Kedves Jézuska!

Kaszás György

Tudod, mit? Ne is hozzál nekünk semmit! Sőt. Vigyél inkább! Vigyél el tőlünk néhány dolgot, ha lehet! Vidd el az országos reklámellenességet! A hatalmi értetlenséget ezzel a szakmával szemben. A szankciószerű szabályozás pusztító beidegződését. A városvédés privátilag is jól jövedelmező jelszavával történő reklámirtást. A reklám állandó bűnbakként való szerepeltetését.

Engedd meg, hogy ezzel kapcsolatban csak a legfrissebb sztorit megosszam veled! Tudod, reklámnyelvtörvény született itt minálunk, mely szerint magyar nyelvű magyarázat nélkül csak meghonosodott idegen szavak szerepelhetnek a reklámokban. Hogy mi a meghonosodott, azt majd egy nyelvész Timur és csapata dönti el esetenként. Más nyelvészek ugyan azt bizonygatták hosszasan, hogy a nyelvtudomány nem ismeri a meghonosodottság egzakt fogalmát, ez azonban nem zavarta a hivatalnokokat és a képviselőket, hogy keresztül ne verjék törvénykezési akaratukat.

És képzeld! Még az a honatya is megszavazta a törvényt, aki nem is oly régen a k... anyád! kitétellel zárta a honvédelmi miniszterhez címzett parlamenti hozzászólását. Később, ártatlan szemeket meresztgetve mentegetőzött, mondván ő nem a miniszter úr k... anyjára utalt, hanem a mikrofonzsinór k... anyjára, belegabalyodott ugyanis leültében.

Ja, az mindjárt más, gondolta az ország nyilvánossága, benne az összes gyerek, aki a parlamenti közvetítéssel háttértévézett éppen. Mert a hadügyminiszter k... anyjának emlegetése valóban egy randa dolog lett volna, de hát mint hallhattuk, erről szó se volt. A zsinór k... anyja viszont bőven összefér a magyar nyelv tisztaságának a reklámtól való, hatalmi szóval történő csak azért is megvédésével, s az utódoknak való átmentésével, ahogyan a reklámnyelvtörvény beterjesztői voltak oly szívesek fogalmazni. A nyelv tisztaságába belefér még más is. Például doktor Hende úr államtitkár pökhendinek nyugodtan nevezhető válasza Fábri Péter író Népszabadság-béli gondolataira a reklámnyelvtörvény feleslegességéről. F. P. egyebek mellett a honatyák mérhetetlenül alacsony nyelvi kultúrájára utalt, amire dr. H. Cs. azt találta felelni, idézem: „De azért ne legyünk igazságtalanok: F. P. sem Jókai Mór." Mit mondjak, elegáns riposzt. És felettébb választékos nyelvi fordulat.

„A törvényjavaslat senkit sem foszt meg semmiféle jogától, hiszen a kereskedelmi érdekek létjogosultságát is elismeri, amikor nem tiltja meg a nemzetközileg egységes megjelenés részét képező idegen nyelvű szövegek, szavak használatát. Követelményei nem tiltók, hanem kiegészítők, hozzáadók. Ennek legfényesebb bizonyítéka, hogy a Magyar Reklámszövetség sem kifogásolta a törvényjavaslat tartalmát „Írta az államtitkár a Népszabadság–beli válaszában. A valóság meg az, hogy az MRSZ soha nem értett egyet a javaslattal. Erre az egyetértésre nézvést dr. H. Cs. tudtommal egyetlen dokumentummal sem tud szolgálni, az ellenkezőjéről viszont egy sor interjú és állásfoglalás szövege szól. Téved? Remélem. Mert ha csúsztat, az nem fér bele a magyar nyelv használatának tisztaságába, ugyebár. Mi lesz akkor az utódoknak való átörökítéssel?

Ja, majd elfelejtem, „A magyar nyelv a magyar nemzet egyik legfontosabb alkotása", így kezdődött a törvénytervezet szövege. Mert tudod, az úgy volt, hogy a nemzet összejött egy hatalmas asztal körül (akkor persze még nem sejtették, hogy azt majd asztalnak fogják hívni), mindenki mondott egy szót, s így egykettőre összedobták legfontosabb alkotásukat, a magyar nyelvet.

De felmerül az is, hogy esetleg ez az első mondat a törvénytervezetben egy orbitális baromság volt. A dolog ugyanis pont fordítva igaz. A nemzet jött létre a közös nyelv és sok egyéb közös tényező (történelem, sors, érdek, lakóhely, génállomány stb.) jóvoltából. Az, hogy a végleges, elfogadott szövegből ez a kis beköszönés kimaradt, nem jelent semmit. Mert ami viszont a helyére került – „A magyar nyelv nemzeti létezésünk legfontosabb megnyilatkozása..." – is erősen olyan, mintha Fülig Jimmy írta volna. Talán bizony megnyilvánulását tetszettek akarni írni a bölcs törvénykezők? Ki tudja, mit tetszettek akarni ők. Szerintem egy nyelvtörvény kezdő mondata lehetne értelmes is. Vagy túl telhetetlen lennék?

Azt azért még meg kell jegyeznem, hogy a törvényszöveg – a magyar nyelv tisztaságát célzó reklámnyelvtörvény – következő, második mondatában szereplő alkalmazkodóképesség szót szerintem és a Magyar Helyesírási Szótár szerint egybe kell írni. Csak a jogszövegezők szerint kell külön. Talán erre a kötelező különírásra is kellene hozniuk egy újabb törvényt, ha javasolhatom.

Mi mással is fejezhetném be e kis sztorit, mint hogy a k... anyját. Na nem ennek a reklámnyelvtörvénynek természetesen, hiszen én egy törvénytisztelő egyén vagyok, hanem a teáscsészének, ami kiborult itt nekem írás közben.

Szóval, kedves Jézuska! Inkább ne hozz semmit, de vigyél el tőlünk a fentiekből valamicskét! Az lenne nekünk az igazi ajándék. Előre is köszönöm. És nagyon boldog karácsonyt neked is.

Véleményeket, visszajelzéseket örömmel adok-veszek.