Honnan tudja az Uniomedia, hogy ki a jó fodrász?
2018-02-23
Zsinórban negyedszer lett az Uniomedia az év pr-ügynöksége. A stratégiai versenypályázásról, a D-vitamin elterjesztéséről, a kezdetekről és az első ügyfelükről, politikai és piaci környezetről, illetve szaporodó krízishelyzetekről beszélgettünk Balatoni Zsófia és Római Róbert alapító-vezetőkkel a Kreatív februári számában. Ebből olvasható most egy részlet, a teljes verzióról és a printszámról pedig erre tudható meg több.
Egy évvel ezelőtt arról beszéltetek, hogy egy varsói iroda nyitásán dolgoztok. Az hogy áll?
Római Róbert: Van egy partnerügynökségünk kint, de saját irodánk egyelőre nem lett. Egész egyszerűen azért, mert akivel kint elkezdtünk dolgozni, állapotos lett. És mivel ez egy nagyon emberfüggő dolog, nem nagyon volt más megoldásunk, mint partnercéggel dolgozni együtt.
Balatoni Zsófia: A legnagyobb regionális ügyfelünk, az Airbus üzleti döntésén inkább múlott, mint rajtunk, hogy Szerbiában, Horvátországban vagy Csehországban lett több munkánk. És anélkül, hogy konkrét példákat hoznék, előfordul, hogy egy országban folyó politikai változások is befolyásolják, hogy mennyire érdekes az az ország egy nemzetközi ügyfélnek.
Magyarország mennyire érdekes a nemzetközi ügyfeleknek?
BZS: 2011 óta az a stratégiánk, hogy próbálunk az egész régióban dolgozni, azaz azt tudjuk ajánlani a regionális ügyfeleinknek, hogy nem csak Magyarországon, hanem a régió más országaiban is tudunk szolgáltatást nyújtani. Így nem vagyunk annyira kiszolgáltatva annak, hogy egyetlen ország mennyire fontos az ügyfélnek. A regionális szolgáltatásoknál időről-időre változik egy-egy ország aktuális súlya. A mi régiónk globális összehasonlításban nem különösebben vonzó, a vásárlóerő gyenge, a számtalan nyelv miatt pedig macerás itt bármit csinálni. Annak viszont, aki már ezzel a régióval foglalkozik, annak Magyarország jellemzően nem érdektelen, hiszen a nagyobb lélekszámú országok között vagyunk a térségben.
Volt olyan ügyfeletek, akit azért tartottatok meg, mert bár nem feltétlenül hozott önmagában sok pénzt, de például jobban lehetett vele pályázni versenyeken, és közvetetten térült meg az együttműködés?
BZS: Olyan ügyfelekre gyúrtunk kezdettől fogva, akikkel büszkeség volt számunkra dolgozni. Amikor egy olyan kaliberű cég, mint a Heineken, a Microsoft, Coca-Cola, vagy éppen a Nespresso kiír egy tendert, akkor azt érezzük, hogy bármit megtennénk azért, hogy velük dolgozhassunk.
RR: Eszünkbe szokott jutni, hogy egy márkán nagyon jó dolgokat lehet csinálni, ha pedig valami igazán jót csinálunk, azzal díjakat nyerhetünk. De arra kapacitásunk sincs, hogy csak a versenyekért vállaljunk el egy munkát.
De a versenypályázásba elég látványosan fektettek be.
BZS: Igen, az, hogy nem dolgozunk csak azért, hogy legyen mivel versenyezni, nem azt jelenti, hogy nem teszünk energiát a versenyekbe. De ha ingyen dolgozunk, annak általában más oka van. Az Igazgyöngy Alapítvánnyal például szinte a kezdetek óta együtt dolgozunk.
RR: Az egész versenyzés nyilván nagyon sok pénzbe kerül. Sokat kell belefektetni munkában is. Mostanában sok a vita arról, hogy a versenyek mennyire objektívek. Én azt gondolom, hogy jó darabig semmilyen kapaszkodója nem volt egy ügyfélnek, ha ügynökséget keresett, csak pletykák. Aztán 2011-től ott volt az ügynökségek árbevétel szerinti toplistája, ami információ, de azért elég kevés támpontot ad ahhoz, hogy ki milyen színvonalon végzi a munkáját. Mindenen lehet javítani, de azért a versenyeredmények valamit mégiscsak mutatnak. Lehet vitatkozni azon, hogy egy-egy cég, kampány miért kapott vagy nem kapott díjakat, nekem is van erről-arról véleményem. Az egyik legjobb múltbéli kampányunk például soha semmilyen díjat nem kapott, de mondhatnám azt is, hogy szerencsétlennek éreztem, amikor a Cafe PR egy megnyert European Excellence Award díjjal nem került a PR Toplista dobogós helyére tavaly. De összességében ez még mindig a lehető legjobb mutató, így például elég látványos, hogy az idei Prizmán több olyan cég nyert pr-díjat, akik nagyon nem nevezhetők klasszikus pr-cégnek. Ez a valódi piaci trend, amit a versenyek is lekövetnek. És ez jó dolog.
A PR Toplistán két és félszer annyi pontotok volt, mint a második helyezettnek. De két és félszer annyi kampánnyal is pályáztatok. Mennyire mérhető ezeknek a versenybefektetéseknek a megtérülése? Ez láthatóan egy stratégia.
BZS: Ez kettős dolog. Az ügyfeleknek is fontos a verseny. Aki lelkesedéssel végzi a munkáját, az szereti az elismerést, és ez így van rendjén. Ha az ügyfél elégedett egy kampánnyal, akkor reális elvárás tőle, hogy szakmai elismerést is kapjon. Vagy hogy lássa, hogy egy nemzetközi mezőnyben mennyit ér. A megbízónak egyébként a díjak inkább viszik a hírét a szakemberek körében, mint az ügynökségnek, de persze nekünk is jó cégér. A Prizmának több mint száz fős a zsűrije. Nyilván vannak ügyfelek, akiknél a versenyeredmény szempont, ha cégeket válogatnak egy tenderre. Én is ezt tenném. Hogyan keres az ember klasszikusan fodrászt például? Honnan tudod, hogy ki a jó fodrász? Szóbeszédből. Egy barátnőm elmondja, akinek bevált az egyik. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem a legjobb módszer. Az a jó az ügynökségi listákon és versenyeken, hogy az ügyfeleknek segít az eligazodásban.
RR: Zsófi fodrászpéldája egyébként nem légből kapott, az új fodrászt, akihez járok, ő találta, mégpedig úgy, hogy megnézte, kik nyertek komolyabb fodrászversenyeken. Talált egy lányt, aki több versenyen nyert, megkerestem. Messzebb van, de jobb és olcsóbb is, mint az, akihez korábban jártam. A fiam is odajár, neki még van haja, úgyhogy a jó fodrász nála még fontosabb. Komolyra fordítva, amikor mi össze akarjuk vetni magunkat „menő” külföldi cégekkel, trendeket követünk, ugyanezt tesszük. Mi sem csinálunk mást, mint hogy megnézzük, kik nyertek a nagyobb nemzetközi versenyeken, és megnézzük, milyen szolgáltatásaik vannak, miket csináltak. Én sem tudnék ennél jobb megoldást jelenleg.
Az interjú teljes verziója a Kreatív februári nyomtatott lapszámában olvasható.
Ezekben a Relay és Inmedio üzletekben keresd a Kreatívot!
Budapest: Allée, MOM, Mammut, Hegyvidék Központ, Aréna, Savoya Park, Campona, budaörsi Tesco, óbudai és soroksári Auchan, Váci utca, Városház utca, repülőtér T2
Batthyány tér HÉV, Deák tér, Kálvin tér, Ferenciek tere, Árpád híd, Örs vezér tere, Déli pályaudvar, Klinikák, Népliget, Nyugati pályaudvar, Lehel tér, Blaha Lujza tér, Ferenc körút megállók
Debrecen (Malompark, Tesco, Árkád, vasút), Győr (Árkád és Győr Plaza), Kecskemét (Március 15. utca), Komárom (Igmándi utca), Miskolc (Tesco, Auchan), Nagykanizsa (pláza), Nyíregyháza (Korzó), Orosháza (vásárcsarnok), Pécs (Árkád), Sopron (Széchenyi tér, Tesco), Szeged (Árkád), Székesfehérvár (Alba Plaza, Auchan), Szolnok (Volán üzletház), Szombathely (vásárcsarnok, vasútállomás), Tatabánya (Vértes Center), Veszprém (Kossuth utca, buszpályaudvar), Zalaegerszeg (Tesco, buszpályaudvar)
Puskár Krisztián