Amikor Berlinben jártam egy pár hónappal ezelőtt, egy idő után már mindenbe ezeket a fura kis lényeket láttam bele, a hangszóró olyan volt, mint egy félszemű lényecske, a lámpaoszlop, mint egy vékony, hosszú, fél lábon álló kígyó, üvegszemekkel. A környezet rásegített az élményre, hiszen minden kültéri felületet megtaláltak a művészek, hogy odavarázsolják a saját világukat, egy darabka bizarr és szürrealista gondolatot, a színeket, a formákat – a designt. Egy ház falán rózsaszín kis malacorrocska türemkedik ki – egy szürke és koszos cső vége, befestve –, egy utcasarkon az otthagyott biciklitorzó égszínkékre festve, de az oszloppal együtt. Az urbánus környezet a szemünk előtt alakul át: hol van már a ’80-as évek graffiti stílusa, a hip hop és rap által inspirált színes falfelületek?

Amiről beszélek, az a street art egy új – pár éves – vonulata, a street logók műfaja, amely technikájában, világérzésében, művészi kifejezésmódjában jelentősen különbözik az elmúlt évtized jellegzetes falfirkáitól. Ennél jobban nem tudom elmagyarázni – el kell menni Berlinbe, Londonba, Amszterdamba, Barcelonába vagy nyitott szemmel kell Budapesten járni, és észreveszi az ember.

És hogy mi köze mindennek a reklámhoz? „She’s not buying your idea of teens. (But buying everything else.) – If you think teens are fickle, think again.”* – szól a Seventeen elnevezésű brit magazin hirdetése az AdAge-ben. Hát bizony. Szerintem nem csak nekem van olyan érzésem, hogy a reklámoknak – nagyon-nagyon kevés kivétellel – semmi közük a valósághoz. Megszámlálhatatlan a Barátok közt-színtű, rendkívül életszerűtlen párbeszéd (jaj, az megvan, amikor a hároméves ovis egy tízéves hangján, rendkívül idétlenül válaszol a „Szürke, mint a…?” kérdésre, hogy „ Blúzod!”), az életidegen jelenet, a béna szöveg – pláne, ha fordításról van szó. (Kedves Bacardi-reklám magyarító, a pultoslány nem véletlenül néz ki latinnak abban a táncos szpotban, megvan az oka annak, hogy az eredeti változatban spanyolosan nyomja a „Table Six!” utasítást!)

Jó lenne, ha a marketing nem íróasztalok mögött, kutatásokból és mindenféle mátrixokból kiszámított tudomány lenne. Látta valaki azt a Snickers-plakátot, amit Benesch Ferenc, az Ogilvy art directora mutatott a legutóbbi Kreatív Reggelin? Ha nem mondja, nem látni a hirdetésen a logót – látni viszont, hogy a Snickersnél észrevették, mi minden van a házak falára festve.

*„Nem veszi meg, hogy te mit gondolsz a tinikről. (De megvesz minden mást.)
– Ha azt gondolod, hogy a tinik ingatagok, gondold át."