Az elmúlt évek egyik legnagyobb hazai pr-megbízásáról döntött a bíróság májusban, amikor első fokon a Weber Shandwick (WS) pr-ügynökségnek adott igazat a Fővárosi Önkormányzattal szemben. A Fővárosi Bíróság május 15-ei, első fokú döntése szerint jogsértő volt a közép-keleteurópai viszonylatban gigaberuházásnak számító Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep és létesítményeinek megvalósításával kapcsolatos tájékoztatási és pr-feladatokra – még 2005 júniusában kiírt – pályázati eljárás és a pályázatok értékelése is. A bíróság határozata szerint végeredményben megfordult volna az ajánlattevők sorrendje, vagyis a WS pályázata összességében előnyösebb volt a nyertes Café Pr, Café Reklám és a Well alkotta konzorcium közös anyagával szemben. A tét nem kicsi: a per a hazai piacon kiemelkedőnek számító öt és féléves időtartamú, 140 millió forintos megbízásról szól.

A Fővárosi Önkormányzat fellebez az elsőfokú ítélettel szemben – tudtuk meg Molnár Judittól, a fővárosi önkormányzat ügyvédjétől. Az elhúzódó pereskedéssel párhuzamosan a pályázat nyertesei már harmadik éve dolgoznak a szennyvíztisztító kommunikációs feladatain, azonban nem kizárt, hogy a peres eljárás végén érvénytelenítik a Caféval kötött szerződést, és később át kell adniuk a munkát a WS-nek. Molnár Judit szerint amennyiben a másodfokú ítélet is azt a véleményt támasztaná alá, hogy megfordult volna a pályázók sorrendje, az csak a Café-konzorciummal kötött szerződés érvénytelenségének kérdését vetné fel, de nem eredményezné közvetlenül a WS megbízását. Ilyen szempontból tehát az idő a Cafénak dolgozik. A cégnél nem is idegeskednek sokat egyelőre az ügy miatt. „Nem vagyunk közvetlenül érintettek a perben, hiszen magáról az eljárásról szól. A mi dolgunk az, hogy a pályázati anyagunkban leírtak szerint, a lehető legjobban próbáljuk végezni a megbízással kapcsolatos feladatokat” – mondta Balaton Anita, a Café Pr vezetője, aki szerint nem tenne jót szakmai szempontból az ügynek, ha egy három év alatt felépített munka kerékbe törne.

„Okos fiú vagy te”
„Sok gyanús részlet van a pályázatok értékelése körül” – állítja Szűcs Ervin, a WS ügyvezetője. „Felhívott egy pr-es, aki összekötőként dolgozott az ügyben, azzal, hogy meg lehet nyerni ezt a pályázatot. Kérdeztem, hogy érti ezt? Amire azt mondta, hogy okos fiú vagyok és nyilván értem, miről van szó, a többit pedig egy magasrangú döntéshozóval kellene személyesen megbeszélni” – mesélte Szűcs. Kérdésünkre, hogy miért indultak egy olyan pályázaton, amiről azt feltételezték, hogy nem lesz tiszta, ha ők nem vették meg előre a győzelmüket, Szűcs azt mondta, hogy úgy gondolták, így is megnyerhetik. Balaton Anita kérdésünkre elmondta, hogy ők nem kaptak hasonló titokzatos megkeresést. Természetesen megkerestük a Fővárosi Önkormányzatot is az ügyben, azonban arra hivatkozva, hogy a per még folyamatban van, nem adtak nyilatkozatot.

Az ár és a szakmai anyag a pályázati értékelésben 50-50 százalékban nyomott a latba.  A WS a pályázatnál azt a taktikát választotta, hogy a reális keretek között a lehető legalacsonyabb árat adja meg, és emellé egy nagyon részletesen kidolgozott, profi szakmai anyagot tesz le. A WS taktikája azonban csak részben jött be. A győztes konzorcium 567 908 eurós ajánlatával szemben a WS előnyösebb tudott lenni a maga 520 ezer eurós ajánlatával, a szakmai részt azonban elbukták. A WS szakmai anyaga 48 oldal volt, ami közel háromszoros terjedelmet jelentett a győztes 18 oldalas anyagához képest. Azonban a Fővárosi Önkormányzat bírálóbizottsága gyengébbnek ítélte a WS beadványát, mint a rivális pályázóét. Így végül a Café vitte el a hazai szinten kiemelkedően nagynak számító kommunikációs megbízást. „Soha nem támadtunk meg egyetlen közbeszerzési döntést sem a cég 18 éves fennállása óta, de itt teljesen biztos vagyok benne, hogy a mi pályázatunk volt a jobb” – indokolta Szűcs Ervin, miért döntött a hosszadalmas pereskedés mellett. Szerinte miután betekintést nyertek a győztes pályázati anyagba, csak még biztosabbá váltak ebben.

Szakértők csatája
Az ügyben az elmúlt három év alatt két hatósági eljárás is zajlott. Előbb a Közbeszerzési Döntőbizottság (KD), majd a Fővárosi Bíróság vizsgálta az esetet. Mindkét hatóság arra jutott, hogy a közbeszerzési eljárás jogsértő volt, azonban abban már nem értettek egyet, hogy a döntés megfordult volna vagy sem emiatt. Míg az eljárásról szóló vita egy egyszerű jogi kérdés, a második, az értékelés jogszerűsége – ami a lényegesebb, hiszen arról szól, hogy ki nyerte volna a pályázatot – már inkább szakmai. Ezért mindkét hatóság szakértőket vont be, és véleményükre erősen támaszkodva hozta meg döntését. A KD eljárásánál Suha György, a kommunikációs területen bejegyzett három hazai igazságügyi szakértő egyike vett részt, míg a bírósági eljárásba Szeles Pétert, a Magyar Pr Szövetség elnökét és Sarlós Gábort, a Pepper 21 prügynökség ügyvezetőjét is bevonták.

A szakértők feladata az volt, hogy vessék össze a két pályázatot és mondjanak véleményt arról, hogy szakszerűen és jogszerűen zajlott-e az eljárás és az értékelés. A szakértők a szakmai kérdésekben egymásnak teljesen ellentmondó véleményt fogalmaztak meg. Míg Suha összefoglaló szakértői véleményében azt fejtette ki, hogy a közbeszerzési eljárás és a bírálat is szakszerűen zajlott, addig Szeles Péter szakmai anyagában kifejtette, hogy „az értékelés alkalmazott eljárása sem egyértelműnek, sem objektívnek, sem korrektnek nem tekinthető”. Szeles egy harminc oldalas részletes szakértői véleményt tett le az asztalra, Suha viszont nyolc oldalban intézte el a kérdést, amiért két és fél millió forintot kért, azonban ezt végül a KD lefaragta 600 ezerre.

Az egyetlen pont, amiben szinte mindenki egyetértett, az volt, hogy jogsértőnek számít az eljárás, ha olyan emberek szavaznak szakmai kérdésekről, akiknek semmilyen szakmai tapasztalatuk nincs. Gyakorlatilag ez történt, amikor a pályázatok értékelésére a fővárosi bíróság által összehívott kilenctagú bíráló bizottságából – amelyben három prszakértő is ült – éppen három olyan tagnak volt szavazati joga a pályázatokról, akik nem tekinthetők szakértőnek a témában. Ezzel kapcsolatban nem volt vita, egyedül Suha György írta azt szakmai összefoglaló értékelésében, hogy az eljárás jogszerű volt, de ezt a véleményét a KD nem fogadta el. A két rivális ügynökség ügyvédei azonban a másik által kirendelt szakértők véleményét kölcsönösen elfogultnak nevezték. Molnár Judit elmondása szerint a pályázatoknál eredetileg döntő bírálóbizottságban három pr-szakértő is volt, és lényegében ezeknek a tagoknak a szakértői véleményére támaszkodva döntöttek a mérnöki végzettségű, szavazati joggal rendelkező bírálóbizottsági tagok. Molnár hozzátette: mind a három bírálóbizottsági szakértői vélemény a Café pályázatát tartotta szakmai szempontból erősebbnek, és ezt a véleményt osztotta Suha György és Sarlós Gábor szakvéleménye is, így gyakorlatilag öt szakértői véleménnyel szemben állt egyedül Szelesé, aki viszont így is meg tudta győzni a bíróságot.

A szakértők szakmai vitája többek között arról folyt, hogy a jogsértő eljárás hatással volt-e érdemben a pályázatok végső értékelésére is. A WS több ponton is sérelmezte az ajánlatok elbírálását. Az egyik ilyen az volt, hogy nem a pályázati felhívásban előre megadott pontrendszer szerint értékelték az ajánlatokat, és ez ellenkezik a közbeszerzésekről szóló törvénnyel. Ezt az érvet a KD és a Fővárosi Bíróság is jogosnak találta. A KD itt megállt a vizsgálódásban és arra jutott, hogy a fent felsorolt hibák jogsértők voltak ugyan, de emiatt még nem kell a pályázati döntést megsemmisíteni, mert ezek a jogsértések  a végső eredményben nem vezettek az ajánlatok hibás szakmai értékeléséhez. Azonban a WS ennél többet akart.

Pénz és megbízás
„Több tényszerű tévedés történt, nem kell még szakértő sem, hogy egyértelmű legyen, hogy a bírálók hibáztak, vagy végig sem olvasták a pályázatunkat” – mondta Szűcs. Példaként említette, hogy a bírálóbizottság olyan tételeket hiányolt a pályázatukból, amelyek szerepeltek az anyagukban. Így például arra hivatkozva pontozták le őket, hogy „a kiadványok esetében nem derül ki a példányszám”, ezzel szemben pontos adatokat közöltek erre vonatkozóan. A WS egyik fő érve az volt, hogy a Café annak ellenére kapott maximális pontot a kutatásra vonatkozó alfejezetre, hogy ajánlatából egy, a kiírásban rögzített kötelező elem, a médiakutatás hiányzott. Balaton Anita ugyanakkor azt állítja, hogy ez egyszerűen csak egy fogalmi kérdés, mert médiát kutatni többféleképpen lehet, ennek eszközeivel ők is terveztek. Ezek médiaauditként, sajtóelemzésként szerepeltek az anyagukban. A munka során pedig már meg is valósítottak több médiakutatást és folyamatosan végeznek sajtóelemzést. A WS viszont azt állította – és ezt a véleményét Szeles is alátámasztotta, hogy a médiakutatás kifejezést kellett volna alkalmaznia a Cafénak is, ami nem egyezik a médiaaudittal.

A vitát a Fővárosi Bíróság első fokon azzal zárta le, hogy a WS kérvényének adott igazat és kimondta, hogy az ajánlatkérő jogsértően értékelte az ajánlatokat azzal, hogy a WS pályázatának szakmai részére kevesebb pontot adtak, és ez a jogsértés a pályázatok értékelését érdemben – azaz a pályázók sorrendjét illetően is – megváltoztatta. „Közvetlen célunk, hogy az elmúlt három év munkájából az ügynökségre vonatkozó nyereséget kártérítésként megkapjuk, a megbízásból megmaradó időszakban pedig átvegyük a feladatokat” – mondta Szűcs Ervin. Nehéz megjósolni, hogy pontosan milyen következményei lesznek egy esetleges hasonló tartalmú jogerős döntésnek. Elképzelhető, hogy a döntés következtében az alperes Fővárosi Önkormányzatnak kártérítést kell majd fizetnie a WS-nek, a szerződést pedig semmissé teszik, így az sem lehetetlen, hogy a Cafénak végül át kell adnia a munkát konkurensének. Molnár Judit szerint még teljesen bizonytalan az ügy kimenetele. „Ugyanannyi esély van arra, hogy megváltozzon a döntés, mint amennyi esély arra volt, hogy a KD döntésével szemben a Főváros Bíróság első fokon azt mondta ki, hogy a jogszerűtlen eljárás miatt megfordult volna a pályázók sorrendje és a Weber nyert volna” – fogalmazott az ügyvéd.