Zengotita olyannyira hitelesen ír, hogy néha megdöbbentően magunkra ismerünk történeteiből. A Harper’s Magazine szerkesztőjének valóban legalább annyira szórakoztató

a stílusa, mint McLuhané. A könyv címe nagyon találó kifejezés, de magyarra fordítása nehéz. Mediated: a média és a közbülső szó összetétele, mindez műveltető módban… Mindenesetre a felcím egyértelművé teszi: Zengotita arról ír, hogyan formálja a média a világunkat, és hogy mi hogyan élünk benne.

Nem kell attól tartanunk, hogy száraz médiaelméleti tanulmányokat olvasunk majd, ehelyett a figyelmünket végig fenntartó, érdekes sztorizgatással találkozunk, ami nyilván annak is köszönhető, hogy egy magazinba író antropológussal állunk szemben.

Zengotita szerint a valóság teljesen új módon megkülönböztethetetlen a reprezentációtól. Nem az a kérdés, hogy szét tudjuk-e választani a kettőt, hanem az, hogy megtesszük-e ezt. Az író válasza természetesen az, hogy nem. Hogyan is tudnánk? – írja. A Fox tévécsatorna egy afganisztáni nőt mutat, aki éppen olvas. Beállított jelenet? Kíváncsi kamera? A csodálatos férfi tökéletesen kigyúrt testtel (valószínűleg több időt tölt az edzőteremben, mint amennyit általában a szülők a gyerekekkel) átgörkorcsolyázik a szemünk előtt – valódi vagy nem? Mi van a felfújt bicepszével? És ha szteroidokat használ?

Számtalan kérdés. „Whatever” (akármi) – mondom én erre, ahogy a laza amerikai is mondaná Zengotita elmélete szerint.