Intro

Tekintsünk el most attól (bár remek publicisztika téma), hogy az MTV közpénzekből él, és így nem egy vallásközösség – hanem „ennyi meg annyi katolikus mellett még amannyi református, evangélikus, zsidó, vallástalan és hottentotta”1 – közpénzekből élő médiacsatornája. Hagyjuk azt, hogy a katolikus vallási vezetőt a hírműsorokban Szentatyának hívni nem okos gondolat. Azt is, hogy az MTV kommunikációs tevékenysége a sorozatos vatikáni médiaesemények során gyalázatos volt (a pápa halálhírének időben be nem jelentése, Nika György menesztése, aztán a Vatikánba küldése etc.). Emeljük ki most csupán a fent idézett „Legyen reklámmentes a gyásznap!” vezérsorú hivatalos kommunikációs üzenetet.

Kolosi Péternek, az RTL Klub programigazgatójának szarkazmusa a minimum ebben a helyzetben. „Ez olyan abszurd kérés, mintha azt kérnék a gyászolóktól, hogy egy napig ne vegyenek levegőt” – mondta a Kreatív Online-nak2.

Nem arról van szó, hogy a világ egyik jelentős vallási vezetőjének a haláláról, illetve a vatikáni eseményekről a köztelevíziónak ne kellene méltóképpen beszámolnia, ne kellene műsorrendet változtatnia, teret adva a hosszas méltatásoknak (illetve az objektív, hiteles elemzéseknek!), valamint lekövetve a médiaesemény minden percét – ez teljesen természetes. Az viszont, hogy a reklám, mint a kegyeletsértés eszköze, mint valami eredendően rossz, és egy ilyen emelkedett pillanattal össze nem férő, kvázi a „földi poklot reprezentáló” dolog jelenjen meg, teljes nonszensz.

Persze, „a köztévének nem a reklámbevétel fontos”, ahogy Kolosi Péter mondta (bár én ezt nem gondolom, mert a médiatörvény szerint az MTV reklámbevételből is él), a kereskedelmi csatornáknak viszont igen, tehát a reklámmentes nap-ötlet teljesen elképzelhetetlen a piaci szférában. Az MTV akár meg is teheti, hogy ő maga nem sugároz reklámot, mert nagy bevételtől ezzel a lépéssel nem esik el. A nagy baj azonban az, hogy egy közszolgálati televízió nem gondolkodhat így a reklámról. A reklám ugyanis gazdasági eszköz. A reklámtörvény szerint ugyan „a kultúra része”, elsődlegesen azonban a piaci mechanizmusokhoz elengedhetetlen feltétel, a piac egy alapvető eleme.

Szezont a fazonnal kever itt össze a köztelevízió, úgy tűnik, mintha totálisan zűrzavaros lenne, milyen szakmai, társadalmi vagy politikai rendszernek is feleljen meg a vezetés. Ez a fejetlenség, vagy a sokszereplős bürokratikus rendszer rákfenéje érezhető a kommunikációs stratégián, annak hiányán, illetve a rengeteg kommunikációs bakin. Mindeközben az MTV felelőssége nem csökken, sőt talán egyre nő: a köztelevíziónak nem kis szerepe van abban, hogy miként gondolkodnak a felnövekvő generációk. Mikor jutunk már el oda, hogy a számtalan, már-már közhelyesnek tűnő kritika, elemzés és vita után történik is valami?