Kajálós filmek, Nyúlketrec és Petri
Nagyon sok filmet, köztük alig ismerteket is felsorol Kultúrterrorjában Szerényi Szabolcs, a Kreatív szerkesztője.
Film, mozi
Moziban legutóbb A nagy szépséget néztem öcsém ajánlására. Nagyon személyes film, a rendező, Paolo Sorrentino a saját Az édes élet moziját készítette el. Hatott rám a film, gyönyörű képek jelennek meg benne Rómáról néhány nagyon erős jelenet és párbeszéd mellett, bár talán lehetett volna kicsit rövidebb is. Még adják a mozik, szóval hajrá.
Régebbi filmek közül milliót tudnék ajánlani, az ünnepek extrém mértékű túlkajálása mellé például Ferreri A nagy zabálását vagy Pálfi György Taxidermiáját, amelyek kijózanítóan, őszintén és sallangmentesen beszélnek az evésről.
Érdemes néha kipróbálni filmes szempontból kevéssé ismert országok moziját is, ezért mostanában megnéztem néhány orosz és afrikai filmet. Az oroszok közül kifejezetten tetszett a Brat, vagyis Fivér, amelyben a lavinabalesetben tragikusan fiatalon elhunyt Szergej Bodrov nyújt zseniális alakítást. A zenéje is nagyon jó, az egyik betétdalt külön is ajánlom.
Az elmúlt évek terméséből pedig a 2010-es Így ért véget a nyaram című filmet javaslom, nem rövid, de megéri megnézni, nem csak a lenyűgöző sarkvidéki felvételek, hanem azért is, amilyen finoman és hitelesen képes bemutatni egy brutálisan mély emberi drámát.
Az afrikai filmek közül a dél-afrikai Tsotsi egy komolyabb darab, amely sikerrel próbál valamit visszaadni abból a reményvesztettségből, amit a harmadik világba való születés és felnövés jelent, a kongói Viva Riva! pedig egy kifejezetten élvezetes gengszterfilm, amelynek a hátterét egy számunkra elképesztően érdekes világ, egy afrikai megapolisz, Kinshasa adja. Az a jó bennük, hogy amellett, hogy tényleg bepillantást engednek egy általunk nehezen elképzelhető világban, szórakozásként is abszolút megállják a helyüket.
Tévé
Tudom, hogy nagy divat ezt mondogatni, de én tényleg nem nézek tévét az NBA és a foci-világesemények döntőit leszámítva. Ez nem jelenti azt, hogy nem fogyasztok tévés produktumokat, főleg amerikai sorozatokat. Nem annyit, mint filmet, de azért akad pár remek, amelyeket bármikor, bárkinek jó szívvel ajánlok: Jóbarátok, Maffiózók, Gengszterkorzó és a Totál szívás. Utóbbinak nemrég lett vége és majdnem meggyászoltam. Ha készült valaha tökéletes akármi az egyetemes tévétörténet során, akkor ez a sorozat volt az.
A karácsonyi szünetben a Gengszterkorzóval múlatom majd az időt, mert a negyedik évadot még nem láttam. Steve Buscemi élete alakítását ebben a sorozatban nyújtja.
Olvasnivaló
Online tartalom terén nálam az elmúlt fél évben abszolút a 444.hu lett a nyerő, még a kedvenc márkáim közé is besoroltam az év végi lapszámunkban, mégpedig azért, mert talán ez a legjobb szórakoztató tartalom a magyar interneten, amióta fogyasztom azt, ráadásul úgy szórakoztat, hogy nem cseppfolyósodik szét tőle az agyam, társadalmi témák iránt érzékenyek és azért a hírfolyamukban többnyire meg lehet találni a nap legfontosabb híreit is. Nem véletlen, hogy a 444 csapatát a legkreatívabbakról szóló összeállításunkba is beválogattuk.
Papíron most kezdtem el olvasni Updike Nyúl-sorozatának a második darabját, a Nyúlketrecet. Időszerű is, hiszen a könyvet épp tavaly karácsonyra kaptam öcsémtől, ráadásul vicces módon én is ugyanezt ajándékoztam neki, amit a világ és közösségi média számára meg is örökítettünk.
A sorozat első részét, a Nyúlcipőt tavaly nyáron olvastam, nagy hatást tett rám, ami érthető: egy akkor épp magánéleti bizonytalanságokkal küzdő, kosárlabdakedvelő, 26 éves fiatal kezdett el olvasni egy könyvet, amely egy magánéleti bizonytalanságokkal küzdő, kosárlabdarajongó, 26 éves fiatalról szól. Szóval adta, na.
A karácsonyi szünetben olvasni fogok egy kis Bukowskit, a nyaramat is az ő egyik könyve, a Nők kísérte végig, nagy hatást tett rám, azóta elfogyasztottam a Postát, most pedig a versei és novellái következnek, merthogy azokat kaptam karácsonyra. Ennyi elég is lenne, de nem bírom ki, hogy ne ajánljak néhány örök kedvencet, mint a szürkeségében soha meg nem fakuló Kafka, vagy a véres Cormac McCarthy – főleg a címében is sokatmondó Véres délkörök –, A 49-es tétel kiáltása Thomas Pynchontól; a magyar írók közül Parti Nagy Lajos, akinek a Hősöm tere című regénye sajnos mára, egyre mozgalmibb arcot öltő országunkban még aktuálisabbá vált, mint megírásakor, az ezredfordulón volt.
Végül pedig érdemes olykor leemelni a polcról a két különös barát, a verselő Petri György és a prózaíró Hajnóczy Péter egy-egy írását.
Zene
Zenét teljesen koncepciótlanul hallgatok, és szinte sohasem teljes albumokat. Mostanában nagyon tetszik néhány Lana Del Rey szám, például a Summertime Sadness.
A hétvégi bulizáshoz Frauenarzt & Manny Marc - Das Geht Ab című számát javaslom, a szomorkás téli merengéshez pedig az egyébként zseniális Sweet Movie című film egyik betétdalát Manos Hadjidakistól.
De mindezt nyugodtan felejtsék is el, mert ha csak egy számot akarnak hallgatni az ünnepek alatt, az Jolly és Kis Grófo Lej mamo Lej című alkotása legyen. Ez szóljon a karácsonyfa alatt, erre programozzák át a zenélő égőket, ez legyen az ébresztő az Iphonejukon és természetesen a szilveszteri bulin se hallgassanak mást! Érdemes mindjárt megfigyelni az önmagában is mesterien felépített videoklip cselekményének keretes szerkezetét!
Kiállítás
Szerencsére állandóan jönnek-mennek a nagyszabású kiállítások a fővárosban, de van néhány olyan hely, ahová az állandó gyűjtemény miatt is megéri újra és újra visszatérni, és ezt időszakonként meg is szoktam tenni. Aki a magyar művészet remekein akar ámulni, az látogasson el a Magyar Nemzeti Galériába, ahol többször több órára lehet nagyon simán elveszni. Például csak M S mester Vizitációjában hosszasan megéri gyönyörködni.
Aki nemzetközi klasszikusokra vágyik, annak ott a Szépművészeti, ahol olyan alkotók munkái láthatók, mint Raffaello, Leonardo da Vinci, Dürer, Monet és Rodin; a modern művészet rajongói számára pedig a Ludwig Múzeum állandó gyűjteménye tud ismétlődően maradandó élményt nyújtani. Ha pedig kicsi, rövid idő alatt bejárható programot keresünk, ideális a Mai Manó Ház, azaz a Magyar Fotográfusok Háza, amelyben mindig időszaki kiállítások találhatók és mindig találni egy-két izgalmas fotót.
Enni
Ahol ért már igazán erős gasztronómiai élmény, az a Vakvarjú étterem volt a Paulay Ede utcából, de nagyon bírom a Két Szerecsent is. Leküzdhetelen, bűnös szenvedélyem még az édesség. Ezek közül a Daubner szilvalekváros papucsai és a Kolosy téri sütöde túrós rétesei képesek extázishoz közeli állapotot elérni nálam.
