MAKSZ-kampány

Megbízó: Magyarországi Kommunikációs Ügynökségek Szövetsége Márka: Magyarországi Kommunikációs Ügynökségek Szövetsége Ügynökség: Y&R

A lyukas susztercipő egészen addig vállalható, ameddig a suszter nem a lyukas cipővel akar újabb vevőket meggyőzni arról, hogy ő mennyire jó szakember. A gyenge ügynökségi weboldalakra, a szakmai szervezetek döcögős kommunikációjára persze mindig megvan a magyarázat, ami legtöbbször érthető és elfogadható. Előrukkolni egy reklámkampánnyal viszont nem kötelező. Ha erre szánja magát a reklámszakma egyik csúcsszervezete, akkor azt addig kellene simogatni, becézgetni, míg tényleg olyan lesz, amit mindenki képes valamiért szeretni. A Magyarországi Kommunikációs Ügynökségek Szövetsége (MAKSZ) márciusban elindított reklámjain valahogy nem látszik ez a gondoskodó szeretet. Lehet, hogy dédelgették őket kicsi korukban, de csúf és esetlen felnőtt lett belőlük.

A legnagyobb baj az egésszel az, hogy a lakossági MAKSZ-kampánynak egyáltalán nincs semmi értelme. Gondolom, eredetileg a marketinges döntéshozóknak és a tágabb értelemben vett kommunikációs szakmának azt szerették volna elmondani, hogy a MAKSZ a kóserpecsét, a zsinórmérték: ciki nem MAKSZ-os ügynökséggel dolgozni, egy valamire való ügynökségnek pedig illik belépni a szervezetbe. Ez egy szűk szakmai belügy, de érthető, tiszta cél. Aztán, gondolom, jött a rettenetes dilemma, hogy ezt az üzenetet nemcsak meg kell fogalmazni, hanem el is kell juttatni a címzettekhez. Ekkor kavarodhatott össze a kommunikátor, ráadásul hirtelen befigyelhetett egy csomó eladatlan közterületi felület, amit meg lehetett szerezni olcsóba vagy ingyen, kellett tehát valami, ami jó a szakmának is, és lehet mutálni a magyar népre.

Márpedig ilyen üzenet nincs, hiszen az emberek nem tudják, mi az a MAKSZ, és nem is érdekli őket. Nagyon helyesen egyébként, mert még arról sem kell tudniuk, hogy az üzleti üzeneteket reklámügynökség nevű cégtípus állítja elő. Egy biztos, magát a reklámot viszont sokan utálják. Ami persze nem jó, mivel a reklám nem a megtestesült rossz. Ezt elmagyarázni és bebizonyítani fontos és elengedhetetlen feladata lenne egy szakmai szervezetnek. Most azonban nem ez történt.

A villamosmegállóban várakozó álmos arcok olyan plakátokat kaptak, aminek annyi az értelme, mintha a Magyar Cementipari Szövetség arról értesítené a lakosságot, hogy a 95 százalékuk olyan burkolaton lépked, amelyet a szövetség tagjai gyártanak. Vagyis a MAKSZ most egy totálisan irreleváns dolgot mondott el a népnek, ami csak azért baj, mert ha már beszél, mondhatott volna valami fontosat is.

Az üzenet még így is lehetett volna kicsit kevésbé szúrós, ha van valamilyen kreatív megfogalmazás vagy gusztusos kivitelezés a reklámszakmai szövetség reklámjaiban. Ehelyett viszont az ostoba, ellenőrizhetetlen, eleve hazugságnak tűnő bifiduszeszenziszes százalékozás van, meg egy szomorú és taszító gyászkeret, egy teljesen megmagyarázhatatlan stockfotó és tejszínhabként az egész tetején ott az ordító helyesírási hiba is: a minden nap, ami helyesen mindennap! Arról már nem is beszélve, hogy a MAKSZ-garanciát kötőjellel kéne írni.

Ha egészen véletlenül valakiben felmerül, hogy a kommunikációs szakma lapja egy dög, mert piszkálja a szakma egyik szövetségét, akkor gondolkozzon el egy percre azon, vajon hogy érzi magát a MAKSZ-reklám láttán az a sok tehetséges szövegíró vagy grafikus, aki biztosan nem állított volna elő ilyet! Vagy az a sok ezer fiatal, aki rajong a reklámokért, és aki régebben még arra gondolt, hogy szeretne ezen a pályán tevékenykedni. És végül, mit gondol az a bámészkodó arc a villamosmegállóban...


Ez a reklám azért különleges jelentőségű, mert a szakmai szövetségek ritkán tudnak és akarnak arra költeni, hogy kilépjenek a szélesebb nyilvánosság elé. Az pedig szintén elég ritka eset egy ügynökség életében, hogy nincs ott a kommunikációs folyamatban a mindenbe beleugató hülye ügyfél. A szakmai szövetség most nem élt a lehetőséggel. Kár érte.

Értékelés: 1