A Magyar Turizmus Rt. megbízásából készült, a magyar származású amerikai színésszel, Tony Curtisszel forgatott hazai gyártású reklámfilmek elsődleges célja az észak-amerikai, 50-60 éves, utazásokra legtöbbet költő korosztály érdeklődésének felkeltése Magyarország turisztikai és gasztronómiai értékei iránt.

Az egyszerű filmezés elvén készült, fix kamerával felvett szpotok egy dramaturgiát követnek: Tony Curtis egy cukrászdában, majd egy borospincében ülve beszél a nézőkhöz. Ezalatt az elhangzó mondatokból olykor képileg kilépve, teret és időt nélkülözve, felvillannak városképek, egy borász szeme, egy pincérnő pillantásai, szituációs és gasztronómiai impressziószerű képek, amelyek szorosan nem kötődnek a mondanivalóhoz. A filmek mottói: „Hungary. A country to visit a country to live” és „Budapest. A city to visit a city to live”.

Az amerikai reklámfilmek többsége a verbális meggyőzés elve mellett a közvetlen viszony kialakítására épül. „Ennek oka, hogy a szpotok kizárólag az USA piacára készülnek, és ezért az ottani elvárásoknak kell megfelelniük” – mondta Lóránt Attila rendező. A szpotban Tony Curtis – ismertsége ellenére – bemutatkozik a nézőknek, és ebben a személyes kapcsolatban az amerikai tükör szerint fogalmazza meg Magyarország erényeit, a gasztronómiát és a tradíciókra épülő világvárosi hangulatot.

Tony Curtis jeleneteit több kamerapozícióból, hol közelebbről, hol távolabbról vették fel, de majd minden esetben a teljes monológokkal együtt. Erre elsősorban azért volt szükség, mert a szövegeket Tony Curtis saját szavaival, a pillanatnyi hangulatához illő humorával, gesztusaival és szerepjátékával egészítette ki. Mivel nem akadt két egyforma monológ a forgatásokon, az alkotók nem akartak lemaradni az értékes pillanatokról és gesztusokról. Volt olyan beállítás, amelyben a szöveget több mint két percig vette a kamera.

Rendezői instrukciós elv volt, hogy a sztár ne is foglalkozzon azzal, forog-e a kamera vagy sem. A film kockáin a színész nem látszik végig, hallani viszont a szöveget. A szpotban nincsenek előre eltervezett snittek.

A képi impressziókra épülő monológfilmek látványos záróképpel érnek véget. A készítők úgy gondolják, hogy az amerikai filmnéző elvárása a monumentalitás, amelyet az alkotók egy különleges képfolyammal igyekeztek kifejezni. A végképeken a Tony Curtisről távolodó kamerakép beszáguld Budapestre, totális képeket mutatva a városról – illetve főbb nevezetességeiről, a Dunáról, a Lánchídról, a Gellérthegyről – és más nagyobb városokról is. Budapesten több kamerát helyezett ki a stáb, amelyek 20 másodpercenként egy kockát rögzítettek. Ezek sorozatai, a felgyorsított időképek folyamai alkotják majd a filmet záró látványos, száguldó totálképet.

A filmek kisebbik része nem frissen forgatott anyag. A 30 másodperces szpotok első 10-12 másodpercében Budapestről és Magyarországról készült archív látványfelvételek láthatóak, grafikai háttér előtt. A reklámfilm jövő tavasztól népszerűsíti Magyarországot az USA-ban.