Ez a film tökéletes. Minden megvan benne, amire szükség lehet. Majdnem. Szakértő, közhelyek, megható pillanatok. „Költészet, barátság, érték, szabadság, szenvedély, maga az élet.” A tökéletes film, ’86-ból. A gond csak az, hogy ‘86-ban még a cukrozott, édes bor ment. Édesanyámnak ez a film nagyon tetszett volna, akkor.

Kicsit olyan ez, mintha a fókuszcsoport állt volna neki filmet készíteni. Mintha nem tudták volna, mit is akarnak üzenni, ezért összecsipegették mindazt a bölcsességet, amit a kutatáson elmondtak az emberek. Persze ez nem meglepő, láttunk már ilyet. Ott van benne minden, amit olyan emberek tennének bele, akik nem értenek a kérdéshez, akiknek nem dolga még a problémát sem érteni. Akik nem hallottak még stratégiáról, stratégiai tervezésről, releváns, egyszerű üzenetről vagy mondjuk kampánygondolatról.

Ez a film nem tart sehová, nem visz sehová. Unalmas klisékből építkező érvelése olyan, mintha a borász azt mondaná, a bor csak bogyó, napsütés, pince meg hordó. A reklám meg persze csak közhely. Anyámon kívül cukrozott, üres szavakat senki sem vesz már komolyan a reklámblokkban. Visszavonom, felhívtam, már ő sem.

Szemléletet változtatni közhelyekkel nem lehet, ez csak hosszú távú, jól átgondolt stratégiával és következetességgel sikerülhet. Igen, a magyar bor helyét nehéz meghatározni, a borászoknak is nehezen megy, ha egyáltalán. Enélkül viszont nincs értelme belekezdeni. Valaki azt mondta nekem, ehhez a varázslathoz ott kell lenni a hegyoldalban. Igaza volt.

Ez a film viszont nem fog odavinni senkit. Miért? Mert érdektelen. Nem szól senkihez, nem mond semmit. Minden egyéb másodlagos. Hogy jól van-e megcsinálva, jól játszik-e a színész szakértőt, boldog családot, dinamikus, lendületes fiatal célcsoportot – mindegy. Ha elkapcsolnak miatta, ez mind nem számít már. A tavalyi borbulvár a glicerinezett bikavérről szólt. Most a reklámszakma hozzáglicerinezte a valóságot is.

Értékelés: 1