Itt mindenki felelős
A meghívás célja az volt, hogy némi publicitást teremtsen a CSR ügyének. Idén nyárra nyilvánvalóvá vált: a Task Force ebből a szempontból elérte a célját, sikeres volt. Még a tavalyi esemény szervezői sem gondolhatták ugyanis, hogy idén lesz olyan hét, amikor a CSR témájával két konferencia is foglalkozik majd. Az egyik csütörtökön (amit a Pannon szervezett), a másik pénteken (amit a Demos Magyarország hozott tető alá), és az esti híradóban együtt számolnak majd be ezekről. De nemcsak az ominózus két májusi nap volt zsúfolt a CSR-től. Alig telt el hét az év eleje óta, hogy konferencia, cikk, beszélgetés ne foglalkozott volna a felelős vállalatokkal. Az RTL Klub külön sorozatot szentel az ügynek, és ha nem is a vállalatokra kihegyezve, de a társadalmi felelősség témájával kapcsolatban a hírek szerint a Tv2 és – úgy tudjuk – a Magyar Televízió valamint az ATV is sorozatot tervez.
Egyszóval 2006. elején szinte már a csapból is felelős vállalati (és személyes) magatartás folyt. Illetve a CSR-ről szóló beszélgetések nagy része akörül forgott: mi az akadálya annak, hogy a tömegeket elérő médiumok beszámoljanak a cégek ilyen irányú tevékenységéről. Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) tavalyi, az RTL Klubot elmarasztaló döntése nyomán (a Hégető Honorka Alapítvány főtámogatója a Pannon – mondták be az esti híradóban, ami 7,1 millió forintos büntetést hozott a csatornának) még nagyobb a bizonytalanság: mi számít burkolt reklámnak, mikortól dől be a szerkesztő/újságíró a ravasz multinak, illetve mikor végzi feladatát jól és számol be a követendő példáról, ezzel is támogatva, hogy minél több cég alakítsa át működését.
A hangsúly itt az egész cég működésén van, hiszen a felelős vállalati magatartás elsősorban a saját tevékenységnél kezdődik. Ezért jó hír, ha például a Pannon arról beszél, hogy a közeljövőben felépítendő új irodaházát úgy alakítja ki, hogy az megfelelő, egészséges környezetet nyújtson a dolgozói számára. Ugyancsak ezért örvendetes, ha az M+H Communications saját munkájával támogatja a CSR ügyét, és háttértanulmányokat készít az ORTT számára arról, hogyan lehetne a vitatott kérdéseket egyszer és mindenkorra rendezni.
Jó úton járunk, még akkor is, ha meglepő módon Magyarországon nem a civil szervezetek és a médiumok kényszerítik a multikat a felelős gondolkodásra, hanem mintha néhány multi (vagy valószínűbb, hogy néhány multicégnél dolgozó lelkes ember) személyes ügyének tekintené a dolgot és úgy döntött: nem tágít, amíg ki nem alakítja a CSR kultúráját nálunk is.
