Tungate öt éve Párizsban él, londoni identitását lassan szétolvasztja a francia világ, rengeteget utazik, évente egyszer ő szerkeszti az Epica Yearbookot, az Epica reklámverseny hivatalos összefoglaló albumát, és mindemellett könyveket ír, amelyekben a nagy média- és divatbrandek társadalmi és kommunikációs hatásait szedi ízekre. Hát, erre nem lehet mást mondani, minthogy remek, remek állapot.

Tungate nem az egyetlen, aki a kötöttségeket – az életforma összes hátránya ellenére (a hihetetlen módon összetorlódni bíró határidők, a bizonytalan honorárium, a tervezhetetlen karrier stb.) – a szabad munkatempóra váltotta fel a nemzetközi kommunikációs szakmában, sőt! Names Gustafson – aki Amerikában jól ismert kreatívigazgató és számtalan országosan ismert reklámhadjárat ötletguruja – nemrégiben például 20 év után döntött úgy, hogy kilép az ügynökségi kötelékből és a maga ura lesz, mert az ügynökségi/multinacionális kereteket szűknek érezte és bízott a saját képességeiben, a már megszerzett kapcsolataiban, valamint abban, hogy megáll a saját lábán [forrás: Mediaweek.com].

A szabadúszás nemcsak az egyik oldal számára csábító: számos nemzetközi vállalatnak pont arra a tudásra van szüksége, amelyet a freelancer birtokol, még akkor is, ha ez a tudás a szervezetnek éppenséggel nemhogy kevesebb, de több pénzbe kerül. A szabadúszó pálya a világ fejlettebb felén szépen fejlődik: már egész iparággá alakult és speciális ügynökségek telepedtek rá, hogy a megfelelő cégeket a megfelelő emberekkel összehozzák. Éppen ezért, – a Paladin Staffing kutatóintézet egy pár évvel ezelőtti felmérése szerint – a szabadúszó kommunikációs szakembereknek csupán 13 százaléka váltaná fel a szabadságát azért, hogy teljes munkaidőben – akár egy jól csengő pozícióban is – állást vállaljon [forrás: Brand Republic].

Na most, Magyarországon a „freelancerség” lényegében és sok esetben egyet jelent azzal, amit a „számlás kényszervállalkozó” – vagy rosszban esetben a „parkolópályára tett” – kifejezés takar. Nagyon-nagyon ritka, hogy egy ügynökségből kiszakadt szakember évekre megoldja a helyzetét azzal, ha a saját feje után indul el. Sokan találják magukat szembe azzal: se munka, se pénz, se biztonság, se karrier. Miközben egy nyugat-európai FREElancer tényleg „free”, addig a magyar leginkább a saját csapdájának a foglya, mondom, egy-két kivételtől eltekintve. Arról már nem is beszélve, hogy nagyszerű kis magyar társadalmunkban a kommunikációs iparágban dolgozók elsöprő többsége formálisan szabadúszónak tekinthető, miközben számlázása fejében pontosan ugyanazt várja el a cégük tőlük, mint a belső munkatársaktól. Az önellentmondáson túl, meggyőződésem, hogy a számlázásos állapot is oka a piac kissé beteg lelkiállapotának, annak a rengeteg bizonytalanságnak és paranoiának, ami a magyar kommunikációs iparág szakembereit úgy nagy általánosságban jellemzi.

A valódi önállósodási szándék azonban itthon is megvan, és vannak, akik azt mondják: Megy egyedül is! Akinek meg nem, az érthető módon nem dicsekszik a végkimenetellel.