Hi-he-tet-len
Az ORTT híradós döntéséről
2007. július 04. 12:00
Ugye megvan az a mese, amelyikben a király annak ígéri a lányát és a fele királyságát, aki olyat tud mondani, amit ő nem hisz el, és aztán persze jön a szegénylegény, aki tud, és elviszi a főnyereményt? Sokáig azt hittem, hogy Magyarországról én már mindent elhiszek, de most van itt egy történet, aminek hazugságnak kell lennie, mert különben az ég már rég leszakadt volna.
A sztori a gittegyletekkel oly súlyosan terhelt ország leggittegyletebbik gittegyletéről, az Országos Rádió és Televízió Testületről, ismertebb nevén az ORTT-ről szól. Ez a pártdelegáltakból álló testület már sokszor szerzett vidám perceket a médiapolitika nüanszai iránt érdeklődőknek, de amit most csináltak, az már minden viccen túl van.
A sztori röviden. Az ORTT 2006 decemberében vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogy hat gyanús tévéadó nem érte-e el azt a méretet, amit már országos vételkörzetűnek lehet nevezni. Ez már magában is nívós sáfárkodás az adóforintokkal, ami viszont ezután következett, az pláne. A testület a Spektrumot, a Filmmúzeumot, a Sport1-et és a Viasat 3-at országos vételűnek minősítette, a Viva és az HBO esetében pedig további kutakodást javasolt. Ezután pedig a médiatörvényre hivatkozva közölte, hogy ezek a csatornák bizony kötelesek naponta legalább húsz percben hírműsort sugározni.
A tény, hogy a tévénéző éppen azért választja a Spektrumot vagy a Filmmúzeumot, mert egy nyugodt, hírmentes estére vágyik, végül az ORTT-t is meghatotta. Először úgy módosították a saját közleményüket (itt közben figyeljünk a demokráciának mindig hasznos, tetszés szerint bárhogy értelmezhető jogszabályokra!), hogy a Spektrum és a Filmmúzeum elég, ha a profiljába vágó híreket sugároz, majd végül a Viasaton kívül a többi csatornának nagy kegyesen teljesen elengedték a hírsugárzás kötelezettségét. Ettől még sokkal nem lett jobb a három feloldozott bűnösnek, ugyanis a magyar filmek után fizetendő jogdíjterhük az országossá minősítés folyományaként háromszáz százalékkal megnőtt. A Sport1-gyel meg hirtelen az lett a baj, hogy 80 százaléka a UPC kezében van, ami eddig a kutyát nem zavarta, országos adónak viszont legalább 26 százalékban magyar tulajdonban kell lennie.
Az ORTT döntéseinek három szenvedő alanya kétségbeesésében közösen támadta meg bíróságon a bohócsipkás testület döntéseit, mivel szerintük a médiatörvény aránytalanul súlyos gazdasági terheket ró rájuk, valamint egyébként sincs összhangban a gazdasági társaságok működését szabályozó egyéb jogszabályokkal. Azt is megjegyezték, nem is annyira a hiszti, mint a kétségbeesett elkeseredés hangján, hogy ha nem nyernek, a többletköltségek elől egész egyszerűen külföldre menekülnek. Műsoraikat külföldről sugározva is el tudják juttatni a magyar háztartásokba, hiszen ennek a technikai feltételei ma már adottak, szélmalomharcot meg nyilván nincs kedvük folytatni.
Ízlelgessük ezt egy kicsit, hogy kellően nehéz legyen lenyelni. Itt egészen pontosan az történt, hogy egy felületi szerv, amelynek a feladata a piac működésének helyes mederben terelgetése és a szereplők munkájának segítése – ráadásul mindez az adófizetők kegyeiből –, egész egyszerűen arra használja fel a hatalmat, hogy kekeckedéssel és szarrágással elüldözze az országból a piac kifejezetten színes és hasznos szereplőit. Wow, ahogy az angolszász mondja.
Arról az ORTT-ről beszélünk ugye, amelyik cserébe viszont mindig oly készséges a piac két igazán nagy szereplőjével, hogy néha egyes tagjait szikével és csipesszel kell kibányászni a Tv2 és az RTL Klub kloákájából. Amelyiket nem zavarja, hogy a Fókusz meg az Aktív közszolgálati műsorként van elszámolva, amelyiket szinte vissza kell fogni, hogy ne az apokalipszis utáni napig hosszabbítsa meg ezeknek a csatornáknak a koncessziós szerződését. Ezek nem zavarnak senkit, pedig hát ezt a béna médiatörvényt, ami nekünk van, akár úgy is lehetne csűrni meg csavarni, hogy értelmes dolgok legyenek a segítségével kikényszerítve. De nem, a baj azzal van, ha jobbnál jobb focimeccsek vagy természetfilmek mennek megszakítás nélkül.
„Egyszerűen elfogytak a racionális érvek, hogy miért maradjunk az országban, amikor itt magasabbak a járulékterhek, a jogdíjak és a sugárzási díjak, külföldről pedig olcsóbban és háborítatlanul tudnánk sugározni, az előfizetőink észre sem vennék, hogy már nem Magyarországon bejegyzett műsorszolgáltatóként működünk. Eddig is csak azért maradtunk itt, mert fontosnak tartottuk, hogy Magyarországon, magyar munkatársakkal készítsünk műsorokat” – mondta Prokopp Dóra, a Filmmúzeum vezérigazgatója májusban az Indexnek. Ha ezt az egész sztorit egyáltalán el lehetne hinni, akkor valami ilyesmit kellene íratni ennek az országnak a sírkövére a 896-200? felirat alá.
A sztori röviden. Az ORTT 2006 decemberében vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogy hat gyanús tévéadó nem érte-e el azt a méretet, amit már országos vételkörzetűnek lehet nevezni. Ez már magában is nívós sáfárkodás az adóforintokkal, ami viszont ezután következett, az pláne. A testület a Spektrumot, a Filmmúzeumot, a Sport1-et és a Viasat 3-at országos vételűnek minősítette, a Viva és az HBO esetében pedig további kutakodást javasolt. Ezután pedig a médiatörvényre hivatkozva közölte, hogy ezek a csatornák bizony kötelesek naponta legalább húsz percben hírműsort sugározni.
A tény, hogy a tévénéző éppen azért választja a Spektrumot vagy a Filmmúzeumot, mert egy nyugodt, hírmentes estére vágyik, végül az ORTT-t is meghatotta. Először úgy módosították a saját közleményüket (itt közben figyeljünk a demokráciának mindig hasznos, tetszés szerint bárhogy értelmezhető jogszabályokra!), hogy a Spektrum és a Filmmúzeum elég, ha a profiljába vágó híreket sugároz, majd végül a Viasaton kívül a többi csatornának nagy kegyesen teljesen elengedték a hírsugárzás kötelezettségét. Ettől még sokkal nem lett jobb a három feloldozott bűnösnek, ugyanis a magyar filmek után fizetendő jogdíjterhük az országossá minősítés folyományaként háromszáz százalékkal megnőtt. A Sport1-gyel meg hirtelen az lett a baj, hogy 80 százaléka a UPC kezében van, ami eddig a kutyát nem zavarta, országos adónak viszont legalább 26 százalékban magyar tulajdonban kell lennie.
Az ORTT döntéseinek három szenvedő alanya kétségbeesésében közösen támadta meg bíróságon a bohócsipkás testület döntéseit, mivel szerintük a médiatörvény aránytalanul súlyos gazdasági terheket ró rájuk, valamint egyébként sincs összhangban a gazdasági társaságok működését szabályozó egyéb jogszabályokkal. Azt is megjegyezték, nem is annyira a hiszti, mint a kétségbeesett elkeseredés hangján, hogy ha nem nyernek, a többletköltségek elől egész egyszerűen külföldre menekülnek. Műsoraikat külföldről sugározva is el tudják juttatni a magyar háztartásokba, hiszen ennek a technikai feltételei ma már adottak, szélmalomharcot meg nyilván nincs kedvük folytatni.
Ízlelgessük ezt egy kicsit, hogy kellően nehéz legyen lenyelni. Itt egészen pontosan az történt, hogy egy felületi szerv, amelynek a feladata a piac működésének helyes mederben terelgetése és a szereplők munkájának segítése – ráadásul mindez az adófizetők kegyeiből –, egész egyszerűen arra használja fel a hatalmat, hogy kekeckedéssel és szarrágással elüldözze az országból a piac kifejezetten színes és hasznos szereplőit. Wow, ahogy az angolszász mondja.
Arról az ORTT-ről beszélünk ugye, amelyik cserébe viszont mindig oly készséges a piac két igazán nagy szereplőjével, hogy néha egyes tagjait szikével és csipesszel kell kibányászni a Tv2 és az RTL Klub kloákájából. Amelyiket nem zavarja, hogy a Fókusz meg az Aktív közszolgálati műsorként van elszámolva, amelyiket szinte vissza kell fogni, hogy ne az apokalipszis utáni napig hosszabbítsa meg ezeknek a csatornáknak a koncessziós szerződését. Ezek nem zavarnak senkit, pedig hát ezt a béna médiatörvényt, ami nekünk van, akár úgy is lehetne csűrni meg csavarni, hogy értelmes dolgok legyenek a segítségével kikényszerítve. De nem, a baj azzal van, ha jobbnál jobb focimeccsek vagy természetfilmek mennek megszakítás nélkül.
„Egyszerűen elfogytak a racionális érvek, hogy miért maradjunk az országban, amikor itt magasabbak a járulékterhek, a jogdíjak és a sugárzási díjak, külföldről pedig olcsóbban és háborítatlanul tudnánk sugározni, az előfizetőink észre sem vennék, hogy már nem Magyarországon bejegyzett műsorszolgáltatóként működünk. Eddig is csak azért maradtunk itt, mert fontosnak tartottuk, hogy Magyarországon, magyar munkatársakkal készítsünk műsorokat” – mondta Prokopp Dóra, a Filmmúzeum vezérigazgatója májusban az Indexnek. Ha ezt az egész sztorit egyáltalán el lehetne hinni, akkor valami ilyesmit kellene íratni ennek az országnak a sírkövére a 896-200? felirat alá.
