Intro

A T-mobile új filmjéről, a frizbizős K.A.P.-ról. Tessék csak utánanézni.

A sztori a következő: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy sajtótájékoztató (a Mosolyország Alapítványé), amelyen egypár, az Ügy mellé állt támogató (köztük Geszti Péter, az Akció kreatívigazgatója) is részt vett. Ezen a sajtótájékoztatón szép számmal gyűltek össze a sajtó képviselői, akik udvariasan meghallgatták, melyik támogató miért is támogat. Majd miután minden fontos dolog elhangzott, felállt egy bátor újságíró (akinek tette ugyan e helyütt, most urbánus legendává vált, nevét azonban homály fedi), és feltett egy kérdést. Kedves Reklámkészítők. Ez mind szép. De mikor jön már el az az idő, amikor egy nem társadalmi célú reklámban is láthatunk végre mozgássérülteket? Ahogyan látjuk őket nap mint nap az utcákon, ahogyan normális módon itt élünk együtt. Egyszerűen, toleránsan, negatív és pozitív diszkrimináció nélkül.

Hát bizony. Hang fennakadt, szó bennszakadt, lehelet megszegett. Majd – a legenda szerint – így hangzott a kínos csöndet követő válasz: ha a magyarországi ügyfelek közül egy is bevállalja. Ha majd az ügyfelek nem gondolják, hogy az ilyesfajta vizuális imázs a terméknek árt.

Bár a válasz ilyeténképpen lezárta a további vitát, a gondolat befészkelte magát a kreatívigazgatói fejbe. S egy későbbi forgatás alkalmával a szereplők közt ott volt a kerekes székes srác is, akinek filmbéli léte attól függött, hogy az ügyfél melyik szpotverziót fogadja el. A legenda szerint nagy volt a drukk azért, hogy a „vele” és ne a „nélküle” megoldást. S T-mobile elfogadta az első verziót.

Én azt gondolom, hogy ez amilyen csendes, olyan…nem, sokkal fontosabb dolog.