Az ételeket népszerűsítő reklámok egyik legfontosabb szereplője a foodstylist, akinek a feladata az étkek jelenetek előtti előkészítése. Ténykedésük eredményeképpen olyan étvágygerjesztő látvány kerül a kamerák elé, amely kiálja még az erős lámpák próbáját is.

A Bábolna szpotját áthatja a sonkavágy, amellyel egyáltalán nem kell megküzdeni, annál inkább a jelenetek névtelen mellékszereplőivel. Így például a retekkel, amely a salátakészítés pillanatban a távolodó sonkástál után iramodik, és a zsemlével, amely nem engedi kienni magából a sonkaszeleteket. A preparált retket a pult alatt fekvő stábtag mozgatta egy mágnes segítségével, és hogy megfelelő pillanatban indítsa lomha útjára a zöldséget, külön kameraképről követte az eseményeket.

A zsemleharc már sokkal inkább az ügyes kezű makettgyúrók, a Filmefex stáb leleményét dicséri. A poliuretánhabból mintázott zsemle megszólalásig hasonlított egy lisztes bucira. Ennek műanyag nyelvére helyezték a sonkaszeleteket, így valósították meg a huzavonát. A péksüteménybe két apró szervomotort is beszereltek, amelyek távirányítással rágó mozgást imitáltak a zsemle „szájszögletébe”.

A konyhába osonó falánk családtagok sonkaepizódjait a keresztirányú kameramozgások és rövid közeli képek teszik izgalmassá. A jelenetek számtalan rövid, olykor lassított snittből épültek fel, amelyekben a szereplők arcán megelevenedik az étek utáni csillapíthatatlan vágy.

Mivel a sonka egy fiatalos történet, ezért a szpot környezete is fiatalos, de mértéktartó. Az élénk ruhaszínek ellenére a háttérként nyugalmat árasztó kényelmes visszafogott hangulatban sokkal hangsúlyosabbá válik a sonka utáni leküzdhetetlen, majdhogynem mohó vágy, mintegy hangsúlyozva: „mindennek ellen tudok állni, kivéve a kísértést”.