Dizájnmenedzser

Testnevelő tanár vagy és közgazdász. Hogyan fér ez össze a dizájnnal?
A családban van egy dizájner, az öcsém ipari formatervező lett, úgyhogy végigkövettem az ő pályáját, egészen a gyerekkori homokvárépítéstől mostanáig. Igaz, hogy testnevelő tanár az első végzettségem, de hamar rájöttem, hogy ez nem az én karrierem. A közgáz már sokkal közelebb hozott a választott területhez, a dizájnhoz. Sokszor más a szemléletem, mint az alkotóké, akiknek megpróbálom a tehetségét értékesíteni. Szerintem az a jó, ha mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért. A tervező tervezzen, a közgazdász pedig kössön üzletet.

Ezzel a céllal hoztad létre az Idomot?
Igen, az Idom a kezdeti ipari formatervezésen kívül ma már több területtel foglalkozik, például textil- és csomagolástervezéssel, webdizájnnal, enterirőrrel. Az Idomnál tulajdonképpen dizájnproducer vagyok, aki a terveket úgy fogja fel, mint egy forgatókönyvet, a tervező pedig nem más, mint a rendező. Amikor létrejön az adott termék, akkor segítek a bevezetésében, kommunikációjában.

Majdnem sikerült az Ikeába betörnötök. Mi volt a buktató?
A Fűtál nevű tárgyunkkal jutottunk be az Ikeába. A magyarországi beszerzési osztályon tetszett a terv, kivitték a svéd központba, ahol szintén nagyon pozitívan nyilatkoztak, azt mondták, hogy forgalmaznának belőle évi négyszázezer darabot. A gyártás a mi feladatunk lett volna, úgy terveztük, hogy az ár miatt ezt Kínában bonyolítjuk le. De még ez sem volt elég olcsó az áruháznak, hiszen olyan összegért vették volna meg, hogy csakis veszteségesen tudtuk volna eladni. Úgyhogy ez a projekt végül nem valósult meg, és nem volt idő a szponzorkeresésre sem, a bankok pedig nem kínáltak megfelelő segítséget.

Hasonló esetekben segítene a megálmodott szövetség?
Igen, az elképzelések szerint a Magyar Design Marketing Szövetség révén könnyebben találhatnánk támogatókat. Az lenne az igazi, ha az állam is garanciát vállalna, hiszen a fomatervezők sikere Magyarország imázsához is hozzájárulna. Jó példa erre Írország, ahová állami támogatással külföldi formatervezőket hívtak, és ők alapozták meg az ország dizájnhírnevét.

Miért éppen egy szövetség alapítását kezdeményezed?
Néhány éve beleástam magam a dizájn világába, és azt láttam, hogy az ipari formatervezők mögött nincs olyan szakmai szervezet, amely tudná, hogyan kell kommunikálni. Az a tervem, hogy a magyar dizájn márkanév legyen Európában. Ennek alapját pedig hasonlóan képzelem el, mint a magyar borok érdekében létrehozott bormarketing-szövetséget. Bár a dizájnnal foglalkozó szervezet még igencsak gyerekcipőben jár, néhány csatlakozóról – mint például a DDB és az Opennet – már be tudok számolni.

Miből gondolod, hogy a magyar alkotásokra lesz igény külföldön?
A nemzetközi site-okon látottak és a külföldi kiállításokon tapasztaltak számomra azt mutatják, hogy a magyar iparművészek megállnák a helyüket a határon túl is. A magyar alkotásokból ugyanis sajátos kelet-középeurópai íz, fifika, ötlet árad. A külföldieket egyelőre úgy próbáljuk elérni, hogy szállodákban állítunk ki néhány iparművészmunkát, például engedélyt adott erre a Boscolo-lánchoz tartozó New York Palota is.

Az elmúlt években több dizájnversenyt is szerveztél. Volt ezeknek valami gyakorlati hasznuk?
Három pályázatot írtunk ki a Malibu reklámajándék-forgalmazó céggel közösen. Itt születtek olyan tervek, amelyek azóta gazdára találtak. Például a fenékpárnaötletet – amelyet a pályázó a fesztivállátogatóknak talált ki, hiszen az övre erősített párnával bárhol le lehet ülni – a British American Tobacco (BAT) nevű dohánycég vette meg, és tavaly a Szigeten meg is jelent vele. Eladtunk egy speciális, frizbiként is használható sörtálcát is a Heinekennek. Egyébként szinte gombamód szaporodnak a dizájnversenyek, és úgy látom, hogy egyre kevésbé érdemes ilyet kiírni, mert a fiatal formatervezők legtöbbször nem új dolgokat terveznek, hanem a diplomamunkájukat adják le, akár több versenyre is.

Az Idom reklámajándékok tervezésével is foglalkozik. Mernek vállalni a megbízók vagány, különleges dolgokat?
A már említett Malibu megbízásából terveztünk olyan formatervezett alkotásokat, amelyek kifejezik magát a céget, és túlmutatnak a ma már unalmassá vált logós tollon vagy esernyőn. Dolgoztunk a magyarországi és a szlovák Heinekennek, a BAT-nak és a Camelt forgalmazó JTI-nek, de azért azt látni kell, hogy a hazai megbízóknak egyelőre egyszerűbb egy katalógusból kiválasztaniuk egy pólót, és azt felcímkézni egy logóval. Ha velünk dolgoznak, akkor időt kell áldozni arra, hogy megismerjük egymást, hiszen a közös munka során többször beszélgetünk, hogy az adott tárgy minél jobban tükrözze a céget. Egyébként nemrégiben megkeresett minket a tizenhat országban jelenlévő Inspirion reklámajándéktárgy-forgalmazó cég, hogy legyünk a tervezői csoportjuk. A dizájnereink most éppen egy gyerekzáras öngyújtón dolgoznak nekik, és ezt valószínűleg szabadalmaztatni is fogjuk.

Nemes Bálint

Nemes Bálint eredeti szakmája szerint testnevelő tanár és közgazdász. Egy év tanári pálya után váltott: dolgozott ügynökségi oldalon a Roxernél, majd saját modellügynökséget alapított, amelyben ma már csak tulajdonosként vesz részt. Az Idom Design dizájncéget két évvel ezelőtt hozta létre. Életcélja, hogy egy nemzetközi súlyú dizájnstúdiót vezessen.