Kell egy ház

Az elképesztő mennyiségű turista koordinációja sokkal könnyebben ment volna, ha Budapesten lenne egy minimum 6 ezer főt befogadó konferenciaterem és ehhez kiszolgáló infrastruktúra. Ez azonban az utóbbi tíz évben csak tervek szintjén létezik. Márpedig amennyiben a főváros szeretne masszívabb szeletet kihasítani az uniós csatlakozás után egyre terebélyesedő konferenciaturizmusból, azaz a MICE (Meetings, Incentives, Conference, Exhibition) idegenforgalmi üzletágból, rövidesen kész fogadóközpontokat kell produkálni. A fővárosban egyelőre a legnagyobb konferenciateremben is mindössze 1400 ülőhely van, amibe csak kisrendezvénynek számító eszmecserét lehet megrendezni. A másik kulcskérdés a szállítás az egyes helyszínek között, amely a fővárosi közlekedést ismerve szintén megoldásra vár.

Idegenforgalmi szakértők szerint, ha nem kezdődik el hamarosan az új helyszín építése és a közlekedés könnyebbé tétele, a szintén Európa közepének mondható Bécs, Prága és a számos helyszínnel rendelkező Varsó könnyedén elcsábíthatja a szervezőket, és ezzel az egyik legértékesebb, sokat fogyasztó turistacsoportot veszítjük el. Az Országos Idegenforgalmi Bizottság (OIB) vezetője szerint nincs ok az aggodalomra, a kormány és az egyetlen tervet benyújtó Tri-Gránit Kft. között azonban még nincs megállapodás.

Minél előbb
„Egy 20 ezer lakosú marokkói kisvárosnak 4 ezer fős konferenciaterme van, miközben Budapestnek, egy világvárosnak 1500 fős termekbe kell szétszórnia a konferenciára érkezőket. A legutóbbi óriásrendezvényen, a Hungexpo által szervezett Diabetes konferencián 11 ezer résztvevő volt, miközben Budapesten összesen 3200 ötcsillagos szállodai szoba van” – szemlélteti egy példán keresztül a város fogadókészségének korlátait Wolff Péter, a Magyar Szállodaszövetség elnöke, aki egy személyben az OIB vezetője is. Szerinte Budapesten elengedhetetlen egy minimum hatezer főt befogadó kongresszusi központ építése, különben hiába a város többi vonzereje, a szervezők máshova viszik majd a nagyszabású rendezvényeket.

Hasonlóan sürgető problémának tartja a központ kérdését Bocsák László, az Accor-Pannonia Hotels Rt. corporate project managere. Szerinte ha nem épül ilyen nagyléptékű kongresszusi helyszín, akkor Budapest nem lépéshátrányba kerül, hanem kiszorul a piacról. „Ez pedig a kormányzat felelőssége lenne” – állítja Bocsák.

A Tri-Gránit Rt. illetve a koncepciót kidolgozó Duna-Sétány Kft. tervei szerint a Millenium Városközpontba képzelt Kongresszusi Központ esetében olyan turisztikai és kulturális szolgáltató központja alakulhatna ki a fővárosnak, amely mentesíthetné a túlzsúfolt belvárost, éves rendezvényeivel pedig állandó kínálatot biztosítana a hazai és külföldi városlátogatóknak. Megoldható lenne itt a dunai nemzetközi hajózás infrastruktúrájának bővítése és a városi közlekedési kapcsolatok kulturált kialakítása is.

A Nemzeti Színház mellett épülő kongresszusi központ kielégítené befogadóképességével a közepesen nagy nemzetközi és hazai kongresszusok igényeit (kb. 5 ezer fő), s helyet adhatna igényes fogyasztói vásároknak és kiállításoknak, valamint nagy létszámú, ültetett rendszerű gasztronómia rendezvényeknek. A központ hiánya következtében nem tudjuk ezeket a rendezvényeket fogadni, s esik el ezért az ország és a főváros is jelentős adóbevételi többlettől, európai szintű régióközponti szereptől, s új munkahelyektől.

A Gazdasági Minisztériumhoz tartozó Turisztikai Államtitkárság szerint eddig ez az egyetlen teljesen kidolgozott és a megvalósításhoz közeli terv, ezért nagyon valószínű, hogy hamarosan megindulhat az építkezés.

A terv várhatóan szeptemberben kerül a kormány elé, és onnantől számítva másfél év a kongresszusi központ felépítése. Az egyeztetés részletei egyelőre nem nyilvánosak, a kérdés az, hogy a beruházás költségeit hogyan osztja meg az állam, illetve a magánbefektető és az üzemeltetési szerződéses partner.

Káosz helyett
Lényegesen nehezebb lesz változtatni a kongresszusi turizmus második fő problémáján: Budapest közúti közlekedésén. Ahhoz, hogy egy nagyszabású rendezvényt zökkenőmentesen le lehessen bonyolítani, elengedhetetlen a résztvevők gyors mozgatása a városon belül, ami a nappali fővárosi utakat ismerve szinte lehetetlen vállalkozás. „Kifejezetten kellemetlen, hogy a rendezvényekre érkezők nagy eséllyel már a repülőtérről a város felé vezető úton belebotlanak a dugókba, a helyzet a belvárosban pedig csak tovább romlik” – említ egy újabb hiányosságot Wolff Péter.

A OIB vezetője szerint lehetetlen állapot, hogy minden nagyobb konferencia alkalmával külön engedélyeket kell kérni, átmeneti útlezárásokat eszközölni, és még így is folyamatosan dugóba kerülnek a szállítóbuszok, ettől pedig csúszik a program. „A fővárossal folyamatosan tárgyalunk évek óta, hogy valamilyen módon alakítsanak ki olyan nagy csomópontokat, ahol több turistabusz is megállhat, és együtt lehet mozgatni egy nagyobb embertömeget, de nem történt semmi” – panaszkodik Wolff Péter.

Niklai Ákos, az Idegenforgalmi Munkaadók Országos Szövetségének elnöke szerint az új konferencia-központnak mindenképp olyan helyen kell épülnie, ami közúton könnyedén megközelíthető, ellenkező esetben nem lehet működtetni. „Budapesten nem a tömegközlekedéssel van a baj, hanem a közutakon bénul meg a közlekedés, ami a távolsági busszal érkezőket zavarja” – állítja a Niklai Ákos.

Értékes célcsoport
A konferenciákra épülő turizmusban rengeteg lehetőség van, az Európai Unióban évről évre több MICE kategóriába tartozó rendezvényt szerveznek, és mint leendő tagország földrajzilag is ígéretes pozícióban vagyunk. Niklai Ákos úgy látja, hogy mivel alapvetően egy növekvő piacról van szó, az EU-csatlakozásunk után várhatóan nálunk is megugrik a konferenciák száma. Ezenfelül a konferenciaturizmus sajátossága, hogy a kínálat hozza maga után a keresletet. Hegymegi János, a Horvath Consulting ügyvezető partnere szerint ezen a piacon a beruházások nagy valószínűséggel megtérülnek. „Ha van 5-6 ezer fő befogadására alkalmas terem, megfelelő kapacitás, kapcsolódó programok, akkor erről tudni fognak, és ide is fogják hozni a konferenciát. Ennek megfelelően: ha tudják, hogy nincs ilyen, akkor eszükbe sem jut érdeklődni” – állítja Hegymegi János.

A konferencialátogató turisták általában jómódúak, és a költségeik jelentős részét nem maguk fizetik, így szívesen és sokkal többet költenek ajándékokra, ruhákra, szórakozásra. Fogyasztási szokásaikat tekintve aranyat érnek, csak egy befektető kell, aki meglátja az üzletet.