Kreatív csapatmunka skandináv munkakörnyezetben

Fodor István: – Az Ericssonnál világszerte több mint 100 ezer ember dolgozik. Magyarországon a cég 1990 őszén, a Siemens-szel közösen megnyerte a Matáv rendszerválasztó tenderét. Ez követően alakult meg zöldmezős beruházásként az Ericsson magyarországi érdekeltsége 1991-ben. Az induláskor ketten voltunk. Segítőm, egy egyetemi tanulmányait frissen befejezett fiatal egyetemista fiatalember, azóta is közeli, ma már vezető beosztású munkatársam.

A céghez 1991-ben belépett első 30 emberből mintegy húszan főosztályvezetői, igazgatói pozícióban vannak, de a cégpiramison belül azok is folyamatosan magasabb beosztásba kerülnek, akik néhány évvel később helyezkedtek el nálunk. Mára az ország legnagyobb távközlési termelő cégévé váltunk, 600 munkatársunk tavaly 28 milliárd forintos forgalmat bonyolított le.

A cégben keveredik az Ericsson multinacionális kultúrája és a sajátos hazai világ. Ez egy egészséges keverék, amelynek legfontosabb eleme a csapatmunka.

Az Ericsson budapesti leányvállalatának irányítása egy lapos piramishoz hasonlít. Mindössze három egymás fölött elhelyezkedő vállalatszervezeti szint van. Munkánk három fő részből áll. Az Ericsson részéről mintegy 150 ember foglalkozik távközlési hálózatok kiépítésével, olyan partnereknél, mint a Matáv, a Westel, a rendőrség és különböző hazai vállalatok. A budapesti gyár az indulás óta a kelet-közép-európai térség szakértői központja lett. Itt tervezik, kivitelezik és irányítják a Lengyelországtól Törökországig és Tadzsikisztántól Ausztriáig zajló Ericsson-projekteket. Kétszáz munkatársunk foglalkozik ezzel a feladattal. Emellett a magyar fővárosban találjuk a világcég egyik kutató-fejlesztő részlegét, amelyik 250 magasan képzett munkatársat foglalkoztat. A dolgozók 52 százaléka 29 évnél fiatalabb, 62 százaléka egyetemi diplomás.

Kreatív: – Van-e különbség a magyarországi „őshonos” és a nyugatról érkezett menedzserek között?

Fodor István: – Azt hiszem, ma már nincs különbség. Persze tegyük hozzá, hogy a profi vállalatvezetésnek idehaza nincs jelentős múltja. Magyarországon a ’90-es években intenzív változások következtek be. Nyugati vállalatok tőke- és technológia-bejövetelét követően nem csupán a vállalatvezetési, menedzsmenti kultúra változott meg, hanem a munkavállalók hozzáállása is. Az elmúlt években az emberek új, valódi termelési értéket, szabályosságot, gyors, minőségi munkavégzést tanultak.

Az Ericsson skandináv, közelebbről svéd vállalatirányítási rendszere megfelel a mai magyar műszaki értelmiség elvárásainak.

Kreatív: – Ha a menedzserek szintjén nincsenek észrevehető különbségek, azért az átlagdolgozók esetében talán van némi eltérés egy magyar és egy nyugat-európai műszaki értelmiségi munkavégzése között…

Fodor István: – A legnagyobb különbség, hogy Magyarországon óriási bizonyítási vágy, hallatlan ambíció van az emberekben, hogy megmutassanak mindent, amit tudnak. Ezzel a pozitív értelemben vett ambícióval nyugaton alig lehet találkozni. Ennek oka valószínűleg az, hogy a „vasfüggöny” eltérő oldalán nőttünk fel.

Kreatív: – Hogyan ösztönzik a dolgozókat?

Fodor István: – Szeretjük a kreatív munkatársakat, ösztönözzük a dolgozók folyamatos tanulását, továbbképzését, és nem utolsósorban kellemes a munkahelyi légkör és a környezet.

A munkatársak többsége fa és üveg térelválasztó elemek között dolgozik, nyitott, nagy alapterületű irodákban. A 21 konferenciaterem mindegyikét egy-egy híres magyar származású tudósról, köztük 13 Nobel-díjasunkról neveztük el. Két élő legenda is külön termet kapott: Teller Ede és egykori egyetemi tanárom, Simonyi Károly polihisztor, a „Fizika kultúrtörténete” című könyv szerzője. A munkatársakat az üzemben beszélgetésre, kávézásra kialakított terek és étterem várják. 1993-ban művészeti galériát hoztunk létre. Azóta 40 kiállítást rendeztünk az üzemben kortárs alkotók munkáiból. A dolgozók szavazata alapján a cég mindig megvásárol egy-egy művet.

Kreatív: – Hogyan zajlik a döntéshozatal? Mennyiben kéri ki egy-egy döntéskor kollégái tanácsát – no nem a képvásárlásra gondolok?

Fodor István: – Természetesen nálunk is van heti rendszerességgel értekezlet, de a döntések többsége spontán történik. A nyitott irodatér baráti, 5-10 perces, gyakran órákig nyúló egyeztetéseket, megbeszéléseket tesz lehetővé. Általában ebből áll az egész napom. Hatékony vitákról van szó, gyakran engedem magam meggyőzni. Emelt fővel elismerem, ha másnak van igaza, hiszen a jó ötletnek mindig szabad teret kell engedni. Ennek ellenére az anarchiának semmi jele nincsen. A legfontosabb stratégiai döntéseket egyébként egy 4-5 főből álló szűkebb csapattal hozzuk meg.

Kreatív: – Ön a hazai információtechnológia egyik szószólója, a szakma tíz legnagyobb cégét tömörítő, tavaly nyáron alakult Információs és Kommunikációs Egyesület (Infokom) egyik megalapítója. Milyennek látja a magyar információs társadalom jövőjét?

Fodor István: – Az információs társadalom hamarosan létrejön, az infrastruktúra lassan kiépül. A pénzpiac, a bankhálózat modernizálódik, beindult az elektronikus kereskedelem, fejlődik az Internet. A vidéki települések elszigeteltsége csökken. Folyamatosan emelkedik a társadalom igényszintje. A magyar társadalom felkészítése gyorsuló ütemben zajlik. Alapvető szerepet játszanak ebben a folyamatban az oktatási intézmények és a média.