Hajszál híján

A sport szerepének különlegességét a környezet szemlélteti, hiszen a főszereplők nem egy üde parkban, hanem a belváros utcáin üldözik egymást. A jelenetek öszszeállításakor figyelembe kellett venni, hogy a küzdők feltehetően a lakásuk körül tesznek meg egy kört, így a jelenetirányoknak a visszatérést kellett tükrözniük. Ügyeltek arra is, hogy a helyszínek egyértelműen ne csak a fővárosra utaljanak, ezért olyan nézőpontokat választottak, amelyek elrejtik a város tipikus jegyeit, épületeit. Csupán a földalatti jelenet árulkodik a fővárosról. Az üldözés, vagy a küzdelem képi világát frissítették azokban a jelenetekben, amelyekben a szereplőket nem egymás után, hanem egymás fölött helyezték el. A több szinten zajló feszültséget a szereplők gesztusokban megnyilvánuló viszonya is fokozza.

A film monokróm színvilágú, kékes-zöldes hangulatú, ami a záró konyhajelenetnél megtelik fénnyel. Ez a fajta fényjáték feltehetően a sonka természetes színvilágának megtartása érdekében született. Másrészt azonban a kettős színvilág alapvetően választja el egymástól a két eseményt: a futást és a futás célját. A szereplők stylja a futás spontaneitásáról árulkodik, hiszen amíg a nő sportosan, szinte a futáshoz öltözött, társa hétköznapi ruhában van. Az örök körforgást, a futó kalandot a film nyitó jeleneteire való visszavágás teszi keretessé, egyfajta magyarázatképpen. A visszavágásban azonban nyitva marad a kérdés, hogy ki nyeri a versenyt.

A szereplők nehéz forgatási napot tudhattak maguk mögött, hiszen végig loholniuk kellett. Fáradságot nem kímélve ismételték meg a jeleneteket, és még akkor sem pihentek, ha fájt. Ezért jelennek meg természetes érzések a közeli képeken. A forgatásnak egyetlen pikantériája volt csupán, hogy az egyik előre lefoglalt helyszín megváltozott, így a stábnak rögtönöznie kellett. Ezek a szokványos helyszínproblémák a bérbeadók miatt sokszor kellemetlen helyzeteket teremtenek a filmesek számára, akik az ehhez hasonló ügyekben vétlenek és tehetetlenek.