Kréta-por-felhő
Elsőként fontos tisztázni, mit is értünk „reklámképzésen”. A cikk egységesként kezeli a szakmát – ami azonban nem az! Ahogy arra utalás is történik (Reklámoktatás című írás), az art directorok, grafikusok leginkább a Magyar Iparművészeti Egyetemről, a kreatívigazgatók, szövegírók főként a bölcsészettudományi karokról érkeznek. Úgy tippelném, hogy a cikkben szereplő, szintén bölcsész végzettség helyett/mellett az accountok és a stratégiai tervezők már legalább hasonló arányban a gazdasági felsőoktatásban végeztek.
A Miami Ad Schoolra történő utalás, a kreatívigazgatók megszólaltatása arra enged következtetni, hogy a cikk is elsősorban a kreatívoldalra vonatkozik. Félrevezető, ha ez összemosódik az ügyfélkapcsolati területhez köthető gazdasági felsőoktatással! Miután jómagam a gazdasági vonalat képviselem, a következőkben ezzel foglalkozom.
Tudomásom szerint valóban igaz, hogy „kifejezetten reklám szak egyetlen felsőoktatási intézményben sincs”, viszont szakirány létezik! Az átlagolvasó valószínűleg nem tud különbséget tenni szak és szakirány között, így azt hiheti, hogy ilyen jellegű képzés sincs Magyarországon. Pedig van, hiszen – bár a szövegben utalás nincs rá – öt oldallal hátrébb a következőket olvashatjuk a „Néhány felsőoktatási intézmény képzési struktúrája a 2006/2007-es tanévtől” című táblázatban: Budapesti Corvinus Egyetem (BCE), Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar (BGF-KKFK), Modern Üzleti Tudományok Főiskolája (MÜTF) választható szakirány: marketingkommunikáció. Vagyis az, hogy „tantárgyanként megjelenik néha a reklám, de olyan felsőoktatási intézmény nincs, ahol átgondolt tematika alapján, kifejezetten reklámügynökségi szakembereket képeznének” nem állja meg a helyét.
Kérdés persze, mit tekintünk reklámügynökségi képzésnek. Ha definiálnom kellene, hogy a karunkon folyó, amúgy „reklám szakiránynak” nevezett, idén tizedik születésnapját ünneplő képzésnek mi a célja, azt mondanám: reklámügynökségi ismereteket, elsősorban ügyfélkapcsolati munkatársak számára hasznos tudásanyagot igyekszünk átadni (ahogy másfél éves marketingkommunikáció szakirányú továbbképzésünkön is).
Az én olvasatomban, amennyiben az oktatás reklám/marketingkommunikáció témájú, ez megfelelő alapot adhat az ügynökségi munkához. Pár oldallal később a marketingképzésről írt cikkben a megkérdezetteknek az volt a véleményük, hogy „a legfontosabb elméleti tudást megadja az iskola, a gyakorlatot pedig úgyis munka közben sajátítják el az újoncok”. A Szivacs című cikk is szól a hallgatók hiányos gyakorlati tudásáról – ugyanakkor utal is rá, hogy ez az, amit az ügynökségeknél lehet megszerezni. Kérdéses tehát, hogy a marketingesekhez hasonlóan az elméleti tudás várható-e el a pályakezdőktől – avagy a gyakorlati is?
Az oktatást részben jogosan éri az a kritika, hogy nem a kreatív feladatmegoldásra helyeződik a hangsúly. Tudomásul kell azonban venni, hogy a felsőoktatás három-öt (vagy a szakirány egy-két) éve alatt nagyon nehéz leküzdeni az előző tanulmányok (12-14 év!) poroszos beidegződéseit.
Kollégáimmal az a cél vezérel, hogy minél gyakorlatiasabbá tegyük a képzést, de sajnos nem elvárható, hogy az oktatásból kikerülve azonnal teljes értékű munkaerő váljék a diákokból. Ugyanakkor erre kell törekedni! Valóban gyakorlati képzés a szakemberekkel karöltve valósítható meg, ezért örömmel fogadjuk, ha a cégek, ügynökségek további együttműködést ajánlanak intézményünknek – amellett, hogy mi is aktívan keressük a kapcsolódási pontokat.
A szakma felé nyitás fontos lehetőségét nyújtják a reklámversenyek. A cikkben szereplő BCE és International Business School (IBS) mellett azonban a nem említett MÜTF és BGF-KKFK is szép sikereket tudhat magáénak! (A BGF-KKFK például a 2004-es Magyar Diákreklámversenyen az első 10 helyezés közül 7-et szerzett meg…) És olyan rossz mégsem lehet a képzés hazánkban, ha nemzetközi megmérettetéseken is szép eredményeket érnek el diákjaink. Ami ott kiváló, az nálunk már kevés volna?
Sajnos úgy tűnik, a szakma kevésbé nyitott az ilyen rendezvényekre. Maximum egy-két ügynökségi munkatárs szokott ellátogatni például a Diákreklámverseny szóbeli – amúgy nyilvános, meghirdetett – prezentációjára. (Akik viszont elmennek, sokszor döbbenten jegyzik meg: „az anyagok és prezentációk csaknem profi munkák”.)
Természetesen tisztában vagyunk azzal, hiába gondoljuk, hogy nálunk reklámképzés folyik, ha azt a szakma nem fogadja el. Kollégáim és saját tapasztalatom alapján azonban a szakirányunkat ismerők örömmel szokták fogadni a gyakornokokat, pályakezdőket. Vagyis aki ismeri, egyben elismeri a képzésünket. Hadd idézzek a Kreatív egy korábbi cikkéből [Friss hús, Kreatív 2003. november]: „Merényi Éva tapasztalatai szerint nincs nagy különbség a szakirányú felsőoktatási intézmények minősége között, de azt hangsúlyozta, hogy Fazekas Ildikó külkeres diákjai nagyon jól képzetten, »a napi élethez közelítő tudással« jöttek ki az iskolából. Ugyanezt mondta Papp Zsuzsa, a Publicis reklámügynökség ügyvezető igazgatója is, aki dicsérte a BGF-en végzett diákokat...” A cél tehát, hogy mindenki pontos képet kapjon az oktatásról – ezért fontos a precíz tájékoztatás.
A bolognai rendszer kapcsán sajnos olyan sztenderd szakok kerültek meghirdetésre, amelyek között nem szerepel a reklám, és nincs is remény egy kifejezetten reklámszak indítására. Azonban a továbbiakban is találkozhatunk marketingkommunikáció szakiránnyal!
Lehetőség van viszont képzések szervezésére! A nemzetközi reklámszövetség (IAA) által megjelölt oktatási struktúrához jelenleg is alkalmazkodik az IBS, vagy a cikkben nem említett Kommunikációs Akadémia is!
Ha azt mondjuk, hogy hazánkban nincs reklámképzés, akkor a marketingkommunikáció szakirányon végzettek mit gondoljanak? És a jelenlegi diákok? Ez tanárként sem kellemes érzés, ám sokkal fontosabb, hogy így azok a szakemberek sem léteznek, akik szakmai elhivatottságból, szerelemből, sokszor ellenszolgáltatás nélkül vállalják órák tartását. Pedig nekik köszönettel tartozunk – és semmi esetre sem szeretnénk azt üzenni számukra, hogy munkájuk felesleges, láthatatlan volt. Sőt, feladat volna másoknak is kedvet csinálni, hogy bekapcsolódjanak a képzésbe!
Végzett reklámos hallgatók, kollégák is felhívták jelen cikkre a figyelmem; értetlenül álltak előtte. Azt gondolom, közös érdekünk a jó tájékoztatás, hiszen minden szereplő ezt kívánja meg.
