Ami nem volt a Brain Bar Budapesten, nem is létezik

Az első előadás, amin részt vettem pénteken, valójában egy kerekasztal-beszélgetés volt, és arról beszélgettek a résztvevők, hogy milyen hatással van a robotika és az automatizáció a munka világában. Nagyon érdekes és vicces volt nézni, ahogy három 30-as figura azon nyammog, hogy a robotok elveszik a munkánkat, hogy beláthatatlan jövőképet eredményeznek, miközben az egy szem csokornyakkendős, 60 körüli Rudi Westendrop pedig teljes vehemenciával védte a technológiai fejlődést. Az egész ott kezdődött, hogy a moderátor, akinek a nevére már nem emlékszem, felvetette, hogy legutóbb a repülőtéren automatából vett újságot: bedobta az 5 fontost, lepittyentette az újságot, majd a gép megszólalt, hogy „köszönjük a vásárlást”. Ez számára fura volt, mert épp az a lényeg a gépekben, hogy nem várjuk el tőle az emberi vonásokat.

Ezután kissé fura módon a három 30-as figura olyan dolgokról beszélt, mint hogy a rossz munka is csak egy lépcső a jobb munkához, hogy kellenek a rossz munkák is, és hogy talán a robotika épp a rossz munkáktól kíméli meg az embereket. Felvetődött az is, hogy ha nincs kapcsolat a vevővel, akkor egyáltalán nem fog tudni eladni semmit a kereskedő, hogy a kölcsönös kapcsolat a kommunikáció első lépése, de valójában a technológia mindezt megkönnyíti.

Beszéltek még arról, hogy a Google mesterséges intelligenciája már zenét is tud készíteni, ami mondjuk olyan, mint egy vállalati tréningvideó zenéje, de szerintük ez a jövő. Westendrop egy ponton bedobta az akadékoskodó ifjúságnak, hogy a technológia bizony csodás dolog: régen lehet, hogy egy tekercs fényképből egy se sikerült, ma már garantáltan tudsz fényképezni a digitális kamerákkal. Szerinte bízni kell a technológiában, mert ha nem tesszük, csak depressziósak leszünk. Beszéltek az információszerzési sémák megváltozásáról is: míg korábban meg kellett tanulni a dolgokat, most csak azt kell megtanulni, hogy hol találjuk meg az arról szóló információt. A végén nagyjából nyugvópontra tudtak jutni abban a kijelentésben, hogy a technológia sokkal gyorsabban változik, mint az emberek, illetve mint a törvénykezés, ezért vannak kiszolgáltatva az emberek a fejlődésnek. Ráadásul nincs olyan biztonsági háló, ami a nagyot bukók esését felfogná. Westendrop persze csak csóválta a fejét.

A pénz beszél

A következő előadás, amire beültem, a kisteremben volt, és a pénz jövőjéről szólt. Chris Skinner pénzügyi író, a Finanser blog szerzője tartotta, és egy kis múltidézésre hívta a nézőket: bemutatta, hogy szerinte hogyan fejlődött ki a pénz az emberiség 200 ezer éves történelme során, illetve, hogy melyik az a 4+1 meghatározó tényező, ami idáig vezetett minket. Az első átalakító erő maga a homo sapiens, amely előtt 8 különböző emberi faj élt egymás mellett, de az ember kiszorította mindegyiket. Az volt az előnyünk, hogy megtanultunk beszélni, amely már megengedte nagyobb létszámú törzsek kialakulását. Más emberszabásúaknál a kommunikáció hiánya azt eredményezte, hogy a törzs egy bizonyos létszám felett kettévált.

A második átalakító erő Skinner szerint a vallás. Érdekes elmélete szerint a vallás erősen hatott a kereskedelemre, és fokozatosan rászorította a cserekereskedelem pénzzel történő felváltását. Skinner szerint Mezopotámiában a papság azért szorgalmazta a pénzhasználatot, hogy nagyobb forgalom legyen a templomaikban, ahol a papnők prostitúciót folytattak.

A harmadik átalakító erő a gőz volt, amelyet 1606-ban bányákban kezdtek el vízszivattyúként használni, az utolsó, gőzhajtású repülőgépet pedig 1933-ban gyártották le – „Amit a Ryanair még mindig használ”, tette hozzá a nézők többségének megelégedésére.

Az ipari forradalommal párhuzamosan fejlődött a kapitalizmus is, amelyet egy közös hiedelem támasztott alá, mégpedig, hogy egy darab papírnak lehet értéke (ez egyébként nyilván az összes korban így volt, gondoljunk például a polinézeknél a kagylóra, mint fizetőeszközre – A Szerk.).

A negyedik erő a hálózati forradalom, amely Skinner szerint előbb-utóbb teljesen átformálja a bankrendszert, mert az internet lényegében az értékcsere ingyenes rendszere lett (ezt nevezte később Internet of Value-nak), amely valós időben teszi lehetővé 7 milliárd ember kommunikációját. Emiatt minden eszköz „okos” lesz, és kommunikálni fognak egymással. Említett egy érdekes példát: Afrikában rengeteg embernek nincs semmilyen papírja arról, hogy világra jött, viszont az internettel ez változhat, lehet például fiókja a Facebookon. Szerinte az afrikaiak 82 százalékának van mobiltelefonja, és legtöbbjük mobiltárcaként használja. A bankrendszer ósdi alapokon működik, lassabban fejlődik, mint ahogy az internet megkövetelné. Az új pénzügyi lehetőségek, mint a szigorúan titkosított blockchain-adatbázis alapján működő Bitcoin mindenki számára elérhetővé válnak, szemben a hagyományos pénzügyi szolgáltatókkal. Ehhez az kell, hogy az internet az Internet of Trusttá váljon, azaz meglegyen a bizalom, hogy rábízzuk életünk csaknem minden szegmensét a hálózatra. Ehhez Chris Skinner szerint kell még 10-25 év, hogy kiderüljön.

Az utolsó átalakító erő, ami a jövőnket fogja meghatározni, az a robotika: legyen szó emberekről, akikben gépek vannak, vagy gépekről, amikben van egy kicsi emberi is. Erre jó példa a távoperálás, amikor a sebész bizonyos műveleteket már rábíz a gépre, mert sokkal pontosabban csinálja. Ezen a ponton érdemes visszautalni a fenti kerekasztal-beszélgetésre, ahol hasonló témákat is pedzegettek. Skinner feltette a költői kérdést, hogy mi vár az emberekre, ha az alantas munkákat egyre inkább gépek végzik el? Ha a tudomány lehetővé teszi, hogy 100-150 évig éljünk, milyen jövő vár az emberiségre? Ezen a ponton Elon Musk egyik mondását idézte, miszerint az emberiség jobbá válik, ha több bolygón fog élni.

A robotoké a jövő

Jens Redmer, a Google EMEA-régióért felelős üzletfejlesztési igazgatója tartotta az ebédszünet utáni első előadást, és főleg a Google által fejlesztgetett mesterséges intelligenciát és a machine learninget, a tanítható gépek kérdéskörét boncolgatta. Először bemutatta, hogyan fejlődött a Google egy komplex, rengeteg tevékenységet folytató vállalattá, ahol a határok elmosódnak, és még a Google-ön belül is néha kuszává válnak a dolgok. A Google szolgáltatásait összefogó Aplphabet holdingról elmondta, hogy sosem lesz márka, ez csak egyfajta "családösszetartó" vállalat. A termékfejlesztésükről elmondta, hogy követni kell a "fogkefe-tesztet": olyan termékeket kell csinálni, amit az emberek napjában többször is akarnak használni, mint - jó esetben - a fogkefét. Ezen a teszten egyébként több Google-fejlesztés is elbukott, és bár példát nem mondott, napnál világosabb, hogy például a Google+ ilyen.

Beszélt az üzleti modellekről is: például szerinte az Androidnak nincs igazi üzleti modellje, az csak egy platform, ami a harmadik személyeknek megkönnyíti a szoftverfejlesztést. Rengeteg adatot is tárolnak ezen keresztül a felhasználókról, de azt sose adják el, csak belső használatra vannak. Tehát bár az Android ingyen van, és közvetlenül bevételt nem generál, mégis több milliárd dolláros üzletet hoz a Google-nek.

A machine learningről szóló rész volt talán a legérdekesebb. Redmer elmondta, hogy ennek milyen típusai vannak. Az első a felügyelt tanulás, amikor mutatnak a gépnek egy rendszerezett, tisztított adatbázist, majd adnak egy tisztítatlan adatbázist, és az első tanulságai alapján kell megoldani a második rendszerezését. A második eset a megerősítésen alapuló tanulás: Megadják az adatokat, megadják a célt, és azt várják a géptől, hogy jusson megoldásra - végül ezt a megoldást ellenőrzik aztán a fejlesztők, és ez alapján finomhangolják a gépet. Az utolsó eset, amikor csak az adathalmazt adják oda a gépnek, és rá van bízva, hogy mit csinál vele, és csak a végeredményre néznek rá a fejlesztők.

Az ilyen fejlesztések tették lehetővé például a real-time fordítót a telefonokon, vagy az automatikus tagelést és képfelismerést a Google Photosban. Jelen pillanatban is fejlesztenek A Gmailben egy olyan szolgáltatást smart reply néven, ami a beérkezett levél alapján kínál fel egyszerű automatikus válaszlehetőségeket.

Említette még az AlphaGo alkalmazást, amely a világon első ízben tudott megverni egy profi go-játékost, illetve egy olyan diagnosztikai applikációt, amely cukorbetegeknek lehet hasznos. A diabetikus retinopátia egy gyakori szembetegség a cukorbetegeknél, az app pedig rengeteg, előre betáplált retinafénykép alapján nagy biztonsággal meg tudja mondani, hogy az illetőnek, aki lefotózta a retináját a telefonjával, megvan-e ez a betegsége. De szó volt az open source machine learning projektekről is, ami mindenki által hozzáférhető.

Mindehhez azonban új képességek és új munkahelyek szükségesek. Az EU felmérése szerint 2020-ra 900 ezer fővel kevesebben fognak dolgozni az IT-szektorban Európában, mint amire szükség lenne. 

Redmer szerint a mostani változás a benzinkutak üzleti modelljének változásához hasonlítható. Amikor 50-60 éve még nagy volt az árrés a benzinen, akkor a kutak csak benzint árultak. Amikor az üzemanyagon csökkent a margin, elkezdtek mini szupermarketeket nyitni, mert azokon a termékeken továbbra is magas volt az árrés. Redmer szerint a mostani cégek ahhoz, hogy virágozzanak, és ne csak a túlélésért küzdjenek, meg kell ragadni a digitalizáció adta lehetőségeket. Előadását azzal tárta, hogy a Google olyan gyorsan fejlődik, hogy néha még a saját üzleti modelljét is megzavarja: új lehetőségekkel kísérleteznek, új megközelítéseket hoznak be, és ami a legfontosabb: folyamatosan áthágják a lefektetett szabályokat.

E-terroristák és dizájn a 90 százaléknak

A következő két előadás a Kreatív szempontjából szerintem talán kevésbé volt érdekes: Sántha Hanga beszélt arról, hogyan toboroznak a szélsőséges terroristák követőket az interneten keresztül, milyen fokozatai vannak az interneten keresztüli radikalizációnak, és hogyan lehet ezt a veszélyt csökkenteni.

A következő előadó egy fiatal dizájner, Luc van Hoeckel volt, aki rájött, hogy az iskolából kijövet nem akar gazdagoknak dizájneri munkát végezni (ahogy ő fogalmazott: a felső 10 százaléknak), ezért inkább elment Malawiba, hogy helyben fellelhető alapanyagokból készítsen felszerelést, építsen játszóteret stb. a kórházaknak. Erről egyébként egy nagyon jó videót is összerakott, ezért inkább ezt mutatnánk meg:

A következőkben Tóth Csaba sci-fi író próbálta bemutatni a sci-fi művek politikai környezetét. A Star Trek, a Star Wars és a Game of Thrones példáit fókuszba állítva bemutatta, hogy ezekben a művekben az alapprobléma nem állt volna fenn, ha demokrácia uralkodott volna, ebből pedig arra a következtetésre jutott, hogy a demokrácia - minden hibájával együtt - a lehető legjobb rendszer, amit az ember eddig kitalált. Minden más alternatíva, ami működhet, vagy katonai demokrácia (tehát a participáció hadkötelezettséghez van kötve), vagy pedig diktatúra, ami ellen pedig előbb-utóbb küzdeni fognak.

A Brain Bar egészéről készül egy összefoglaló videó is, hiszen a fent írtakon kívül még rengeteg előadás és beszélgetés volt, ami érdekes volt, de lehetetlen volt mindenen részt venni. Bár néha volt olyan érzésem, hogy ez a rendezvény már szinte túl trendi, remekül éreztem magam. Az esemény szervezettségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy húsz országból több mint hetven világhírű személyiség vett részt az idei Brain Bar Budapest fesztiválon, hogy megvitassa a jövő legégetőbb kérdéseit. Az eseményre egyébként már előzetesen elfogyott minden jegy, a közönség csaknem harmadát pedig idén már kifejezetten a rendezvényre érkező külföldiek alkották. A fesztivál élő közvetítését közel tizenkétezren követték szerte a világból. Az esemény Youtube-csatornáján meg is tekinthető néhány előadás.

A rendezvényhez 2016-ban főtámogatóként csatlakozott a Google, és médiatámogatóként a világ legkedveltebb technológiai magazinjának számító WIRED. A Brain Bar Budapest technológiai partnere a Magyar Telekom.