nem is igen értettem, hogy az öcsém mit csinált, amikor éjjel-nappal az IRC-n lógott, chatelt vadidegenekkel és sok hónapos közös munka után büszkén mutatott a monitorra: forog a kocka. A forgó kocka aztán megjárt néhány Demo partyt (nagy sikere volt ám!), ahol éjszakába nyúlóan forogtak a kockák, ütötték a klaviatúrát a résztvevők - és az egész család döbbenten állt a jelenség előtt. Azt meg végképp nem értettük, hogy olyan okos, nagy cégek, mint pl. Microsoft ugyan mit látnak ezekben a fiúkban, hogy kitelepülnek ezekre a partykra?! Hát mit… a jövőt.
Aczél László, a Young & Rubicam ügyvezetője
Nekem az Altavista böngésző az első élményem - apám mutatta nekem az otthoni dial up neten. Már akkor is elképesztő volt keresni a neten es találni! Persze az Altavistaval keresni elég fárasztó volt, iszonyú sok hibával és felesleges találattal. Azóta is a felfedezés a legcsodálatosabb dolog, rátalálni mindarra ami érdekel.
Kurucsai Csaba, a Kastner & Partners kreatívvezetője
Nehéz nyakon csípni az “elsőt”, mert nem olyan drámaian tört életünkbe, mint az első szerelem, a szüzesség elvesztése vagy az első próbálkozás a biciklin. Hiszen szépen fokozatosan épült, bővült, terjesztette ki hálóját.
Az első élményem, amit meg tudok fogalmazni, indirekt volt, viszont kapcsolódik a szakmánkhoz: egy tévéreklám, amelyben nyugat-európai kistermelők “tanúskodtak” arról, hogy milyen jó, hogy már látják őket a neten. Én meg néztem, hogy hol is látják őket, és hogy ki láthatja őket. Igazából boldognak tűntek, pedig csak egy tévéreklám volt.
Az internet valamikor 1996-ban köszöntött be az életembe, de akkor inkább csak beköszönt. Az édesapámnak volt egy PC-je, amire telepítették az internetet. Betárcsázós volt természetesen azzal a jellegzetes sipító hanggal. A szolgáltatást a Compuserve adta, és az email-címünk is nagyon furcsa volt, a @ előtt egy nagyon hosszú számsor volt, utána meg compuserve.com. Abban a formájában nem különösebben keltette fel az érdeklődésemet, bár egy ideig leveleztem egy norvég lánnyal, akit valamilyen fórumon ismertem meg, sőt ICQ-n is kommunikáltunk. De ekkor még nem szippantott be az internet, az este 10 utáni egyórás Matáv-kedvezményt leginkább telefonálásra használtam a barátaimmal. Az első már saját email-címemet (
This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.
) az ELTE Médiaszakán kaptam 1998-ban. Az első elektronikus levelemet Solymosi Eszternek, a Viasat3 jelenlegi pr-vezetőjének írtam, aki mellettem ült a számítógép-teremben. Az ő címe ez volt:
This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.
. Hogy mit írtam, arra már nem emlékszem.
A konkrét, első élményre nem emlékszem, de a régi internetezés hangulatára igen. A 90-es évek végén az otthoni előfizesem még időalapú volt, és betárcsázós modemmel lehetett csatlakozni. Viszont vigyázni kellett, mert ha valaki közben felhívott, akkor az internetkapcsolatot is szakította egyúttal.
1999-ben, mielőtt Magyarországon is bemutatták az első új Star Wars filmet, letölthető volt az előzetese. 20 MB-os videofile volt a trailer, amit az akkori sebességgel kb 2-3 óra volt leszedni (a streamelés az akkori sávszélességgel vicces lett volna...). El is kezdtem lelkesen tölteni, és kiszámoltam, hogy kb. mikor fog lejönni. Idő volt bőven, hiszen 3-4 Kb/mp-es sebességgel száguldottak az adatok, úgyhogy úgy döntöttem, hogy addig beülök egy moziba. A film után hazatelefonáltam ravaszul, bontva ezzel a netkapcsolatot, hogy mégse kelljen túl sokat fizetni, de persze sikerült ezt 97%-nál megtennem... Érdekes belegondolni, hogy ma már 20 MB annyi idő alatt lejön, amíg ezt a pár sort elolvasod.
Nem tudom már, mi volt a legelső, de a legelső EMLÉKEZETES tényleg megmaradt:
Egy nagy pr-ügynökségnél dolgoztam, már volt e-mail levelezésünk. Nagyon érdekesen működött: naponta, munkaidőben 3 alkalommal csatlakozott fel a hálózatra, és akkor volt a levélforgalom.
Nos, az egyik délután érdekes mailt kaptunk (ha jól emlékszem, keddi napon): ha valakinek van pénze a Postabankban, vegye ki nagyon gyorsan, mert a bank csődbe fog menni. Másnap reggel már hosszú sorok álltak a Postabank-fiókok előtt. Ezzel kezdődött a Postabank válsága.
Benkő Lívia, a Direkt és Interaktív Marketing Szövetség (DIMSZ) főtitkára
14 körül lehettem, amikor Magyarországra betört a Gyalogló chat láz és kinyílt a világ. Otthon nem is volt számítógépünk csak szüleim üzletében, és unokatestvéremmel annyira rápörögtünk az oldalra, hogy több alkalommal az üzletben aludtunk, pizzát rendeltünk és reggelig chateltünk. Nem egyedül a technika volt újdonság, hanem az is, hogy az ország másik feléből ismeretlen emberek életébe és személyiségébe kaphattunk betekintést, ezekből a beszélgetésekből Aronson újraírhatná A társas lényt.
Aztán a kezdeti lelkesedés után hamar ráuntam a chatszobákra és az internetet néhány évvel később, az egyetem alatt kezdtem igazán megismerni. Az első 2 évben még a Bródy Sándor utcai könyvtárba kellett futkosni minden zárthelyi előtt, majd profi tematikus olasz irodalmi gyűjtőportálokkal ismerkedtem meg, ahonnét könnyen összegyűjthettem háttérinformációkat a házi dolgozathoz. Komplett könyveket, elemzéseket, esszéket találtam külföldi oldalakon, ilyen jellegű hazai site-ok még nem léteztek akkor, jó néhány év eltelt, mire megjelent a magyar nyelvű Wikipedia.
Papp Péter, a Carbon Group kreatívigazgatója
Az első internetes élményeket írásban nehéz visszaadni. Ugyanis leginkább furcsa hangokat jelent nekem. Tárcsahang, búgás, kerregés, foglalt jelzés, sercegés, pittyenések. Olyasmi, mint gyermekkoromban a Commodore-64 számítógép kazettás magnója. Az élmény is ahhoz hasonló: mai szemmel szánalmas tartalom és forma, akkor mégis ez volt a világ maga.
Benesch Ferenc, az Ogilvy & Mather kreatívigazgatója
1995-ben vettem először egy 14.4k-s modemet. Ezt próbáltam különösebb felkészültség - és persze az internetes fórumok segítsége - nélkül egy korai Machintoshra telepíteni. Nem kevés időt vett igénybe a feladat, ami főleg az internetszolgáltató telefonos zaklatásából és a különböző beállítások random cserélgetésből állt. De egyszer csak eljött a pillanat, amikor megszólalt a felejthetetlen "dial-up" hang és feljutottam először a netre! Felemelő, diadalmas érzés volt az elképesztő lassú letöltési sebesség ellenére is.
Molnár Kinga