Egyszer Monte Carlo határáig kísértem egy lovat

Mielőtt reklámosnak állt, Kaldenecker Antal szerkesztőként és műsorvezetőként szinte az egész magyar médiát bejárta, volt tévés, rádiós, gagman, szinkronszínész, vlogger, még jegykiadó is az M5-ös autópályán. A hangjával is régóta játszik – reklámokat narrál – de a színészethez túl ripacs, mondja. Az utóbbi időben inkább a kamera mögött érzi jól magát, tavaly saját céget alapított, legutóbb pedig a Kiscsillagnak rendezett klipet, reklámokat is készít, de játékfilmes tervei is vannak a dobozban.

Kaldenecker Antal neve a kétezres évek rádióhallgatóinak lehet a leginkább ismerős, a megboldogult Danubius Rádión futó Duplaszaltó és 40 király nevű műsorát százezrek hallgatták, később mégis váltott és reklámosként épített új karriert magának. A Café Communications-nél szövegíró gyakornokból group head lett, de 7 év után ismét váltott – vissza a rádióra, hogy végül egy saját maga által alapított produkciós cégnél állapodjon meg. (Megjegyzés: a szerző rövid ideig dolgozott együtt Kaldeneckerrel a Cafénál - a szerk.)

Mikor egy ebéd mellett találkozunk, rögtön a médiás-reklámos kanyarokról kérdezem. Szakmai tanulmányait a Komlósi Oktatási Stúdióban végezte, majd a Magyar Televízió Repeta című műsorában, utána pedig a legendás Z+ csatornánál dolgozott, mint szerkesztő-riporter. Már ez sem egy szokványos sztori, tekintve, hogy egy haverjával együtt vették fel egy nem létező pozícióra. Gyakorlatilag beköltöztek a stúdiójába fogkefével és hálózsákkal, és ott a heti 4 órás gyakornokság helyett napi 12 órát melóztak, így hamar bedolgozták magukat. A Z+-nál gagmankedett is, poénokat írt egy-két műsorhoz, ezzel a ’90-es évek végén kb. 25 ezer forintot keresett.

12 kutyával és 14 papagájjal élt

Kaldenecker Antal
Kaldenecker Antal
Az első rádiós időszak, vagyis a Danubius után saját bevallása szerint egy kisebb életközépi válságon esett át, elment hát fél évre Dél-Franciaországba egy buddhista közösségbe megvilágosodni. „Megnéztem, mi van akkor, ha Anti komolyan elfordul a világtól” - meséli. A mesterrel lakott, és segített gondját viselni az állatoknak. A kolostorhoz tartozó farmon élt 12 kutya és 14 papagáj társaságában - vigyázott rájuk, etette, itatta őket, ha kellett, a helyüket takarította.

Egyszer például egy meditáció után arra eszmélt, hogy az udvaron ott áll egy ló. Ekkor úgy érezte, segítenie kell szerencsétlennek hazajutni. Elindult vele az úton, de a ló egyszer csak lefordult az erdőbe, és rohanni kezdett. Egy darabig ment vele, de hirtelen azon kapta magát, hogy ott áll egy erdő közepén, Franciaországban, éjszaka, tök egyedül, a zsebében egy lemerülőben lévő mobiltelefonnal. Ekkor felértek egy tisztásra, a ló nekiiramodott és otthagyta. Mikor lenézett, odalent Monte Carlo fényeit látta, mégsem esett pánikba. „Ez a történet is mutatja, hogy valamennyire azért sikerült kiszakadnom ebből a magyar őrületből” – magyarázza a szakember.

A média után a reklámba csöppent bele, ez a szakma már régóta érdekelte. Korábban is jelentkezett egy ügynökséghez, de a poénnak szánt félmeztelen fotósorozatát annyira nem díjazták. A Caféhoz végül egy barátja miatt jelentkezett, aki ott dolgozott. Pozíció nélkül, gyakornoknak vették fel, de ez nem zavarta. „Mindig az volt a filozófiám, ha egy új helyen kezdtem, hogy na, én akkor megmutatom, mit lehet itt elérni. Két hónap után már pozíciót kaptam, végül group head lett belőlem” - emlékszik vissza. A reklámot egy rádiós kitérő miatt hagyta ott, de ez a lehetőség merőben új kihívást jelentett számára. „5-6 évente elér valami krízis, és akkor változtatnom kell” - mondja. A Sláger FM-es pozíció főszerkesztői feladat volt, amelyet izgalmas kihívásnak tartott. Két Danubiusos ex-kollégájával csinálhatta, akiket régen is kedvelt. A rövidéletű Sláger FM-ezés kapcsán (kevesebb, mint egy évig tartott) azt mondja, jobban megkötötték a kezét, mint szerette volna, így inkább elváltak útjaik.

Youtube és filmek

A főszerkesztőséggel járó rendezői és kreatív kihívásokra már a Cafés időkben is fogékonynak mutatkozott: ügynökségi munkája mellett utazási vlogot indított Úton Antival címmel, de az utóbbi időben a csatorna alvó állapotban van, az elmúlt egy évben nem készült friss videó. A legnépszerűbb epizód jelenleg 36 ezer megtekintésnél jár.

Amikor a vlogolásról kérdezem, kissé tanácstalan, szeretné is csinálni, meg nem is, azt mondja, sok vele a munka, időbe és persze pénzbe kerül, ráadásul nem érzi, hogy valaha is fel tudna építeni belőle egy influencer státuszt. „Ahogy én csináltam a vlogolást, úgy egy túlszerkesztett utazóműsor lett belőle. Közben arra is rájöttem: nem biztos, hogy 40-hez közeledve is a neten szeretnék bohóckodni” - mondja. Ettől függetlenül sokat köszönhet a műfajnak, a Youtube révén tanult meg vágni, jó kalandokat élt át, és megismerkedett egy operatőrrel, akivel máig jóban vannak. Emellett a Youtube működését is kitanulta, a videók címkézését, hogy mire érdemes figyelni feltöltéskor, némi Adwords-öt. Amikor rákérdezek, azt mondja, a formátumot nem vinné tovább tévébe, őt a Youtube érdekelte ebből az egészből.

De az utazós kisfilmjei mellett már saját rendezésű klipjeivel is találkozni a videómegosztón. Több zenekarnak is rendezett, a legnagyobb visszhangot a Kiscsillagnak készített Ott ahol akarod című közösségi videóklipje váltotta ki, ami tisztelgés Bob Dylan hasonló videója előtt, amelyet a Subterranean Homesick Blues-nak készített. A rajongók közreműködésével készült szövegvideó elkészítésére egy ismerős kérte fel Kaldeneckert, aki rábólintott a lehetőségre. A filmet kábé nulla forintból készítették, de így is élvezte a munkát, ami olyannyira jól sikerült, hogy azóta több zenekar is megkereste.

„Régen azért nem szerettem klipet csinálni, mert gyakorlatilag lehetetlen vele pénzt keresni. Ha van egy vizuális ötleted, az elveszi a büdzsé egészét” - mondja. De most, mivel a többi filmes projekt megteremti a működéshez szükséges bevételt, így szabadabban dolgozhat egy-egy zenekarnak, a kötöttebb megrendelések mellett ez amolyan örömrendezés. A többi projekt pedig saját produkciós cégén keresztül szerveződik, amit egy éve Wearebrand néven indított egy barátjával. Különböző márkáknak dolgoznak, több filmet is készítettek például a Manna szappannak, de legutóbb az MLSZ-nek fejlesztettek infografikát. Elsősorban gyártással foglalkoznak, de a reklámos rutin miatt jártasságot szerzett ügyfélkezelésben is, illetve van egy erős koncepcionális szemlélete, szerinte ezzel tudnak többet nyújtani, mint a versenytársak.

Az alkalmazott filmezés mellett Kaldeneckert a szerzői alkotás is érdekli. A mesterterve az, hogy kigyakorolja a rendezést, és később saját filmeket készítsen. Ő írna és rendezné őket, a saját megfogalmazása szerint, „mint valami szegény ember Tarantinója.” Épp ezért nyitott szemmel és füllel jár, folyamatosan gyűjti a sztorikat, a mobilja pedig tele van pármondatos történetekkel, amiket úton-útfélen mesélnek neki. Amikor a színészetről kérdezem, hezitálás nélkül mondja: „Túl ripacs vagyok. Túltolom.” Még tinédzserként próbálkozott vele, de nem működött. Ő a hangján keresztül egyébként is kiéli az ilyen jellegű ambícióit, hiszen évek óta ő narrálja az OTP-reklámokat.

A zene is fontos szerepet tölt be az életében, és nem csak a korábbi zenei műsorai miatt. Persze a rádióban is sokat tanult – olyan szerkesztő kollégája is volt, aki egy könyvtárnyi lemezgyűjteményben bármikor előhalászott egy ritka koncertfelvételt, vagy elfelejtett jazzalbumot –, de ő maga is zenélt világéletében. Gimnáziumban punkzenekart alapított, később a Caféban a Gyula egyedül jön ügynökségi zenekar énekese is volt. Mostanában nehéz összehoznia egy bandát, mint mondja, szinte minden zenésztársa emigrált. Az elmúlt években legalább három felállással is próbálkozott, de az emberek megpattantak. Most épp gitárost keresnek. Jó reklámoshoz illően hirdetést is csináltak hozzá. „Ha már a bölcsőben is Jimi Hendrix csecseit szoptad… - valahogy így kezdődött” - meséli nevetve. A beszélgetés végén megígérem neki, hogy a felhívást a portrécikkben is közzé tesszük.

Fura melók
Kaldenecker elmondása szerint sok mindenbe belekóstolt már. Például a húsba, ami annyira nem ízlett neki, hogy végül vegetáriánus lett (a beszélgetés közben is húsmentes rizottót rendel magának) - ehhez nagyban hozzájárul, hogy tinédzserként rövid ideig csirkevágóhídon is dolgozott. Később az M5-ös autópályán volt jegykiadó karácsonyi időszakban, de mikor meglátta az éjszakai pótlékkal kiegészített fizetését, otthagyta az egészet (azt mondja, akkoriban az volt a világ második legdrágább útszakasza - az elsőt Dél-Afrikában üzemeltette ugyanaz az AKA Zrt.); két hétig még kőműves is volt, míg egyszer szögbe nem lépett, és tetanuszinjekcióval haza nem küldték, hála istennek.

A cikk megjelenését a BMW X2 támogatta.

(forrás: Kreatív Online)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Legolvasottabb
Legtöbb hozzászólás