Ez mindenképpen rövid távú gondolkodásmódra enged következtetni. Általánosítani természetesen nem szabad, hiszen a korrekt adatok publikálása a többség érdeke.

A kutatási adatok mellett fontos, hogy a tervezésnél átéljük a kommunikáció és annak tárgyát képező márka lényegét, illetve nem szabad megfeledkeznünk a „józan ész” faktorról és az empatikus készségről sem. Fontosak a számok, de minden elhivatott szakember számol a mérési hibákkal. Az viszont, hogy egy kiadó az axiómaként pozicionált információt szánt szándékkal hamisan közli, érthetetlen. Egy erős affinitással rendelkező lap nem feltétlen a példányszám miatt kerül be a médiatervbe, és a konkurenciaharc miatt előbb-utóbb úgyis kiderül a turpisság.

Állítsunk számlálóbiztosokat a nyomdagépek vagy az árusítóhelyek mellé? Talán a jelenleginél szigorúbb büntetés elrettentheti a még forgalomban lévő hazárdírozókat? Segítség lehet a kiadók és sales house-ok összefogása mellett a Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE), illetve szükség esetén az Önszabályozó Reklámtestület bevonása (ÖRT) az auditálásba.

A médiaügynökségek feladatköre már rég kiszélesedett az érdekvédelem fogalomkörével. Egy-egy stratégiai együttműködés, illetve terv elfogadásakor fontos és döntő jelentőséggel bír az ügynökség számokkal és egyéb szakmai ismeretekkel kiegészített véleménye és javaslata, hiszen ez a médiaügynökségek egyik alapvető feladata.

Természetesen az ügynökségek az átadott információkért csak bizonyos korlátokig tudnak felelősséget vállalni, ennek a problémának alvállalkozói szinten kell megoldódnia, persze minden napért kár, ami addig telik el, amíg a piac kiveti magából a hitelét vesztett szereplőket.