Bár a tét a mozi bejáratánál sem volt kicsi, a lapok számára mégis összehasonlíthatatlanul nagyobb a tétje annak, hogy milyen példányszámadatok jelennek meg, terjednek el róluk a potenciális hirdetők, ügynökségek körében. Ennek tudatában botorság lenne azt feltételezni, hogy minden piaci szereplő önként és „dalolva” az igazat és csakis az igazat közli lapjáról, a különbség szerintem sokkal inkább az, hogy ki mennyire hitelesen, hangosan, meggyőzően állítja, amit állít.

Amikor 1993-ban a nemzetközi példák alapján megalapítottuk a példányszám-auditálás intézményét, egy pillanatig sem gondoltuk azt, hogy kitaláltuk a szűziesen tisztességes piaci magatartás garanciáját. Minden rendszer kijátszható, ez is. Papíron három nap alatt drasztikus példányszám-növekedést lehet „produkálni” szinte bármelyik lapnál! Csak tudni kell a módját. A társadalom, a média és a reklám világának miért pont ez a szelete lenne más mint a többi? Amikor „füllent” az ügynökség az ügyfelének és viszont, a médiatulajdonos az ügynökségnek és viszont, akkor miért ne „füllentene” keresztbe kasul az ügyfél, az ügynökség, a médiatulajdonos, a produkciós cég, a kutatócég stb., stb.?

Úgy gondolom, hogy mindenki azért „füllent”, mert megteheti. Megteheti, mert van, aki elhiszi. Elhiszi, mert esetleg el akarja hinni, mert esetleg az az érdeke, hogy elhiggye. Elhiszi, mert esetleg nem tehet mást, mert esetleg nem elég felkészült, képzett, tapasztalt, hogy ne higgye el. Megteheti, hogy „füllent”, mert megéri neki. Még akkor is megéri neki, ha esetleg néha megfizeti az árát.