Altavista, betárcsázás, ICQ és lassúság
Április 30-a a világháló napja, ugyanis húsz évvel ezelőtt ekkor jelentett be a CERN, hogy a világháló mindenki számára szabad. A kommunikációs szakmabeliektől azt kérdeztük, milyen emlékeik vannak az első internetezésről.
Ott voltam amikor elindult az interweb a Young & Rubicam budapesti irodájában. Őrület volt! Éppen befejeztük a munkát a Lajossal meg a Zolival és mentünk volna sört inni, amikor mondták, hogy a Viktor gépén megy a zinternet. Tényleg ment. Mi már nagyon mentünk volna sört inni ezért rövid tanakodás után a Heineken oldalát kerestük fel gondolva, hogy nekik már biztos van internetes oldaluk. Volt nekik. Az volt a legjobb az egészben, hogy egy chatszobát is találtunk az oldalon, ahova egyből beléptünk és elkezdtük sértegetni a már ott lévő embereket. Minőségi trollkodást csaptunk - de ekkor még nem tudtuk, hogy ezt így hívják - majd elmentünk sört inni.
Nagy idők voltak kéremszépen.
Első emailemet egy Camila Segura Bonet nevű kolumbiai lánynak írtam. Első keresésem az Altavistával történt és Primus basszusgitár kottákat töltöttem le 30 perc/kotta sebességgel. A történelem iróniája, hogy az internet végül a print Newsweeket is megszüntette.
A WWW nevű osztrák reklámügynökségnél dolgoztam, és sokan hívtak, hogy akkor most mi vagyunk-e az internet...
(WWW = Wiener Werbe Werkstatte)
Amikor 8 évesen ZX81-en tanultunk programozni, még híre-hamva sem volt az internetnek. Mármint számunkra, a TIT tanfolyamán a Nemzeti Múzeum mellett - fel sem merült egy ilyen őrültség. Így aztán tíz évvel később, a '90-es évek első felében nem is igen értettem, hogy az öcsém mit csinált, amikor éjjel-nappal az IRC-n lógott, chatelt vadidegenekkel és sok hónapos közös munka után büszkén mutatott a monitorra: forog a kocka. A forgó kocka aztán megjárt néhány Demo partyt (nagy sikere volt ám!), ahol éjszakába nyúlóan forogtak a kockák, ütötték a klaviatúrát a résztvevők - és az egész család döbbenten állt a jelenség előtt. Azt meg végképp nem értettük, hogy olyan okos, nagy cégek, mint pl. Microsoft ugyan mit látnak ezekben a fiúkban, hogy kitelepülnek ezekre a partykra?! Hát mit… a jövőt.
Nekem az Altavista böngésző az első élményem - apám mutatta nekem az otthoni dial up neten. Már akkor is elképesztő volt keresni a neten es találni! Persze az Altavistaval keresni elég fárasztó volt, iszonyú sok hibával és felesleges találattal. Azóta is a felfedezés a legcsodálatosabb dolog, rátalálni mindarra ami érdekel.
Nehéz nyakon csípni az “elsőt”, mert nem olyan drámaian tört életünkbe, mint az első szerelem, a szüzesség elvesztése vagy az első próbálkozás a biciklin. Hiszen szépen fokozatosan épült, bővült, terjesztette ki hálóját.
Az első élményem, amit meg tudok fogalmazni, indirekt volt, viszont kapcsolódik a szakmánkhoz: egy tévéreklám, amelyben nyugat-európai kistermelők “tanúskodtak” arról, hogy milyen jó, hogy már látják őket a neten. Én meg néztem, hogy hol is látják őket, és hogy ki láthatja őket. Igazából boldognak tűntek, pedig csak egy tévéreklám volt.
Az internet valamikor 1996-ban köszöntött be az életembe, de akkor inkább csak beköszönt. Az édesapámnak volt egy PC-je, amire telepítették az internetet. Betárcsázós volt természetesen azzal a jellegzetes sipító hanggal. A szolgáltatást a Compuserve adta, és az email-címünk is nagyon furcsa volt, a @ előtt egy nagyon hosszú számsor volt, utána meg compuserve.com. Abban a formájában nem különösebben keltette fel az érdeklődésemet, bár egy ideig leveleztem egy norvég lánnyal, akit valamilyen fórumon ismertem meg, sőt ICQ-n is kommunikáltunk. De ekkor még nem szippantott be az internet, az este 10 utáni egyórás Matáv-kedvezményt leginkább telefonálásra használtam a barátaimmal. Az első már saját email-címemet (
This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.
) az ELTE Médiaszakán kaptam 1998-ban. Az első elektronikus levelemet Solymosi Eszternek, a Viasat3 jelenlegi pr-vezetőjének írtam, aki mellettem ült a számítógép-teremben. Az ő címe ez volt:
This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.
. Hogy mit írtam, arra már nem emlékszem.
A konkrét, első élményre nem emlékszem, de a régi internetezés hangulatára igen. A 90-es évek végén az otthoni előfizesem még időalapú volt, és betárcsázós modemmel lehetett csatlakozni. Viszont vigyázni kellett, mert ha valaki közben felhívott, akkor az internetkapcsolatot is szakította egyúttal.
1999-ben, mielőtt Magyarországon is bemutatták az első új Star Wars filmet, letölthető volt az előzetese. 20 MB-os videofile volt a trailer, amit az akkori sebességgel kb 2-3 óra volt leszedni (a streamelés az akkori sávszélességgel vicces lett volna...). El is kezdtem lelkesen tölteni, és kiszámoltam, hogy kb. mikor fog lejönni. Idő volt bőven, hiszen 3-4 Kb/mp-es sebességgel száguldottak az adatok, úgyhogy úgy döntöttem, hogy addig beülök egy moziba. A film után hazatelefonáltam ravaszul, bontva ezzel a netkapcsolatot, hogy mégse kelljen túl sokat fizetni, de persze sikerült ezt 97%-nál megtennem... Érdekes belegondolni, hogy ma már 20 MB annyi idő alatt lejön, amíg ezt a pár sort elolvasod.
Nem tudom már, mi volt a legelső, de a legelső EMLÉKEZETES tényleg megmaradt:
Egy nagy pr-ügynökségnél dolgoztam, már volt e-mail levelezésünk. Nagyon érdekesen működött: naponta, munkaidőben 3 alkalommal csatlakozott fel a hálózatra, és akkor volt a levélforgalom.
Nos, az egyik délután érdekes mailt kaptunk (ha jól emlékszem, keddi napon): ha valakinek van pénze a Postabankban, vegye ki nagyon gyorsan, mert a bank csődbe fog menni. Másnap reggel már hosszú sorok álltak a Postabank-fiókok előtt. Ezzel kezdődött a Postabank válsága.
14 körül lehettem, amikor Magyarországra betört a Gyalogló chat láz és kinyílt a világ. Otthon nem is volt számítógépünk csak szüleim üzletében, és unokatestvéremmel annyira rápörögtünk az oldalra, hogy több alkalommal az üzletben aludtunk, pizzát rendeltünk és reggelig chateltünk. Nem egyedül a technika volt újdonság, hanem az is, hogy az ország másik feléből ismeretlen emberek életébe és személyiségébe kaphattunk betekintést, ezekből a beszélgetésekből Aronson újraírhatná A társas lényt.
Aztán a kezdeti lelkesedés után hamar ráuntam a chatszobákra és az internetet néhány évvel később, az egyetem alatt kezdtem igazán megismerni. Az első 2 évben még a Bródy Sándor utcai könyvtárba kellett futkosni minden zárthelyi előtt, majd profi tematikus olasz irodalmi gyűjtőportálokkal ismerkedtem meg, ahonnét könnyen összegyűjthettem háttérinformációkat a házi dolgozathoz. Komplett könyveket, elemzéseket, esszéket találtam külföldi oldalakon, ilyen jellegű hazai site-ok még nem léteztek akkor, jó néhány év eltelt, mire megjelent a magyar nyelvű Wikipedia.
Az első internetes élményeket írásban nehéz visszaadni. Ugyanis leginkább furcsa hangokat jelent nekem. Tárcsahang, búgás, kerregés, foglalt jelzés, sercegés, pittyenések. Olyasmi, mint gyermekkoromban a Commodore-64 számítógép kazettás magnója. Az élmény is ahhoz hasonló: mai szemmel szánalmas tartalom és forma, akkor mégis ez volt a világ maga.
1995-ben vettem először egy 14.4k-s modemet. Ezt próbáltam különösebb felkészültség - és persze az internetes fórumok segítsége - nélkül egy korai Machintoshra telepíteni. Nem kevés időt vett igénybe a feladat, ami főleg az internetszolgáltató telefonos zaklatásából és a különböző beállítások random cserélgetésből állt. De egyszer csak eljött a pillanat, amikor megszólalt a felejthetetlen "dial-up" hang és feljutottam először a netre! Felemelő, diadalmas érzés volt az elképesztő lassú letöltési sebesség ellenére is.
