Intro

Kreatív - 2003. április

2003. április 01. 00:00

Nyomtatás

Miért van az, hogy a magyarországi reklámkritika kimerül a Népszabadságban – egyébként kitűnően – író egyetlen árva publicista munkásságában?

Kapcsolódó cikkek

Nemes Juli zárszava

Ez nem azt jelenti, hogy „Tengerlaki Krisztián” írásai ne lennének legitim kritikák, de miért van az, hogy a magyar reklámszakma eleddig nem bírt kitermelni egyetlen Bob Garfield-ot sem (az Advertising Age reklámszaklap megkerülhetetlen, mércének tartott kritikusát)?

És miért van az, hogy a bíráló hangvételt folyamatosan számonkérő magyar reklámszakma minden, még csak nem is negatív, csupán szarkasztikus jelzőre (kevés példától eltekintve) piaci pozícióféltés miatt, heves tiltakozással ugrik rá?

A válasz mindezen kérdésekre annyi: a piac túl kicsi és még viszonylag fejletlen is. Nem volt idő arra, hogy kiérlelődjenek a szakmát megjárt, ámde függetlenedett, jó tollú kritikusok, akik ebből élnek, és akiknek abszolúte nem számít, kit „bántanak meg”. Nem volt idő arra sem, hogy a szakma megértse és elfogadja: a nyilvános kritika nem félelmetes, hanem szükséges jó, a vita pedig segít!

A szakmai szemmel írt kritikának akkor is helye kell legyen, ha az egy kreatív tervezőnek vagy egy ügyfélnek „rosszul esik”. Ha a szakmailag elismert reklámkritika úgy ahogy van, nem létezik, azzal nem az amúgy is szemet szúró hiányosságokat takargatjuk el, hanem a piaci fejlődést akadályozzuk meg. Igenis meg kell mondani, ha valami jó, feltétlenül fontos dícsérni és bátorítani – és ugyanúgy lehúzni, ízekre szedni is!

Egy mérvadó reklámkritikus teljességgel független, ugyanakkor valamennyi szakértelemmel is rendelkezik. Ahogy Wilheim András fogalmazta az És-ben, a Fáy Miklós kontra magyar zenekritikusok-ügyre válaszul: „ha elkezdődnek a megfontolások, a kritikus megszűnt kritikusként létezni”. (…) „Nyilvánvaló, hogy bizonyos szaktudással a kritikusnak rendelkeznie kell, hiszen ennek hiányában nem működtethetné legfőbb adottságát, ami egyáltalán kritikussá teszi: kritikai érzékét.” A magyar reklámkritika jelen állapotára lefordítva ezt: nem szükséges, hogy a mi Bob Garfield-ünk a magyar reklámszakma egyik nagy öregje legyen, de azért nem árt, ha némileg konyít a marketingkommunikációhoz. Ami elengedhetetlen viszont: kívül kell, hogy álljon az üzleti összefonódások sűrű szövetén, és ne parázzon be azon, kinek az érdekeit sérti meg.

Nemes Juli nem folytatja reklámkritikai rovatát, a Masszázst. Érvei érthetőek: nem független többé, tanácsadó céget alapít. Ez azonban nem azt jelenti: ezennel feladtuk, megpróbáltuk, nem ment, köszönjük szépen. Megpróbáljuk újra: reklámkritikust keresünk! Olyat, akire érdemes hallgatni, olyat, aki bátor.

Olyat, mint Fáy Miklós.

Katona Éva, Kreatív, főszerkesztő (2006 márciusig)
a szerző cikkei

Megosztom Facebookon Megosztom LinkedIn-en

Küldés e-mailben

kapcsolódó cikkek

Nemes Juli zárszava

Hozzászólások (44 db)

Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!

eros_istvan 2004. 04. 23., 13:19	#
Csiszii! Szerintem is teljesen igazad van. Én nem vagyok szakmabeli, de úgy érzem, hogy a médiatervezésben is jó sok citromdíjat kioszthatnánk. Vannak olyan részei az országnak, ahová a kampányok el sem jutnak. És ez szerintem durva szakmai hiba. Pista

2004. 04. 23., 09:34	#
Legyen ARANY KUKA díj - a sok szemétnek.

Ponti 2004. 04. 22., 20:05	#
Csiszi, szívemből szóltál ...és sokszor a láthatóan bűn rosszra sikerült végeredményt az ügyfél még magának is megmagyarázza, hogy jó az, mert jó eredményeket mért. Igenám, de a belenyomott médiabudget, meg a jó médiatervezés, kreatívtól függetlenül is elérhet jó eredményt (és el is szokott). De azt soha nem fogja megtudni a szerencsétlen együgyű istenbarma, hogy mennyivel többet ért volna el, illetve mekkora forgalmat vesztett a jó kreatív hiánya miatt. És mennyi van az ilyen, ide a "balkánra" buktatott, külföldi nagyokosból, akik nagyon tudják, hogy mi kell ennek az országnak, milyen üzenetek, milyen reklám és milyen snitt. De persze otthon soha nem jutnának ilyen státusz közelébe sem. Asszem kiderült, hogy sokkal rosszabb tapasztalataim vannak külföldi marketing vezetőkkel, mint a magyarokkal. Őket (nem mindet) a magyar kreatív reklám nagy ellenségeinek tartom.

Csiszii 2004. 04. 22., 12:01	#
Ha megengeditek, hogy beleszóljak, szerintem azért nem tudtok dűlőre jutni, mert egybe van mosva két különböző fogalom... egyrészt a kreatív - másrészt a médiatervezés. A kreatívabb emberek szeretnék úgy látni, hogy a kreatív terv a döntő fontosságú a kettőből, mert egy ütős anyag még rosszul összeállított médiatervvel is lehet sikeres. Ugyanakkor mint több példa is mutatja, ez nincs így, ellenben egy ROSSZ kreatív is csinálhat hatékony kampányt, ha kellően nagy és jó a mögötte lévő médiaterv... Ettől persze még lehet, hogy egy jobb kreatívval még sikeresebb lett volna az akció, és minden eddigi rekordot megdöntöttek volna, de ezt soha senki nem fogja tudni bebizonyítani és eldönteni. Szóval ha elfogadtok egy javaslatot, én azt mondanám, hogy két felé kéne választani a dolgot, megközelíteni kreatív és média oldalról, és vagy 2 "díjat" adni, vagy a 2 külön pontszámot átlagolni, és ez alapján kiválasztani a dicső győztest. A hatékonyságot pedig ha nem is teljesen figyelmen kívül hagyni, de nagyon kicsi súllyal nézni (és ezt rögtön le is írni, hiszen nyilván a sértett ügynökség első szava az lesz: "jól lehordtatok, pedig lám-lám milyen piszok sokat adtunk el belőle, lehet irigykedni!")

2004. 04. 21., 00:11	#
kedves jajjfagyi, ne haragudj rám, sem kioktató nem akarok lenni, sem kötekedő... fáradt is vagyok, már aludnom kellene, ehelyett most fejezem be a munkát... :-/ szerintem is az a jó reklám, ami eladja a terméket (vagy éppen azt csinál vele, amit a megrendelő szeretett volna), ebben egyetértünk :) de épp a tipográfiai és hasonló dolgokban biztos, hogy nem tud a fogyasztó dönteni: azt nyilván érzi, hogy valami nem stimmel, bántja az arányérzékét, a szemét, ilyesmi, de csak a szakember képes ezeket a hibákat ténylegesen behatárolni és megfogalmazni (nyilván mindkét oldalon vannak kivételek, ahogy a halmazok átfedik egymást pl.) és valóban fel kell rúgni bizonyos szabályokat, ahogy pl. már az aranymetszés sem kizárólagos etalon, úgy más dolgokban is lehet változtatni: csakhogy szerintem épp ez a pont, ahol eldől, hogy szakember-e valaki – képes-e úgy változtatni, hogy az új is jó legyen? szerintem a szakmánk telis-tele van kontárokkal, tanulatlan tördelőkkel, grafikusokkal, vicceskedő hobbyszövegíróval, akik szörnyűségeket ontanak a kezük alól, s szinte bármelyik újságban tucatjával találni a munkájukat (különösen a hirdetési kiadványokban)... ők aztán tényleg nem törődnek semmiféle szabállyal, legyen annak esztétika, pszichológia vagy akár jog(!) a meghatározója, de az biztos, hogy nem ezen múlik a változatosságot célzó szakmai fejlődés hát ez van alább már írta Pirx, hogy ez társadalmi jelenség nekem ez a tudat szomorú vigaszt is nyújt egyben

Jajjfagyi 2004. 04. 20., 21:46	#
Véleményemet a nálam szakmailag tapasztaltabbak véleménye ellenére is fenntartom: jó a reklám, ha eladja a terméket. Azt, hogy tipográfiailag, vizuálisan vagy bárhogy máshogy rossz, azt nem egy szakmai zsűri, hanem a vásárlók dönthetik el. A hibát akkor kell keresni, ha nem működik a kívánalmaknak megfelelően az adott marketingakció. Különben eljut az egész szakma abba a hibába, hogy senki nem mer újítani, más kreatív elgondolás irányába elindulni egy reklám megtervezése kapcsán. Tény, hogy vannak zsákutcák, de, ha a megszokott szabályokat nem rúgja fel senki, akkor mindig ugyanazt látjuk. Tény, hogy vannak rossz reklámok: pl. óriásplakátra túl sok információt kis betűmérettel rászednek - valamiért a plakátkiállítás minden évben tömve van olyan pályamunkákkal, amik az óriásplakátok alapkövetelményeinek nem felelnek meg. Elképzelhető, hogy egy reklám túl sok információt akar egyszerre átadni – ami szintén nem működhet. De ezek a reklámok a kívánt eladási statisztika eléréséhez nem fognak megfelelő mértékben hozzájárulni – tehát rosszak. A szubjektív és a szakmai vélemény szétválasztására (a szakmai féltékenység figyelmen kívül hagyása mellett) Henry Ford talán az egyik legjobb példa, aki azt mondta: „Mindenki olyan színű autót vesz, amilyet akar, amennyiben feketét akar.” S ezzel hosszú időre a saját szubjektív véleménye alapján (az ok most mindegy) meghatározta, mi a jó és a rossz szakmailag az autógyártásban – figyelmen kívül hagyva a vásárlói érdekeket.

2004. 04. 20., 18:40	#
Hogy mitől rossz egy reklám? Hát ez annyira egyedi, hogy nem lehet rá általánosságban kijelentést tenni: lehet rossz a koncepció maga, vagy a vizuális megjelenítés, netán a szövegezése... lehet, hogy tipográfiailag nem állja meg a helyét, vagy éppen pszichológiailag, mindez csakis adott esetben dönthető el... Ha lenne Citrom-díj, benevezhetnél rá olyan munkákat, amik valamiért bántják a szemed, és megindokolhatnád, hogy miért is tetted oda. Aztán mások nyilván szintén hozzáfűzhetnék a véleményüket, esetleg vitáznának rajta, ami már önmagában sem lenne rossz eredmény. De szavaznának is, mondjuk fel- és lefele is pontozhatnának: ha egyest adsz, javítasz az átlagán, ha tízest, akkor rontasz. Aztán év végén a legtöbb pontot begyűjtött cuccok megkapnák a citromot, tisztán itt, és tisztán szakmailag (a pékek gondolom nem elsősorban ezt a fórumot látogatják) :))

2004. 04. 20., 18:33	#
sunnal egyetértve a mosóporral kapcsolatban írtakban továbbra is fenntartom, nem nagyon lehet szakmailag nulla, de jól működő reklám az, hogy egy márkanév adott esetben rengetegszer elhangzik, korántsem biztosítja a reklám hatékonyságát (ezt sokkal inkább a fogyasztónak megfelelő márkaszemélyiség teszi, vagy a tapasztalatra épülő bizalom, vagy a már meglévő márkahűségre alapuló felismerés, stb) valaki egy-egy munkáról vagy szakmai véleményt mond, vagy szubjektív gondolatokat, de ezeket mindenképpen külön kell kezelni - ja és persze mindkettőt is elmondhatja :))

Jajjfagyi 2004. 04. 20., 18:31	#
Ezek szerint első lépésben el kéne dönteni mikor rossz egy reklám. Ha eléri azt a célt, amire megszületett (értsd: eladja a terméket, ha megvalósulása nem is igényelt különösebb kreatív ötletet, esetleg az ötlet megvolt, de szakmailag összecsapottnak minősül a megvalósítása), vagy az a rossz reklám, amiről a kreativitás csúcsa látszólag, megjelenése pillanatában örömódákat zeng róla a szaksajtó, de a termék eladását nem segíti elő? Én az utóbbit tartom kevésbé jónak. Sun, kérdésedre a válaszom: „nem feltétlenül”. Ha a Tomi mosóport nézzük, azt tényleg alátámasztotta már a múltban is egyfajta marketing, ami a Violáról emlékeim szerint már kevésbé mondható el. Ezeknek a használatát nagyszüleinktől örökölhettük. Szüleink lehetőségükhöz mérten hamar áttértek a mosóporról granulátumra vagy más alternatívára, hiszen a mosópor nem oldódik fel rendesen, a fehér por nem csak a vízzel jön ki a gépből öblítésnél, hanem valamennyi a ruhán is marad. Erre mondhatnád, hogy az új lehetőségeket a reklámokkal terjesztették el. Erre se lenne egyértelmű igen a válaszom. A mosógélről az itthoni boltokban még hallani sem lehetett, de Bécsből már nagyüzemben hoztuk be. Mire megjelent a hazai kereskedelemben, szóbeszédből már ismerhették a háziasszonyok, tehát a reklámokat az ismerősi ajánlás már megelőzhette. De nagyon eltértem megint a tárgytól. Elsőnek tehát azt kell eldönteni, mikor rossz egy reklám. Ha öncélúan kreatív (ezt is sokan kritizálták már itt a fórumon), vagy ha a „sablonműsort” adja, de eléri a célját?

2004. 04. 20., 16:21	#
jajjfagyinak: "tehát a szakmailag nulla reklám is lehet hatásos". naná, de az alant emlegetett Citrom-díj vagy nevezzük bárhogy nem a reklám hatékonyságáról szól - vagy én értettem teljesen félre itten az egészet? szakmailag jó avagy rossz reklámokról illetve reklámkritikáról hablatyolunk itt, és nem hatékonyságmérésről. mondjuk olyasmiről, hogy kreatív szempontból klassz-e egy kampány és nem médiatervezés- vagy reklámbudget vagy bármi más szempontból. és még egy szó. azt írod a mosópor vásárlási szokásokról, hogy a családi hagyomány, az ismerősök véleménye is dominál - de mindezekre hatással volt egy reklám anno, mikor kialakultak - nem? üdvözlet sun

Jajjfagyi 2004. 04. 20., 14:57	#
Nem vagyok kimondottan szakmában dolgozó. Van a marketinghez némi közöm, de ügynökséget belülről még nem láttam. De a fórumot olvasva, illetve az emberekkel beszélve (az élet más területein is!) észrevettem, hogy a szakmai megítélést és a szubjektív véleményt nem nagyon tudják szétválasztani. Olyanhoz sem nagyon volt még szerencsém, hogy valakinek a szájából kicsússzon a következő mondat: „Véleményem szerint ez úgy tré, ahogy van, de szakmailag megállja a helyét.” Nem, ebben az esetben az illető komoly érvekkel támasztja alá a „tré” állítást, így a szubjektív véleményből szakmai kritika lesz. Ettől lehet még jó az adott dolog. Vagy nézzük a klasszikus mosópor reklámokat (melyeket már annyit kritizált mindenki szakmailag is): ha az átlagvásárlóknak (értsd: utálja a reklámokat, nyűgnek érzi) elmondjuk egy mosópor reklám történetét, a többség nem tudná megmondani, melyik márkát takarja az adott snitt, de azt meg fogja tudni mondani, melyiket is szokta megvenni. S vásárlási szokásában vagy a családi hagyomány dominál, vagy a barátok, ismerősök véleménye. Ezeket meg leginkább, hogy melyik márkanevet látták az emberek a legtöbbet a különböző médiában. Itt most nem számított a reklám minősége, csak az, hogy a márkanév minél többszőr elhangozzon. (De ez igaz sörre, jégkrémre, szappanra, dezodorra… stb.) Tehát a szakmailag nulla reklám is lehet hatásos (hacsak a tömeges megjelenést nem írjuk szakmai pluszpontnak). Ehhez tartozik (s így egy kicsit a témához, de nem akarom elvinni a dolgot), hogy kb. fél éve hallottam, hogy laboratóriumi kísérletek bebizonyították, hogy valamelyik noname mosópor a leghatékonyabb (azért nonamet írtam, mert a nevét nem mondták be a hírben, de azt kiemelték, hogy nem ismert márkáról van szó).

2004. 04. 20., 14:28	#
szerintem egy szakmailag nulla reklám nem érheti el a kívánt eredményt, vagy teljes a félreértés közöttünk... nem lehetséges, hogy a szubjektív megítélést kevered a szakmai bírálattal? legalábbis szégyellném, ha a „szakmai bírálatom” nem jelentene többet intuíciónál vagy hangulatnál a díjat nem kellene feltétlenül személyesen átadni, ahogy valószínűleg amúgy is kevesen lennének hajlandók azt önmaguktól átvenni; szerintem ez a díj inkább egyfajta - éppen hogy a szakmaiságot, szakszerű és értékes bírálatot elterjesztő vagy talán inkább felépítő - nívóhatározó lenne: állj, ezt már nem kellene! a vásárlók által „kiadott” díj, ti. hogy megveszik-e a terméket, nem feltétlenül mutatja, melyik a legsikeresebb reklám, vannak olyan kis mennyiségben forgalmazott dolgok, melyek sosem fognak feltűnni a multik mellett, miközben saját szegmensükben rekorderek... másrészt azt sem láthatjuk, melyik a legrosszabb reklám, mivel egy bizonyos termék bukása sok máson is múlhat (pl. a gyártó nemzetközi helyzetén, a termék esetleges hibáján, a disztribúció kezdetlegességén, stb.)

2004. 04. 20., 14:12	#
a Citrom-díj tökéletesen leírja a hiányzó értékelés mibenlétét: olyan alkotások kapnák, amelyek a szakma képviselőiben fanyar gondolatokat keltenek (most nem éppen az irigységre gondolok) :)) azt nem tartanám túl szerencsésnek, ha kifejezetten és kizárólag az ügyfelet illetné a kritika: egész egyszerűen igazságtalan lenne, szerintem vannak egyértelműen elhibázott koncepciók és képi megjelenítések: kapja a lebonyolítói gárda együttesen, ha belegondolok, ez úgyis csak annyit jelent, hogy X megrendelő és Y ügynökség - még nem is különösebben bántó, különösen, hogy van önirónia is esetleg lehetne egy Citrom topicot nyitni, ahol elkezdődhet eme értékes munka :)) sajna fogalmam sincs róla, hogy lehet-e, ill. ha igen, hogyan lehet képeket belinkelni ide, mert anélkül nehéz lenne megoldani Ponti, különben nem tom mi a gondod az Index topicjaival, mindegyik olyan, amilyenné a hozzászólók teszik, mint minden más fórumon és ott már régóta vannak kritizáló topicok, mint pl.: „hülye reklámok / másik mosópor” ahol persze szakmán kívüliek írnak, de azért (vagy éppen ezért) jópofa

Jajjfagyi 2004. 04. 20., 13:58	#
Az eddigi hozzászólásokból számomra egy konklúzió biztosan lejött: a kritikát mindenki igényli a topic hozzászólói közül. Max a kritikai „citrom-díj” nevében és az írt kritika tartalmi elemeiben van különbség. A díj véleményem szerint akkora badarság, mint, ahogy azt a megbízónak kéne átadni a díjat (bocsánat a badarságért). A vásárlók a díjat folyamatosan kiadják azzal, hogy megveszik-e a terméket, vagy nem veszik meg azt. Ha a reklám nem jött be, esetleg többe is került, mint a bevétel, azzal a megbízó azonnal átveheti a közönségszavazat által kiosztott „elismerést”. De abban az esetben, ha az oklevél odaadását a szakmából bármilyen módon kiválasztott ember adná oda (még ha nem is ügynökségi alkalmazott), az egész már az irigykedés látszatát keltené. A kritika meg szubjektív vélemény. Azért, mert a szakmai körökben elfogadott, de egyébként független, reklámokat nem készítő Gipsz Jakab azt mondja, hogy ezt így meg úgy kéne csinálni, s akkor szakmailag tökéletes lenne, az még nem jelenti azt, hogy ez ebben a formában igaz is. S azt sem jelenti, hogy egy szakmailag nulla reklám nem éri el a kívánt eredményt. S most kanyarodjunk vissza a díjra egy mondat erejéig. Hogy érezné magát az a megrendelő, aki kap egy citrom-díjat egy reklámért – mely a szakmának nem tetszett -, ami a vártnál jobb eredményt hozott.

Ponti 2004. 04. 20., 13:23	#
"Elvégre aki valamit kritizál, azaz részlegesen vagy egészében rossznak minősít" Gondolom ez csak egy fogalmazási felületesség, mert nagy baj lenne akkor, ha a kritikát reflexből a negatív kritikával azonosítanánk. Viszont nem értek egyet azzal, hogy megoldási javaslatokkal kellene előállnia a kritizálónak. Ha valakinek forró a homloka, sápadt és 5 percenként hány, akkor az elég jól megítélhető, hogy rosszul van és ehhez nem kell tudnom a gyógymódot, de még azt sem, hogy mitől van rosszul. Annyit viszont bátran mondhatunk, hogy menj orvoshoz, de azonnal. Csak ennyi lenne a kritika szerepe is. Egyébként ha nem a szakmai hozzáértés, hanem az emóciók vezérlik a kritikus tollát, akkor beszélhetünk lehúzásról, tiszteletlenségről, öncélúságról, alaptalan ítélkezésről. Szerintem a megoldási javaslat nincs összefüggésben a kritika minőségével. De hogyan is javasolhatnék megoldást egy ügyfélnek, ügynökségnek, ha nem ismerem a brand történetét, az ügyfél elvárásait, a feladat hátterét, kutatások eredményét, az ügynökség felkészültségét, érveit, hozzáértését, és még sorolhatnám a végtelenségik. Azt viszont láthatom, ha valaki beteg ...és sokan nagyon betegek.

edes 2004. 04. 20., 11:30	#
Korrekcio: Zurhajos (rosszul betuztem a sokk miatt) Ui: Mielott Ponti es Sun belekot Szep kreativ napot mindenkinek

edes 2004. 04. 20., 11:17	#
Orulok, hogy mindenki ilyen vidam a kritika temanal.A hibakat meglatjuk masnal de tukorbe- ritkan nezunk ha nezunk.Zuharhajos koszonom a temavaltast. A kritikaktol teljesen elvereztem!

senz 2004. 04. 20., 11:06	#
Kedves Kritikus Elmék! Engedtessék megjegyeznem, hogy szerintem a kritikai műfajjal akkor van gond, ha az nem tud tovább mutatni a becsmérlésen. Vagyis nem elég látni és láttatni a problémát, jó lenne megoldást keresni és találni. Elvégre aki valamit kritizál, azaz részlegesen vagy egészében rossznak minősít, annak valahol ismerie kell azt az ideát amelyben a jót látja, és elvileg az ezen elképzelés beteljesedése felé vezető ösvényt is ismernie kell. Ha ez nem így van, akkor a kritika csupán alaptalan ítélkezés. Ha pedig tudjuk, hogy mi lenne a jó, akkor illene megosztanunk másokkal. Már ha nem vagyunk öncélúak. És innentől már alapvető emberi érzések és szabályok diktálnak. Lehúzni más munkáját (feltéve ha volt munka) valamilyen szinten tiszteletlenség, működő megoldásalternatívát javasolni pedig az éhhalálra ítélt kreatív művészlélek bohámsága. Tehát nehéz manapság jót, építőt mondani javasolni, így érthető, hogy gyakorta elmarad a kritika mellől. És persze ne felejtsük el, az őszinteséget. Meg hogy honnan jön az őszinteség: a szívünkből vagy a szürkeállományunkból.?

2004. 04. 20., 10:49	#
Sziasztok! van igazság a szavaidban, Ponti. még a végén egyetértünk :) szavazással talán el is lehetne dönteni, az irdatlan mezőnyből ki lesz a befutó. csak győzzük beválogatni a nevezetteket! hehe

Ponti 2004. 04. 20., 10:33	#
Én bevállalnám a "Citrom díj" nevet, arról egyből mindenki tudja, mit jelent. A díjat pedig mindenképpen ügyfélnek adnám. Azért is Az ügyfél érdemli, ha az Ő briefje és okoskodása miatt lett hulladék a reklám, de akkor is Ő érdemli, ha olyan ügynökséget alkalmaz, aki alkalmatlan és hulladékot gyárt. Mert a végén mindenképp Ő fogadja el és vakarja alá a bénaságot. Szoros verseny lesz :) Ponti

2004. 04. 20., 09:30	#
Ez a topic igazi dagovánnyá vált! Hurrá! Jövök! PLOCCCS!!!!! A kritika láthatóan már nagyon megy mindenkinek :)) Mi lenne az építő hozzászólásokkal, melyek viszont elmaradoznak? santiana a topic elején felhozta a Pipacs díj bevezetésének ötletét - ez tényleg kellene, akár sorrozatban is: - Az Év Legkínosabb Reklámjai - Az Év Legigénytelenebb Óriásplakátja - Az Év Legpongyolább Kenyérszövege Egyszerűen csak létre kellene hozni - akár itt a kreativ online-on belül - egy Kritikus Területet, ahová bekerülnének a javasolt anyagok, bárki értékelhetné őket, aztán év végén + lehetne állapítani a Nagy Helyzetet. ööö... vagy mégsem? najó, ezt át kell gondolni

Konrad 2004. 04. 19., 22:36	#
Kedves Edes, a magázás egyfajta távolságtartást jelent a gyakorlatban. Főleg egy olyan fórumon, ahol _mindenki_ tegeződik. Így ha valaki olvassa a magázódó hozzászólásokat, akkor abból azt következteti, hogy aki magázódik, az nem ide tartozónak, kívülállónak érzi magát. Az internetes illem más, mint a nem internetes! Ez főleg igaz egy olyan kis közösségben, mint egy szakmai fórum. De hogy a témához is szóljak: amikor egy munkáról készül kritika, akkor érdemes lenne a szövegezését is megnézni. Márpedig ez tipikusan helyi dolog, azaz csak az adott országban élők érzik, mi mit is jelent. Egy weblapnál például, ha az magyar nyelvű, nagyon könnyű egy rossz szövegezéssel tönkrevágni egy elfogadható designt... Ugyanígy, ha kialakítok egy véleményt egy fórumozóról, mivel nem találkozunk személyesen, azt a hozzászólások alapján teszem. A nyelv nem ismerete nem bűn, sőt, de mégis ad egy képet. A magázódás szintúgy. Ezek nem negatív vagy pozitív jellemzők, egyszerűen csak jellemzők. És ezek után az ember vagy válaszol érdemben, vagy hagyja az egészet az enyészetnek, végül is a véleményem megtarthatom magamnak is...

Ponti 2004. 04. 19., 20:32	#
Édes Franciska, ne haragudj, de miért jó neked az, hogy egy viszonylag értelmes topicot szétbombázol az értelmetlen válaszaiddal? Ráadásul, ha nem tudnád, a netes fórumok természetéből fakad a tegezés. Ez egy ilyen kultúra. Egy webes cégnél dolgozol (mit is?), ennyit igazán tudhatnál. Ha te magázol, akkor azt a másik fél sértőnek találhatja. De még mielőtt nagybetűket is elkezdenél használni, segítek, az meg kiabálást jelent. Egyébként olvastam a külföldi topicban is a "hozzászólásod" és csak egy kérdésem van: Ha nem vagy reklámos és nem is vagy itthon, nem értesz semmit abból, ami itt történik, de még magyarul sem tudsz, akkor miért egy ilyen szakmai oldalra írogatsz? Látogass inkább az Index.hu fórumaira, ott még sikered is lesz ezzel az öncélúsággal. Vazze Ponti

edes 2004. 04. 19., 17:41	#
Nem problema ha megkerdezi. Illembol! Szamomra a magazas a masik tarsfel fele valo tiszteletet jelenti. Mindenki ugy veszi fel, ahogy akarja.Azt hiszem ez fokeppen szakmabeli artalom vagy talan egyeni felfogas. Mivel 8 eve nem elek otthon elszoktam attol, hogy tegezodni ma mar nem nagy -ugy-.Azt hiszem ennyit a hozzaszolasahoz. UI: b.a abban igaza van nem artana, hogy a magyar nyelvtani ismeretemet tovabb terjeszteni vagy fejleszteni.(ekezeteket nem vagyok kepes hasznalni, mivel a- munkahelyi computeremet nem lehet magyar gepirasra beallitani)

Jajjfagyi 2004. 04. 19., 17:11	#
Már úgy is OFF a téma, ezért talán bocsánatos bűn, ha Edesnek felteszek egy indiszkrét kérdést, ami már régebben izgat: Kedves Edes, elárulná, hogy van-e valamilyen különösebb oka, hogy magázódik? Kicsit furcsa nekem (gondolom másnak is) ez a távolságtartó hangnem. Ezért vagyok kíváncsi erre.

2004. 04. 19., 16:33	#
magyar reklámszakemberek érett kritikai konstruktivizmusa - enough said LOL

edes 2004. 04. 19., 16:08	#
Dear Attila, I have tried to discuss the two subjects relating to your honesty, you have decided to keep your name open and are less then 100% serious regarding this matter. I do not wish to discuss this matter any further, I do not find your comments appropriate due to the fact you are talking about things that no way relate to the topic of discussion. Hopefully you will be able to understand my English better then my Hungarian. Have a nice day Edes

b.a. 2004. 04. 19., 15:31	#
Kedves Édes, Az igazság az, hogy nem is értem, hogy miről írsz. Nem értem a felháborodásod, az "érveidet", de még a mondataid sem. Azt hiszem komoly gondjaid vannak a magyar nyelv írásával, olvasásával és értelmezésével. Tényleg, minden jószándékkal mondom ezt. Lehet, hogy angolul kellett volna válaszolnom, akkor most talán mindketten értenénk, hogy miről is vitatkozol. De azt hiszem, nekem itt kell abbahagynom. Üdv Attila

edes 2004. 04. 19., 14:51	#
Tisztelt Attila, Hozzaszolasom mindenkeppen az utolso megszolalasahoz iranyul."Amúgy" kedves Senz... Ha belegondolsz, az lett volna a komolytalan, ha álnéven írok egy cikket az őszinteségről. Azt hiszem ebben az esetben kizartnak tartom, hogy szukseges lenne az en-letemet hangoztatni. Individualisan iranyulva a fent emlitette oszinteseg -temajahoz. Itt a hangsuly mindenkeppen -a komolytalan-on volt lenezve a tobbi vitaforumtarsakat. Azzal, hogy ki milyen neven nyilvanul( amit maga hangsulyozott a hozzaszolasahoz- nem szeretem modon) meg a viatforumhoz azt ugy latom magat nagyon zavarja, erlelve azzal, hogy kepmutatas lenne alnevvel az oszintesegrol irni.Megerteni megertettem az elemzeseit, nem nagy nyomot hagyva, elvezve kibontakozasat eddig a pillanatig. Hozzaszolni nem szoltam az allabi temahoz, mivel amit leakartam irni,azt leirtam es a tovabbi vitatemahoz nem ereztem megfelelonek a hozzaszolast, mivel szakterulten mast temat erintek. Szarkasztikus,arrogans es okatto hozzaszolasahoz pedig annyi a megjegyzesem, hogy felveszem mivel ez is KRITIKA es tovabb lepek. Ahogy mondani szoktak a Brittek - Shall we move on! Tisztelettel Edes

b.a. 2004. 04. 19., 14:02	#
Kedves Édes, Először azt gondoltam, csak annyit írok, hogy olvasd el újra az első hozzászólásom, főleg az utolsó bekezdést. De most szeretném mégis a megjegyzésed kapcsán kiegészíteni az eddigieket. Vitakultúra is szükséges egy kritika megfelelő feldolgozásához. Ha az nincs és paranoid félreértelmezések megmagyarázása felé kanyarodik a párbeszéd, akkor hiába minden építő szándék, nem jutunk előre. Akik engem ismernek tudják, hogy én mindig felvállalom és kiállok a véleményem mellett. Nekem természetes, hogy névvel írjak. De ha nem lenne az, akkor is aláírom, ha egy vitában, egyedüliként, az őszinteség hiánya felől közelítem meg a témát. És nagyon sajnálom, ha valakinek az egész hozzászólásból csak annyi jött le, illetve azt tartja fontosnak, hogy aláírtam a nevem. Szerintem mindenki jobban örült volna annak, ha Alaszkához, Pirxhez és Jajjfagyihoz hasonlóan érdemben vitatkozunk tovább a fórum témájáról, a kritikáról. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nincs jogod elmondani a véleményed (írom le ezt gyorsan, még mielőtt a következő hozzászólásod ezzel indítanád). De abban azért légy biztos, hogy a jó helyen, a megfelelő témához, releváns hozzászólást írsz. Ellenkező esetben lehet, hogy azok, akik érdemben vitatkoznának, nem szólnak majd hozzá a fórumhoz. Szóval, javaslom, olvasd el mégegyszer az írásom utolsó bekezdését. Szép napot neked is! Attila

edes 2004. 04. 19., 11:22	#
Tisztelt Attila, A hozzaszolasahoz annyi, hogy akik eddig hozzaszoltak az Intro temahoz maga komolytalan tartja? Azt hiszem mindegy, hogy alneven vagy pedig a sajat neven ervenyesul a forumokhoz.Itt nem szemelyes eloretoresrol-hanem inkab velemeny nyilvanitasrol van szo.Mindenkinek egyenlo joga van kifejteni, sajat-kritikus-velemenyet. Szep napot!

b.a. 2004. 04. 17., 15:17	#
"Amúgy" kedves Senz... Ha belegondolsz, az lett volna a komolytalan, ha álnéven írok egy cikket az őszinteségről.

senz 2004. 04. 16., 16:10	#
"Miféle tévedés az, hogy a bevállalósabb, a kreatívabb, illetve a szokványostól eltérő reklám(kampány) magasabb budgetet követel, mint egy szokványos kommunikáció?" Kedves Attila! Egyet értek veled a kérdést illetően. Bár a kissé hanyag megfogalmazásom okot adhatot a félreértésre, azért én is tisztában vagyok azzal, hogy az igazán jó kampány inkább szellemi tőkét igényel. Amúgy... miért nem írsz Te is valami frappáns álnéven? Félsz hogy nem vennének komolyan? : )

Jajjfagyi 2004. 04. 16., 16:09	#
Két megjegyzésem lenne a témához. Alaszka hozzászólásához („Egy kritikus akkor kritikus és nem önjelölt fikázógép, ha legalább a zöm elfogadja a véleményét. (…) akinek a véleményére mindenki ad (…) ügynökségi és ügyféloldalon is„) annyit tennék hozzá, nem feltétlenül kell már a kezdetektől mindenki által elfogadottnak lennie a kritikusnak – SŐT. Véleményem szerint a filmkritikusok többsége az életében nem készített még filmet, mégis el tudják mondani véleményüket. S (Az apám beájulna producerét leszámítva) nem igen szokta a filmes szakma elutasítani a kritikákat, hogy hozzá nem értő kezek munkája, s a moziba járók is egyre inkább elolvassák a filmekről a véleményeket. Talán pár, marketinget tanult, de ügynökségnél nem dolgozó emberkéből kifejlődhet ez a hőn áhított reklámkritikus. A szakma mennyire kreatív, vagy mennyire nem az… Tudom, nincs nagy sikere mindenkinél, de idén is lesz állítólag ARC (ha megint késnek is a pályázat kiírásával), ahová a formabontó ötleteket le lehet adni (még, ha nem is fedi le az összes lehetséges reklámeszközt). De arra jó, hogy a megrendelők lássák, van új a nap alatt.

Pirx 2004. 04. 16., 15:28	#
Nem feltétlenül a reklám védelmében teszem hozzá, de az őszinteség - ha már általánosítunk - az egész társadalmunkból hiányzik. Féligazság, ha nem éppen teljességgel hamis az olyan állítás, miszerint a hazai autóvezetők ilyenek és olyanok (behelyettesíthető még pl.: szomszéd, politikai pártok, hivatalnokok, az utca embere, ügyfelek vagy bárki más). Éppenséggel kiemelhetjük a reklámot ebből az ilyenolyan tengerből, de nem valószínű, hogy különösebb értelme lenne - ma kis hazánkban szinte semmilyen szakmai érdekvédelem nincs, felülről irányítva, belenyúlva, letorkolva szinte bármi megtörténhet, és meg is történik. Ma, itthon (vagy ha az jobban tetszik, a néhai szoc országokban) egyszerűen így működnek a dolgok. És a reklámszakma hazai gondjai, az alább már lejegyzettek mind, elsősorban a társadalmi változások függvényében változhatnak csak meg - az pedig hosszú, zűrzavaros időszakot jelent még...

l.alexa 2004. 04. 16., 15:24	#
Egy kritikus akkor kritikus és nem önjelölt fikázógép, ha legalább a zöm elfogadja a véleményét. Mutasson nekem valaki egy szakmabelit, egy hozzáértőt Nemes Julin kívül, akinek a véleményére mindenki ad a mi kis szemétdombunkon, ügynökségi és ügyféloldalon is, akit nem fütyül ki a szakma egyik vagy másik fele, akinek van respektje, ráadásul még energiája is arra, hogy megmondja a tutit! Na? Attilának a hozzászólásához csak annyit: én csak azt szeretném megérni, amikor a kreatívok körében az ügyfél szónak nem a mongoloid idióta lesz a szinonimája (nem azért van ám ez, mert a kreatívok kis gonoszdik - ezért az attitűdért az ügyféloldalon sokan keményen megdolgoztak). Amikor nem kell hitetlenkedve felkapni a fejünket, ha az account azt mondja: jó fej az ügyfél, csinálhattok neki valami jót, érteni fogja. Amikor majd nem kell mondanom naponta, hogy „fegyvertelennel nem vívok szellemi párbajt”. Hú, tökjó lesz! alaszka

b.a. 2004. 04. 16., 02:07	#
Kritika? Az igaz kritika egyenlő az őszinteséggel. Az őszinteség pedig genetikusan hiányzik a magyar reklámszakmából. Hiányzik a napi munkánkból és a rólunk szóló cikkekből. Az őszinteségre elsősorban az ügyfeleinkkel szemben lenne szükség, mert ott gyökerezik minden, amit kritizálunk. Kezdem ezzel, de már látom is lelki szemeim előtt, ahogy egyes ügyvezetők, client service directorok és kreatív igazgatók egyre kontúrosabb ráncokat gyűrnek két szemöldökük közé, mert szerintük az őszinteség kártékony és ellensége a pénznek. Mert hát kérem szépen, az igazság az, hogy ők is és a kreatívjaik is tisztában vannak vele, sőt ők tudják a legjobban kampányaikról, hogy ha silányra, öncélúra, láthatatlanra és mindezek miatt hatástalanra sikerülnek. Tudják, de csitt, pszt! A hallgatás, a bólogatás az ügyfél hibás meglátásaira, a „nem” szócska szótárból való likvidálása, a meggyőzni akarás betiltása, a csendre intett kreatív kolléga, szerintük mind, mind barátja a pénznek. És jaj annak a kritikusnak, aki ezt a rózsaszín ködöt el szeretné fújni. Van annak a császárnak ruhája, sőt, dícsérjük is meg. Egyébként meg a számlát már kiállítottuk és az ügy ezzel le is van zárva. A kis magyar reklámos odüsszeiámnak és más-más ügynökségnél dolgozó kollégáim véget nem érő panasznapjainak többek között ez az egyik tanulsága. Mi is? Röviden összefoglalva: szépen, tempósan megélhetésivé válik a szakmánk. Jórészt ebben látom a gyenge minősége miatt kritizált reklámok eredetét és az okot, hogy nem viseljük el a kritikát. Persze el lehet engem küldeni melegebb éghajlatra, azzal, hogy „felháborítóan cinikus stílusban, igaztalanságot állítasz, Attila. Hogy jössz te ehhez?” Hát kösz, jól! Mert az, amit én mondok, nem érdekes. Kinek nem inge, annak nem kell felvennie, mert a tények az érdekesek, mindenkinek a saját házatáján. A számok, amik azt bizonyítják, hogy pont ezzel a rövidtávú gondolkodásmóddal veszítjük a pénzt. Sok helyen csóválják kollégáink a fejüket, de én is voltam tanúja több ügyfélvesztésnek, eredménytelen kampánynak, sokmilliós forgatási bukásnak, dobozban maradt filmnek, ami mind erre a megélhetési ügynökségi politikára vezethető vissza. Tudom, tudom. Az nem azé vót, az meg nem is úgy vót… meg mindent meg lehet magyarázni. De a lelkünk mélyén azért tudjuk, hogy hogyan is működik ma a legtöbb ügynökség. Természetesen az általánosítás mellett tiszteletem a kivételnek. Említhetnék sok-sok pozitívumot ügynökségekről, példálózhatnék nevekkel (BBDO, Grey, Publicis és még jónéhány kolléga elszórva a szakmában), de sajnos mindez kevés lenne ahhoz, hogy belőlük általánosítsak és ne kivételként említsem meg őket. Illetve a dolgok nem fehérek és feketék. A magyar reklámszakma általában magasabb szinten áll, képzettebb, mint ügyfelei. Ennek sokoldalas cikket megtöltő okai vannak. Mindenesetre a felkészültségi szint különbsége miatt az ügynökségeknek sokkal több energiát kellene egy munkába fektetni, hogy az eredmény valóban hatékony és minőségi legyen. Javíthatatlan idealista vagyok és csak a minőségi munkában hiszek. Ennek ellenére tudom, hogy minden tévelygő ügyfelet helyes útra terelni nem lehet, mégis törekedni kell rá. Legalább párszor meg kell próbálni, mielőtt feladjuk. És itt kezdődnek azok a bizonyos problémák. „Blue pill, or the red pill?” A bólogatás és a hatástalan gány drótozása, vagy a kicsit több munkával járó reklámkészítés? (Azokra most nem térnék ki, akik nem is látják a különbséget.) Végül a válsztott út, az ügynökség és az ügyfél ereje, hozzáértése tükröződik majd a produktumban, amiről aztán lehet írni a kritikákat. Kritizáljunk, és reménykedjünk, hogy a negatívan kritizált ügynökségek rabszolgái képesek lesznek nevetni és victoryt mutatva reagálni. De azért legbelül a frusztrációjuk fog erősödni, ha nem látnak esélyt a változásra. Főleg a kreatívok esetében igaz ez, ami fásultságot, érdektelenséget és motivációhiányt okoz. És bár eddig az ügynökségeket illettem kemény szavakkal, mégis a megrendelőt céloznám a kritikával. Vonja le Ő a konzekvenciákat, akár a saját oldalán, akár az ügynökségénél. Azért itt gyorsan szeretnék mindenkit higgadt és átgondolt kritizálásra lassítani. A legtöbb reklám nem nekünk szól. Butának, szájbarágósnak, cikinek és szánalmasnak tűnhet olyan reklám, ami pl. egy alacsonyabb iskolai végzettségű célcsoportnak készült. Ezt mindannyian tudjuk, mégis a legtöbbször igyekszünk elfelejteni. Viszont ha már kritizálunk és őszintén tesszük azt, akkor hiba lenne csak a kiszemelt produktumot méltatni. Az igényes kritika átfogó képet ad egy brandről, a teljes kampányról, a hosszabb távú kommunikációs aktivitásáról, minőségének változásáról, az ügyfél és ügynöksége teljes közös munkájáról is. Az őszinte kritikára szükség van, mert így vagy úgy, előre visz, ez nem is lehet kérdés. És ilyen nem csak a Népszabadságban olvasható. Már régóta jelen van itt, a Kreatív Online fórumaiban is. Elég csak ezt a topicot végigolvasni. Én bátran tallóznék, szerkesztenék kritikát a fórumos véleményekből, annak ellenére, hogy az anonimitás miatt - legtöbbször a megcélzottak – lenézően, hiteltelenséggel bélyegzik meg azokat. Pedig az az egészséges, ha hitelessé a színvonalas és hozzáértő írásai tesznek valakit, nem pedig a cikk alá írt neve vagy pályafutása. Lehet, hogy a mi vágyott Bob Garfieldünk már régóta itt írogat érdekmentes és őszinte kritikákat Meztelencsiga, FüligJimmy vagy Babgulyás nick alatt, miközben mi neveken és hiteles személyeken vitatkozunk… Üdvözlettel Bujtás Attila Ui.: Egy okos kolléga mondta egyszer, „minden ügyfél olyan ügynökséget és munkát kap, amilyet érdemel”. Uui.: Senz: Miféle tévedés az, hogy a bevállalósabb, a kreatívabb, illetve a szokványostól eltérő reklám(kampány) magasabb budgetet követel, mint egy szokványos kommunikáció? Egy színvonalas kampányhoz nem budgetből kell nagyobb, hanem ötletből. Példának itt van a low budget Népszabadság TVC, ami messze bevállalósabb és kreatívabb, mint a dollármilliókért készített Pepsi aréna spot.

edes 2004. 04. 12., 12:02	#
Tisztelt Vitaforum Tarsak, Referalok –alexgraphics hozzaszolasahoz. Azzal egyetertek, az angol es nemet adokon a vizsualisan megvalosulo es hatekony reklamanyagok mukodnek .Engedett, mert lazabbak es szponzoralhatok. Olvasva nehany viatforumot csak ulok es ragodom, elmerulok minden fajta iranyban . Kovetkeztetest sem vonhatok, ha igen akkor csak kis mertekben szolhatok . Kivulallokent zavartan de nyugodtan esek neki, hogy mit valaszoljak –az Intro-ra. ‘Reality bites’ ( a valosag harap vagy csak megijedtunk?). Sem individualisan sem pedig szakmailag nem szeretjuk a kritikat. Miert? Mert onerzetunket megbantottak, mert a –Kreativitasodba- ha neha erzeketlenul is de beletapostak , az egod nehany szinttel lejebb esett, probalsz elgondolkodni azon, hogy mi a legfontosabb. Tanulni a kritikabol vagy –sajnalom magam – addig amig valaki jobb otlettel rukkol elo. Varunk a semmire vagy teszunk valamit ellene. Megis a kritikabol tanulsz es szukseged van ra, mert a hibaidra celosul, amit nem szeretnel ujra elkovetni. Tanulsz belole, ha kemenyen is erint de tovabb lepsz. Mered vallalni a konzekvenciat, ha uj projectumba fogsz bele, mert tudod ezt az osvenyt kitapostad. Ezen megint elgondolkodom, Egy ora eltelt vissza a gephez. Szineszek minden egyes alkalommal rettegnek , milyen kritikat kapnak. Honapokon dolgoznak egy darabon, csiszoljak, atvaltoznak, ujraszuletnek, erzelmi valsagon mennek keresztul addig amig ugy nem erzik, hogy a darab kesz. Ekkor lep be a szinkritikus, ridegen es erzeketlenul ,negativan hangoztattja a jogat, mi volt, miert lett rosszab darab es mivel lehetett volna jobb. –A szinesz ha nem jo szemmel de elfogadja tovabb lep es uj –Kreativ-forrast keres. Ujabb darab es ujabb kritika es megis csinalja, mert jobb akkar lenni. Ezzel a felfogassal es hozzaallassal lephetunk –csak?- elore vagy akceptaljuk, hogy lehetett volna jobb is es tovabb lebegunk a – neha valosagtalan vagy csak a gondolatainkban valosagos felteteles modban. ‘A válasz mindezen kérdésekre annyi: a piac túl kicsi és még viszonylag fejletlen is. Nem volt idő arra, hogy kiérlelődjenek ‘- ha nem volt akkor ido, akkor mikor lesz? Multban nem elhetunk orokke. Azt hiszem mi magyarok( - nem megsertesnek, hangsulyozom csak mint szemelyes eszrevetelemet szeretnem leirni) velunk neha az is a problema, hogy sirankozunk -tul sokat – mondhatnam –ido zavarban vagyunk-es egy helyen ragadunk –tul sokaig- ahelyett hogy –magas fovel –batran, magabiztosan tovabb lepnenk.Azt, hogy szakmailag nem tudott a reklamkritika tovabb fejlodni talan az is az oka, hogy a szervezetseg-szervezhetoseg- szervezeti csoportok kialakitasaban-olyan emberek kerultek be, akiknek halvany fogama sem volt a szisztema mukodeserol vagy pedig a regi rendszeri felfogassal gondolkodva-lesz- ami –lesz vagtak bele a kidolgozasba. Ahogy latom itt tobb a –Konzekvencia-, amit izzadunk es kemenyen probaljuk lenyelni a nem-tetszik nekem a jelen-t. Kerdes megis az is lehetne van –e jo reklam vagy esteleg nincs eleg ahhoz, hogy jo reklamkritika vagy esetleges reklam kritikus szulessen. Azt hiszem itt nem csak a piaci fuggveny- kifogast kellene megemliteni. Lehetosegeink vannak es lesznek. Magyararok nagyon IS kreativak es bizva abban, hogy talan –talan kepesek lesznek-leszunk a jelent latni es nem a multba elveszve elni es eszrevenni, hogy neha jo hogy –the reality bites-.

airspace 2004. 04. 11., 13:24	#
Maximálisan igazad van. Végre rátapint valaki a lényegre!

senz 2004. 04. 10., 11:35	#
Kedves Alexgraphics! Záró kérdéseidre válaszolva: Sokan sopánkodnak és érvelnek azzal, hogy kicsi a hazai piac. Nem lehet igazán bevállalós reklámokat csinálni, mert nincsenek akkora marketing költségvetések, amelyekkel meg lehetne finanszírozni egy-egy nagyobb kaliberű, és a "bevált" módszerektől elrugaszkodó kampányt. Aztán vannak, akik úgy vélik, hogy a megrendelő (marketingfelelőse)annyira fatökű, hogy nem tudja megállapítani, mi lenne a legmegfelelőbb az aktuális termék vagy szolgáltatás bevezetésére vagy tovább futtatására. Ugyanakkor szerintem van itt egy pici bibi. Teszem azt, ha én készítek egy reklámtervet, és nem csak én tartom valóban jónak, hanem a közvetlen, esetleg távolabbi környezetem néhány kritikus gondolkodású tagja is, akkor kezdem elhinni, hogy valóban jó az, amit kitaláltam az adott probléma orvoslására. Ez lehetne az első lépcső. Eztán veszem a bátorságot, hogy odatoljam a merész elképzeléseimet a megrendelőt képviselő személy szemei elé. Erről az arcról általában azt kell tudni, hogy ő az aki ismeri a célcsoportot, a piacot, a terméket és hirdetési lehetőségeket, azok hatékonyságát. Tehát valamilyen szinten szakmailag megalapozott lehet az a hozzáállás, amivel ő próbál rátapintani az elé rakott ötletcsomag gyenge pontjaira. És innentől egy dolog a meghatározó: a kommunikáció. Hogyan kommunikálja egy ügynökség a megbízó felé, a feladatra készített válaszokat? Szerintem a legtöbb jó és egyedi reklámötlet ebben a fázisban bukik meg. Talán, mert a legtöbb egyedi ötletben a saját gazdája sem hisz igazán, és ezért nem is tudja azt méltóan képviselni a megrendelő előtt. Vagy mert nem is a gazdája képviseli az ötletet. (Teszem azt, ötletnyúlás során válogatták be az elgondolást egy megoldásválasztékba.) Szóval majd az account... Pedig a marketinges is csak ember, és általában az ő kritikus látásmódja is igényli a formális logika talapzatán álló észérveket. Meggyőzhető. Sőt: kooperációra bírható. De sokan elfelejtik, lekezelik, vagy üzletpolitikai síkra terelik az ügymenetnek ezen részét. Pedig annyi minden áll vagy bukik itt. Így lehet pl.1 tébolyult reklámötletből is szánalmas valóság.

alexka 2004. 04. 10., 09:32	#
Az új Westel kampány akkor nem csak nekem szúrt szemet. Szerintem a tévé spotok is nagyon gyengék, ugyanúgy mint a nyomtatott részek. Szeirintem ide sorolhatnánk az összes mosóporsamponborotvaszőrtelenítő típusú reklámokat. Nehéz lesz a döntés :) Még egy gondolat: néha meglepetten tapasztalom az angol és német adókon, hogy milyen jó, eredeti reklámokat el tudtak fogadtatni a megrendelővel. Itthon ilyet nem lehet? Nem tudunk ilyet alkotni vagy nem hagyják?

santiana 2004. 04. 10., 00:05	#
Elnézést, de most Katona Éva szoknyája mögé bújok. Nem azért, mert nem merem felvállalni ötletemet, hanem mert nem érzem jogosnak, hogy megkerüljem a fenti cikket. Hogy mi az ötlet? Kellene egy díj. Egy díj, ami kicsit szemtelen, néha arrogáns, de mindig korrekt. Egy díj, amit nem jó érzés megkapni, de „példamutató”. Egy díj, amit a fórum olvasói adnának oda, igaz csak képletesen. Egy díj, amit a „hónap reklámja” kapna. Az a reklám, ami a profi liga tagja, viszont szánalmasan szerepelt ebben a fordulóban. Miért kellene szó nélkül hagynom, hogy elveszik a magyar kreatívokba vetett hitemet? Miért kell úgy éreznem, hogy ennél a reklámnál „én is jobbat csináltam volna”? Miért kell visszarántani azt aki megszökött a bolytól? Kellenek a példák, a magyar példák. Akikre azt mondhatjuk, hogy: „Igen Egyszer én is megcsinálom a saját Sziámat!” Tudom, és sokszor hallottam (itt a fórum soraiban is számtalanszor hivatkoztak rá) a szőrös lábú patás megrendelőről, aki hegyes vasvillájával áll kreatívja felett és az összes szivárványban úszkáló szappanbuborékát kiszúrja. Ellenben inkább fogadom el ezt a verziót, mintsem elhiggyem hogy a „magyar kreatívok” ötlettelenek, és szemernyi akaratuk sincsen. Nem hiszem el! Ezért ezt a díjat inkább az „ellenséges területekre tévedt” marketingeseknek adnám. Érezzék úgy, hogy a reklám, amit „elfogadtak” ciki. Gondolkozzanak el azon, hogy vajon a magyar fogyasztók tényleg azért választották az ő terméküket, mert olyan jól eladták nekik? A válaszom: Nem. Naiv vagyok, de álmodozó! Én még elhiszem, hogy vannak cégek, akik merik kicsit lazábbra venni a pórázt, és nem a biztos ösvényen szürke arccal menetelnek a libasorban. Végezetül az én két jelöltem. Print: akció/Oon – Westel: Szabad a szám! Furcsa, hogy ilyen múlttal csak ennyire futotta. Anorexiás réveteg arcú lány, kissé kellemetlen pózban, mögötte hatalmas száj. Tessék!? Nem kell ennyire szájbarágósnak lenni! Spot: ügynökséget sajna nem ismerem – Cillit TeleShop-ban a helye. Tisztelettel Kató Tamás (még) egy civil, aki hiszi hogy egy reklámnak is lehet mondanivalója -(\|;o) ui: Várom a díj nevére az ötleteket. Nekem a Pipacs Díj jutott eszembe.

Katona Éva 2003. 04. 04., 12:56	#
Hmm, ez a sokszor feltett kérdés...De igen, azt keresem, egy szókimondó és jól író kritikust, ami uyge csak a Kreatívra lenne jellemző, hiszen máshol nemigen létezik. Valakitől azt hallottam tegnap, hogy alapvetően ugye két irányról beszélünk: a szubjektív, csak az újságírói kvalitásokat igénylő reklámkritkáról, amely józan paraszti ésszel és némi esztétikai érzékkel párosul (ez lehet élvezetes, ám nem feltétlenül komolyan szakmai), és a szakmai reklámkritikáról, amelyhez mindez kell, amit eddig írtam, plusz egy nagy adag hozzáértés is. Az első kategóriához van egypár ötletem. Most a másodikra várom az embereket. Te lenni jelentkező?

kle 2003. 04. 04., 12:06	#
Miért hasonlítod leendő kritikusodat bárkihez is? Nem egyedi, sajátos, csak a Kreatívra jellemző újságírói kvalitásokat keresed?