Az éltető elem
A Raiffeisen víz alatti filmje
A négyméteres mélységben kockázatos a gyakori merülés, ezért a hat szereplő a forgatást megelőző napon búvároktatáson vett részt. Élettanilag tanácsosabb volt lent tartani őket a víz alatt, mint le-fel úsztatni. Ebben speciális búvárok nyújtottak segítséget. A víz alatt minden szereplőre egy-egy búvársegítő jutott. Ők a levegőhöz juttatásukban vállaltak szerepet, ólomsúlyokba kapaszkodva csücsültek a medence fenekén, és a jelenetek kezdésekor tőlük indultak a szereplők a vízfelszín irányába. A szereplők a próbanapon megtanultak víz alatt levegőhöz jutni, és begyakorolták a mozgásirányokat. Speciális búvártechnikusok gondoskodtak a világításról is.
A víz alatti felvételekhez különleges berendezésekre volt szükség. A kamerát Münchenből hozatott Hydroflex kameratokban helyezték el. A tokban lévő vákuum nemcsak a kamerát óvta meg a víztől, hanem könnyűvé is tette a készüléket. A part menti szóbeli instruálást a víz alatt szintén Hydroflex berendezések tették hallhatóvá. A világítást speciális Hydroflow víz alatti lámpákkal, valamint kinti napfénylámpákkal oldották meg, ennek eredménye a víz alól látható, csillámló vízfelszín. A tengerek illúziókeltéséhez nemcsak a mélység, de a kékség is elengedhetetlen, ezért a medence alját és három oldalát kék fóliával borították be.
A medence jeleneteit statikus kameraállásból, a közeli felvételeket azonban kisebb akváriumban vették fel, hiszen a felvételekhez rendkívüli víztisztaságra volt szükség. Ezt az akváriumot több száz liter szénsavmentes ásványvízzel, palackonként töltötték fel. Az akváriumban a buborékokról buborékkeltő gondoskodott.
A jeleneteket hosszabb-rövidebb pihenővel szakították meg, hogy a vízmélység okozta fáradalmakat a szereplők kipihenhessék. A főszereplő sárga „Raiffeisen” oxigénpalackja egy valódi tartalék oxigénpalackra épült, amelyet külön erre a célra tervezett műanyag tok borított. A palack négy-öt levegővételt tett lehetővé.